Ivan Pujda testvér szeretettel gondol vissza arra, hogy amikor gyerek volt, az édesapja minden este felolvasott neki és a hét testvérének Az én könyvem bibliai történetekről című könyvből. Az is kedves emlék neki, hogy az édesapjával, Grigorijjal gyakran kerestek fel másokat a falujukban, Kvitokban, például a tanárait vagy az osztálytársait, hogy megosszák velük a Biblia üzenetét. Tizenéves korában többször is részt vett ebben a munkában az anyai nagyapjával, Pjotr Parcejjel olyan távoli területeken, ahol nem voltak gyülekezetek. Így láthatta, hogy milyen lelkesen és szorgalmasan végzi a nagypapája ezt a munkát.

Megfigyelte, hogy az édesapja és a nagyapja rendszeresen időt szakít arra, hogy olvassa a Bibliát és a Biblián alapuló kiadványokat, és ez nagy hatással volt rá. Elhatározta, hogy követni fogja a példájukat.

A most 41 éves Ivan Pujda valóban a nyomdokaikba lépett, de olyan módon, amire nem számított. Őt is letartóztatták, és bebörtönözték a hitéért, mint ahogy annak idején az édesapját és a nagyapját. 2018. május 30-án a szövetségi biztonsági szolgálat emberei őrizetbe vették Ivant, majd négy hónapot töltött börtönben, és hat hónapot házi őrizetben. Az édesapja a szovjet uralom idején volt börtönben, a nagyapja pedig a náci és a szovjet uralom alatt is.

Ivan Pujda testvér ezt mondja: „Pál apostol a 2Timóteusz 3:14-ben ezt írta: »továbbra is higgy abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél, hiszen tudod, hogy kiktől tanultad«. Nekem is erőt ad azoknak a példája, akiktől megismertem az igazságot. Sem a börtön, sem az üldözés nem tudta őket megtörni. Én is elhatároztam, hogy mindvégig ki fogok tartani. Tudom, hogy az üldözés nem tart örökké. Ha hűséges maradok Jehovához, ő meg fog jutalmazni.” Ivan Pujda testvér még az ítéletére vár.

Azt is elmondta, hogy amikor az édesapja és a nagyapja a börtönévekről mesélt neki, sosem a rosszat emelték ki, hanem azt, hogy hogyan tudtak beszélni másoknak Jehováról.

Grigorij, aki most 64 éves, már egy éve szovjet munkatáborban volt a katonai szolgálat megtagadásáért, amikor 1975-ben megkeresztelkedett. 1977-ben szabadult, majd 1986-ban egy évre újra börtönbe került, mert olyan Biblián alapuló kiadványok voltak nála, melyeket a kormány betiltott. Grigorij édesapja, akit szintén Ivannak hívtak, 1944 és 1950 között volt munkatáborban a keresztényi semlegessége miatt.

Grigorij ezt mondja: „A szilárd hit segített elviselnem az üldözést. Meg voltam arról győződve, hogy Jehova az igaz Isten, és hogy neki tetszően élek.”

A fiával, Ivannal kapcsolatban így folytatja: „Ha visszagondolok a szovjet időkre, az nem sokban különbözött napjainktól. Imádkozom azért, hogy Ivan ki tudjon tartani, és hogy a hűsége dicsőséget szerezzen Jehovának.”

Ivan nagyapja, Parcej testvér, aki már elhunyt, 1943-ban került koncentrációs táborba, mert nem volt hajlandó aláírni a dokumentumot, melyben megtagadja a hitét. Először a majdaneki, majd a ravensbrücki koncentrációs tábor rabja volt. 1945-ben, a szövetségesek győzelmekor szabadon engedték. 1952-ben újra letartóztatták, és halálra ítélték, de később az ítéletet megváltoztatták. 1956-ban szabadult. Ezután a hite miatt harmadszorra is börtönbe került 1958 és 1964 között.

Ivan ezt mondja: „Nagyapám megőrizte a hűségét, és a példája sokat segített nekem, hogy bátor legyek, és ki tudjak tartani. Ezt szeretném majd elmondani neki, amikor feltámad.”

Így folytatja: „Senkinek sem fogom megengedni, hogy meggyengítse a hitemet vagy az Isten iránti szeretetemet. Többször is elmondtam a nyomozóknak, hogy a legrosszabb, amit tehetnek velem, ha letartóztatnak és börtönbe vetnek. De minden más fenyegetésük hasztalan.”

Mi segíthet kitartani egy ilyen helyzetben?

Ivan így magyarázza: „A Cselekedetek 14:22 ezt írja: »Sok nyomorúságot kell elszenvednünk, mielőtt bemegyünk Isten királyságába.« Minden kereszténynek szembe kell néznie próbákkal. De ez nem feltétlenül mindenkinek a börtön, van, akinek egy betegség, vagy egy szeretett személy elvesztése. Csak akkor leszünk képesek kitartani, ha jó a szemléletmódunk, és szoros a Jehovával ápolt kapcsolatunk. Ő mindig mellettünk áll.”

Grigorij hozzáfűzi még: „Folyamatosan erősítsd a kapcsolatodat Jehovával. Győződj meg arról, hogy amiben hiszel, az az igazság, és akkor bármilyen áldozatot képes leszel meghozni érte. Így számíthatsz Jehova Isten áldására.”

Nagyon bátorító arról olvasni, hogy Jehova hogyan segíti azokat a testvéreket és testvérnőket, akiket üldöznek a hitükért. Imádkozunk azért, hogy az oroszországi testvéreink továbbra is ki tudjanak tartani, és erőt merítsenek Jehova következő ígéretéből: „Ne félj. . . Igen nagy lesz a jutalmad” (1Mózes 15:1).