Egy fellebbviteli bíróság megerősítette azt a korábban született bírósági döntést, mely a Szentírás – Új világ fordítás orosz nyelvű kiadását „szélsőségesnek” nyilvánította. A döntés jogerős, és megerősíti ennek a Bibliának a betiltását, így ez a fordítás rövidesen a szélsőséges kiadványok központi listájára kerül. Mostantól bűncselekménynek számít, ha valaki az Új világ fordítást terjeszti, sőt, akár a puszta birtoklása is komoly pénzbírságot vonhat maga után, vagy még súlyosabb büntetést.

2017. december 20-án a Leningrádi terület regionális bírósága helybenhagyta a viborgi városi bíróság döntését, jóllehet az ügyésznek, illetve a bíróság által kijelölt „szakértőknek” nem sikerült igazolni, hogy az Új világ fordítás „szélsőséges”. A bíróság döntése mindössze egy „szakértői” véleményen alapszik, mely bírálta ezt a modern, orosz nyelvű bibliafordítást.

A háromfős bírói testület elismerte, hogy az Új világ fordításról készült tanulmányban vannak ellentmondások, és kérdéseket tett fel a tanulmányt készítő „szakértőknek”. Amikor az elnöklő bírónő, Larisza Gorbatova megkérdezte a tanulmány készítőinek vezetőjét, Krjukova asszonyt, hogy vajon az Új világ fordítás Biblia-e, azt válaszolta, hogy „az ortodox kereszténység hagyományainak fényében” nem az. Amikor az egyik védőügyvéd megkérte, hogy mutasson akár csak egyetlen idézetet a könyvből, mely a szélsőségesség jegyeit hordozza, Krjukova asszony nem tudott mit mondani. Később Gorbatova bírónő megkérdezte Krjukova asszonyt, hogy miben meríti ki a szélsőségesség fogalmát ez a fordítás, ám ő megtagadta a válaszadást, arra hivatkozva, hogy „ez jogkérdés”.

Amikor a védelem egyik ügyvédje megkérdezte, milyen szempontok alapján vizsgálták, hogy az Új világ fordítás Biblia-e, Krjukova asszony azt válaszolta, hogy fel kell tüntetni benne „a pátriárka áldásával” jelzést, vagy szóról szóra meg kell egyeznie egy olyan fordítással, amely viseli ezt a jelzést. Majd a védőügyvéd megkérdezte Krjukova asszonyt, miért következtet a tanulmány úgy, hogy az Új világ fordítás „nem egy megfelelő fordítás”. Miután sem ő, sem a többi „szakértő” nem tudott tárgyilagos szempontokat felsorakoztatni, a bíróság befejezte a „szakértők” meghallgatását.

A Tanúk ügyvédei kérték a bíróságot, hogy hadd nyújtsanak be bizonyítékot, mely feltárja a „szakértők” elfogultságát, egyebek közt azt, hogy a tanulmányban a forrásanyagok jelentős része a Wikipédiáról és egy ortodox szeminárium hallgatójától származik. A bíróság helyt adott a kérésnek, de elutasította az összes kérelmet azt illetően, hogy valódi szakértők vizsgálják meg az Új világ fordítást, és tárgyalják újra az ügyet.

A védőbeszéd alatt a Tanúk egyik ügyvédje ezt kérdezte a bíróságtól: „Milyen törvényes cél vezérli az ügyészséget? Mit próbálnak elérni? Hogy több százezer orosz ajkú állampolgár, aki ezt a Bibliát olvassa, égesse el? És ha nem akarják elégetni, akkor indítsanak büntetőeljárást ellenük?”

Jehova Tanúi közül sokan nyugtalanok, mivel a hatóságok túlzott mértékben szereznek érvényt azoknak a korábbi döntéseknek, melyek a Tanúk kiadványait „szélsőségesnek” nyilvánították. A szélsőségesség ellen hozott orosz törvény alapján tilos ilyen kiadványokat terjeszteni, vagy terjesztés céljából nagy mennyiségben tárolni, ám az orosz végrehajtó szervek messze túllépnek a törvény keretein. Házkutatásokat tartanak a Tanúk otthonaiban, és eljárást indítanak ellenük pusztán azért, mert találnak náluk néhány személyes kiadványt. Mi több, oly elszántan igyekeznek bizonyítékokat gyártani, hogy a Tanúk imádati helyeire becsempésztek egypár példányt a betiltott kiadványokból. Majd a „leleplezést” használták alapul arra, hogy felszámolják a Tanúk helyi vallási közösségeit, és büntetőeljárást indítsanak ellenük.

Vajon most még több erőszakos házkutatást fognak tartani a Tanúk otthonaiban? Büntetőeljárásokat indítanak majd ellenük csupán azért, mert van egy saját példányuk az Új világ fordításból? Meglátjuk, az orosz hatóságok mennyire használják újabb fegyverként ezt a döntést arra, hogy lábbal tiporják a Tanúk vallásszabadságát.