2021. május 5-én Konsztantyin Bazsenov testvért kiengedték az orosz börtönből. a Egy ideiglenes büntetőintézetbe került, majd 2021. május 19-én Ukrajnába deportálták. A felesége, Irina már előtte odautazott, hogy fogadni tudja őt a megérkezésekor. Konsztantyint azért deportálták, mert Oroszország 2020 májusában megfosztotta az állampolgárságától.

Konsztantyin 1975-ben egy nem vallásos családban született Velikij Novgorodban, egy nyugat-oroszországi városban. Kisgyermek volt, amikor a családja Ukrajnába költözött. Fiatalként tornázott, és nagyon szerette a zenét. Zeneiskolában végzett, és egy rézfúvószenekar vezetője lett.

Konsztantyin már a Biblia tanulmányozása előtt is úgy gondolta, hogy az erőszak és a háború rossz dolog. Ezért amikor behívták Ukrajnában katonai szolgálatra, ő ezt elutasította. A főiskolai évei alatt sok kérdése volt az élettel és a vallásokkal kapcsolatban. Számos felekezet hitnézeteit megvizsgálta, de akkor találta meg a válaszokat a kérdéseire, amikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. 1996-ban keresztelkedett meg.

Konsztantyin 2001-ben feleségül vette Irinát. Kőművesként dolgozott, ezen belül is kemencékre és kandallókra szakosodott. 2009-ben Oroszországba költöztek.

2018. június 12-én az orosz különleges erők fegyveres tisztjei berontottak hét, szaratovi Jehova Tanúja otthonába, köztük Konsztantyin és Irina lakásába. Konsztantyint két másik testvérrel együtt letartóztatták, majd büntetőintézetbe küldték őket.

Mihelyt Konsztantyin megérkezett a büntetőintézetbe, tudta, hogy az Isten Szavából származó vigasztalásra van szüksége, de nem tudott Bibliához hozzáférni. „A feleségem küldött nekem egy jegyzetfüzetet, és mindennap leírtam azokat a bibliaverseket, melyek eszembe jutottak” – idézi fel Konsztantyin. Jehova segítségével mindössze két hónap alatt 500 verset tudott felírni! Amikor kapott egy Bibliát, négy hónap alatt elolvasta az elejétől a végéig. Sok erőt merített a Szentírásból. Az is jó érzéssel töltötte el, hogy buzdító gondolatokat osztott meg levélben a feleségével és a barátaival.

Konsztantyin gyakran könyörgött Jehovához, hogy ki tudjon tartani, míg fogva tartják, különösen, amikor magányosnak érezte magát, és hiányzott neki a felesége. Ezt mondta: „Letérdeltem, és szó szerint sírtam, amikor imádkoztam Jehovához. Leírtam egy papírra, hogy miket kértem Istentől, és kipipáltam azt, amelyikre megkaptam a választ. Biztos voltam benne, hogy Jehova nagyon közel van hozzám.” 2019. május 20-án szabadon engedték az előzetes letartóztatásból. Ám a megpróbáltatásai ezzel még nem értek véget.

Konsztantyint öt, másik szaratovi testvérrel együtt ezután elítélték, és 2019. szeptember 19-én börtönbüntetést szabtak ki rájuk. Néhány hónappal később elveszítették a fellebbezést, és öt testvért az orenburgi börtönbe szállítottak. Konsztantyin a dimitrovgrádi börtönbe került, több mint 500 kilométerre Szaratovtól, az otthonától és a feleségétől.

Amíg Irina nem találkozhatott Konsztantyinnal, a JW-hírekben megjelenő cikkekből merített erőt. Ott olyan testvérekről és testvérnőkről olvashatott, akik bátran és örömmel kitartottak az üldözés alatt. Irinát az is buzdította, hogy Konsztantyin eltökélt és nyugodt volt. Egy interjúban, melyet akkor adott, amikor Konsztantyin börtönben volt, ezt nyilatkozta: „A szavai mindig pozitívak!” Amikor megengedték neki, hogy felhívja Konsztantyint, együtt énekeltek, imádkoztak és tanulmányoztak. Elmondta, hogy ezek a Biblián alapuló beszélgetések megerősítették a Jehovába vetett hitét, és hozzájárultak ahhoz, hogy ne veszítse el az örömét a rossz körülmények ellenére.

Konsztantyin kicsivel több mint 14 hónapot töltött előzetes letartóztatásban egy büntetőintézetben, majd nem sokkal több mint másfél évet volt börtönben a hitéért. Kilenc hónappal hamarabb szabadult, mint hogy letelt volna az eredeti, három és fél éves büntetése. Ez azért volt így, mert az előzetes letartóztatásban töltött idő másfélszeres időnek számít a büntetésben. Továbbá az utolsó két hónapot nem kellett letöltenie, mert feltételesen szabadlábra helyezték.

Nagyon örülünk, hogy Konsztantyin kiszabadult, és újra együtt lehet Irinával. Minden testvérünk és testvérnőnk, aki kitart az üldözés alatt, ugyanúgy érez, mint Dávid király, aki a következőket mondta: „Szárnyaid árnyékában találok menedékre, míg el nem vonulnak a bajok” (Zsoltárok 57:1).