OROSZORSZÁG, Szentpétervár: 125 évvel ezelőtt a cári uralom idején Szemon Kozlickijt száműzték, mivel beszélt másoknak a Biblia üzenetéről. Ekkor csak alig néhány Jehova Tanúja volt Oroszországban. 1891-ben tárgyalás nélkül, bilincsbe verve Szibériába vitték. Itt élt egészen az 1935-ben bekövetkezett haláláig.

Az elmúlt száz évben szinte alig változott Jehova Tanúi helyzete Oroszországban. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának legutóbbi jelentése szerint számos forrás megerősíti, hogy Oroszország továbbra is „korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. . . és a vallásszabadságot, többek között Jehova Tanúit támadva ezzel”.

Az Emberi Jogi Bizottság azzal a céllal jött létre, hogy figyelemmel kísérje A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR) rendelkezéseinek a betartását. Ezt az egyezményt Oroszország is aláírta. Heiner Bielefeldt, az ENSZ vallás és meggyőződés szabadságával foglalkozó különmegbízottja kijelentette: „Az ICCPR összeállítói felismerték a vallás és meggyőződés szabadságának alapvető fontosságát, hiszen úgy fogalmaztak, hogy ezt a jogot még szükségállapot idején sem lehet elidegeníteni [figyelmen kívül hagyni vagy korlátozni] (4.2 cikk). Mindössze néhány emberi jog számít elidegeníthetetlennek.” A bizottság a 113. ülését követően (lásd fent) elkészítette a legutóbbi időszakos jelentését az Orosz Föderációról. Ebben megállapította, hogy bár Oroszország az egyezségokmány aláírójaként látszólag védelmezi a vallásszabadságot, valójában az orosz bíróságok országszerte önkényesen Jehova Tanúi ellen használják fel a szélsőségesség elleni törvényt.

Oroszország 2002-ben fogadta el a szélsőséges tevékenységek elhárításáról szóló szövetségi törvényt (No. 114-FZ), részben azért, hogy felvegye a harcot a terrorizmus ellen. De 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban is módosította a törvényt, így az „jóval túlmegy a terrorizmushoz kapcsolódó bármilyen félelmen”, közölte a The Moscow Times az egyik cikkében, melynek címe: „Oroszország szélsőségesség elleni törvénye korlátozza az emberi jogokat”. Derek H. Davis, aki a Baylor Egyetemhez tartozó, az állam és az egyház kapcsolatának kutatására szakosodott J. M. Dawson Intézet igazgatója volt, ezt mondta: „A törvény a terrorizmushoz kapcsolódó kifejezéseket, melyek az ikertornyokat ért szeptember 11-ei támadás óta nemzetközi szinten elterjedtek, egyszerűen ráhúzza a nemkívánatos vallásos csoportokra. Ennek következtében a szélsőséges jelzőt igazságtalanul és indokolatlanul alkalmazzák Jehova Tanúira.”

Az Emberi Jogi Bizottság szerint az a probléma gyökere, hogy a törvény homályosan fogalmazza meg, hogy mi számít szélsőséges tevékenységnek. Geraldine Fagan, aki könyvet írt a vallások oroszországi helyzetéről (Believing in Russia—Religious Policy After Communism), azt nyilatkozta a The Washington Postnak, hogy mivel a törvény megfogalmazása tágan értelmezhető, a bíróságok „könnyen találnak olyan állítólagos szakértőket, akik nem szimpatizálnak Jehova Tanúival, és egyszerűen megbízzák őket, hogy írjanak jelentést arról, hogy a kiadványaik szélsőségesek.”

Ez történt az év elején egy viborgi bíróságon. Egy nyelvész rosszalló tanúvallomásának a hatására a bíró szélsőségesnek nyilvánított két folyóiratot, melyet a Tanúk adtak ki. Ezenkívül az ügyész keresetet nyújtott be, hogy nyilvánítsák szélsőségesnek A Szentírás új világ fordítását, a Tanúk által kiadott bibliafordítást. A tárgyalás 2016. március 15-én kezdődött.

Ezeknek a jogi nehézségeknek már 2015-ben voltak előjelei. Roman Lunkin, a Moszkvai Tudományos Akadémia Európa Intézete Vallás- és Társadalomtudományi Központjának vezetője így fogalmazott: „az üldözés nemcsak keményebb, de sokkal nagyobb mértékű is lett 2015-ben”. Márciusban az orosz hatóságok nem engedtek be az országba egyetlen szállítmányt sem, mely a Tanúk vallásos kiadványait tartalmazta. Még azokat a kiadványokat sem engedték tovább, melyek a bíróságok vizsgálata szerint nem tartalmaznak semmilyen szélsőségességre utaló jelet. Júliusban az orosz vámtisztek a Tanúk által kiadott orosz nyelvű bibliafordítás behozatalát sem engedélyezték. Ugyancsak júliusban az Orosz Föderáció példátlan intézkedést tett: betiltotta a Tanúk hivatalos weboldalát, a jw.org-ot. Ez az egyetlen olyan ország a földön, mely betiltotta ezt a honlapot. Novemberben megtiltották a Tanúknak az orosz szinódusi Biblia behozatalát, melyet a keresztény közösségek, beleértve az orosz ortodox egyházat, széles körben használnak Oroszországban. Az év végén pedig Taganrog városában a bíróság elítélt 16 Jehova Tanúját békés vallásos összejövetelek szervezése és az azokon való részvétel miatt. Ezzel a The Washington Post szerint véget ért „az utóbbi idők egyik leghosszadalmasabb szélsőségesség elleni pere Oroszországban”.

Ironikus, ami a taganrogi és más hasonló ügyekben történik. „A bíróság elé állított idősebb Tanúknak papírjuk van arról, hogy a múltban az elnyomás áldozatai voltak” – mondja Roman Lunkin. A Szovjetunió fennállása idején több ezer Tanút börtönöztek be. 1990-ben az utolsó Tanút is szabadon engedték. A korábbi foglyokat hivatalosan is tisztázták a vádak alól, és mindannyian kaptak egy okmányt a rehabilitációjukról, mely kijelentette, hogy ártatlan áldozatok voltak, nem pedig „a nemzet ellenségei”. Roman Lunkin ezt a következtetést vonta le: „az orosz hatóságok a szélsőségesség elleni törvénnyel valójában visszavonják a rehabilitációt”.

Azonban Jehova Tanúi megnyertek egy különleges jogi csatát, hiszen 2015. május 27-én Oroszország Igazságügyi Minisztériuma újra bejegyezte a moszkvai vallási szervezetüket, melyet 2004. március 26-án szüntettek meg a hatóságok. A Tanúk kérelmet nyújtottak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), és a bíróság 2010. június 10-én felszólította Oroszországot, hogy jegyezze be újra Jehova Tanúi jogi személyét Moszkvában, és fizessen kártérítést az erkölcsi sérelmekért.

Az ENSZ különmegbízottja ezt mondta: „Egyetértek az EJEB döntésével. Drasztikus, indokolatlan és a vallásszabadságot sértő lépés volt korlátozni Jehova Tanúi tevékenységét.” Az EJEB döntésének megfelelően az orosz kormány kifizette a kártérítést, de az újrabejegyzésnek csak tavaly májusban, közel öt évvel a döntés után tett eleget.

Jaroszlav Szivulszkij, Jehova Tanúi egyik oroszországi szóvivője ezt mondta: „Több mint 9600 Jehova Tanúja él Moszkvában, és mintegy 175 000 az egész országban. Az oroszországi Tanúk a világszerte élő mintegy 8 millió hittársukkal együtt bíznak abban, hogy mivel a fővárosban újra bejegyezték a szervezetüket, várhatóan az egész országban nagyobb tiszteletben fogják tartani a szabad vallásgyakorláshoz való jogukat.” Ám a szakértők, például Derek H. Davis, úgy vélik, hogy bár Jehova Tanúi szervezetének újrabejegyzése „nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy Oroszország látszólag tiszteletben tartsa a vallásszabadságot, ez valójában csak politikai lépés volt, amellyel enyhíteni akarta a nemzetközi közösség felháborodását.”

Az Emberi Jogi Bizottság 2015-ben megismételte a 2003-ban és 2009-ben tett javaslatait. Ezek fényében Oroszországnak „haladéktalanul felül kellene vizsgálnia a szélsőséges tevékenységek elhárításáról szóló szövetségi törvényt”, és pontosítania kellene a „szélsőséges tevékenység” meghatározását, egyértelművé téve, hogy csak akkor van szó szélsőségességről, ha erőszakos vagy gyűlöletből elkövetett cselekmény történik. Ezenkívül azt is világosan meg kellene határozni, hogy mi alapján minősítenek egy kiadványt szélsőségesnek. A bizottság arra kérte Oroszországot, hogy vessen véget a törvénnyel való önkényes visszaéléseknek, és vizsgálja felül a szélsőséges kiadványok központi listáját.

Roman Lunkin elismeri: „A Jehova Tanúival szembeni megkülönböztetés a szó szoros értelmében vallási üldözésnek számít, hiszen a többi elismert vallást nem büntetik meg ugyanazért a vallási tevékenységért, amelyért a Tanúkat”. Ám a jogi vádaskodások ellenére, melyekhez gyakran rágalomhadjárat is társul a médiában, „Jehova Tanúi az egész országban jelen vannak, és a számuk egyre növekszik” – állapítja meg Roman Lunkin.

Sajtókapcsolat:

Nemzetközi: David A. Semonian, Office of Public Information, tel.: +1 718 560 5000

Oroszország: Jaroszlav Szivulszkij, tel.: +7 812 702 2691