2016. május 24-én az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) megerősítette a Törökországban lévő vallási kisebbségek vallásszabadsághoz való jogát. A döntés azért született, mert a kormány szigorúan alkalmazza a településrendezési törvényt, és nem ismeri el „imádati helynek” Jehova Tanúi királyságtermeit.

Az EJEB szerint Törökország építési törvénye csak a nagyobb épületeket nyilvánítja „imádati helynek”, a kisebb vallási közösségek épületeit nem. Tehát Törökország szükségtelenül korlátozza a Tanúkat abban, hogy szabadon gyakorolják a vallásukat, és ezzel megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkelyét. * Az EJEB döntése szerint a településrendezési törvény alapján „szigorú, korlátozó követelményeket szabtak ki, amivel akadályozták a vallási kisebbségek, és így Jehova Tanúi vallásgyakorlatát”.

Jehova Tanúi vallási közössége be van jegyezve Törökországban, és már évek óta kérvényezik, hogy a településrendezési törvény alapján hivatalosan ismerjék el a királyságtermeiket mint imádati helyeket. De a török hatóságok következetesen visszautasítják a kérelmüket.

A hatóságok bármikor bezárhatják a Törökországban lévő 25 királyságtermet, mivel azok nem felelnek meg a településrendezési törvénynek. 2003 augusztusa óta többször is bezártak királyságtermeket Mersinben és Akçayban. İzmir Karşıyaka kerületében szintén megtagadták, hogy a királyságtermet elismerjék mint imádati helyet. A Mersinben és İzmirben történtekről hozott ítéletet az EJEB május 24-én.

Törökországban a vallási közösségek épületeire vonatkozó településrendezési törvénynek 2003 előtt a mecsetek építésének a szabályozása volt a célja. Akkoriban a helyi hatóságok hallgatólagosan beleegyeztek, hogy a Tanúk összegyűlhessenek magánotthonokban. Azonban 2003-ban Törökország módosította a településrendezési törvényt (3194. sz.), hogy igazodjon a diszkriminációt és a vallásszabadságot érintő európai irányelvekhez. Sok változás mellett a „mecset” szó helyett már „imádati hely” szerepel a törvényben, és kimondja, hogy a helyi önkormányzatok biztosítsanak elegendő földterületet a vallási közösségek épületeinek.

A módosítások miatt a törvénynek elméletileg biztosítania kellene a vallási kisebbségeknek a jogot ahhoz, hogy imádati helyeket építsenek vagy vásároljanak. Ám a gyakorlatban az építési törvény olyan méretű épületeket ír elő, melyek nagy létszámú vallásoknak vannak tervezve, és a muszlim vallásgyakorlathoz igazodnak.

Továbbá az önkormányzatok nem biztosítanak földterületet a kisebb imádati helyek számára, és nem minősítik „imádati helynek” a királyságtermeket. Bár a Tanúk fellebbeznek, a felsőbb bíróságok és a közigazgatási hatóságok mereven alkalmazzák a településrendezési törvényt, és megtagadják Jehova Tanúi királyságtermeitől az „imádati hely” minősítést.

Például Mersinben és Akçayban az önkormányzatok bezáratták a helyi királyságtermeket, mivel nem minősülnek „imádati helyeknek”. Amikor a Tanúk kérvényezték, hogy biztosítsanak alternatívát az imádati helyeiknek, a hatóságok tájékoztatták őket, hogy erre a célra nincs megfelelő földterület.

Ez a korlátozás egész Törökországban megfigyelhető. Emiatt Jehova Tanúi és más vallási kisebbségek nem kapják meg a megfelelő minősítést az épületeikre. 27 önkormányzat 46-szor utasította vissza Jehova Tanúi kérelmét. Így a gyülekezetek nem részesülnek az imádati helyeket megillető kedvezményekben (adó, áram- és vízdíj).

Mielőtt Jehova Tanúi az EJEB-hez fordultak, minden belföldi jogorvoslati lehetőséget kimerítettek. Az ország legfelsőbb közigazgatási bírósága, az államtanács még sosem fogadta el Jehova Tanúi kérelmét az imádati helyeikkel kapcsolatban, sőt még egy kedvező bírósági döntést is megsemmisített.

Ezért Jehova Tanúi két kérelmet is benyújtottak az EJEB-hez, 2010-ben és 2012-ben, hogy vizsgálja meg, hogy Törökország megsértette-e az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A precedens értékű esetek alapján az EJEB megerősítette annak fontosságát, hogy a településrendezési törvénynek biztosítania kell a vallási kisebbségeknek, hogy saját imádati helyeik legyenek.

Az EJEB szerint „egy olyan vallási kisebbség, mint Jehova Tanúi, nem igazán tud eleget tenni a településrendezési törvény által megszabott követelményeknek”. Továbbá a következőket állapította meg: „A belföldi bíróságok nem vették figyelembe a vallási kisebbségek egyedi szükségleteit. . . Mivel Jehova Tanúinak nem olyan nagyszámú a közössége, nem különleges épületekre, hanem egyszerű termekre van szükségük, ahol összegyűlhetnek, gyakorolhatják az imádatukat, és taníthatják a hitnézeteiket.”

A döntés megerősíti, hogy Törökország akadályozza Jehova Tanúi vallásgyakorlatát, mivel nem ismeri el a királyságtermeket mint imádati helyeket. Ahmet Yorulmaz, Jehova Tanúi törökországi jogi személyének elnöke ezt mondta: „Szívesen fogadtuk az EJEB döntését. Reméljük, hogy a török kormány most már el fogja ismerni az imádati helyeinket, és arra fogja utasítani az önkormányzatokat, hogy alkalmazzák a településrendezési törvényt, hogy a jövőben is lehessenek új imádati helyeink. Ha Törökország figyelembe veszi ezt a döntést, azzal egy újabb lépést tesz, hogy támogassa a vallásszabadsághoz való jogot.”

Jehova Tanúi jogi helyzete Törökországban sokat javult az elmúlt évtizedben. 2007-ben a hatóságok bejegyezték Jehova Tanúi vallási közösségét *, pedig korábban 70 éven át visszautasították a bejegyzési kérelmüket.

Jehova Tanúi hálásak, hogy Törökország lépéseket tesz, hogy biztosítsa a vallásszabadságot az állampolgárainak. Remélik, hogy az EJEB legutóbbi döntése arra fogja indítani a török kormányt, hogy tartsa tiszteletben a vallásszabadságot, melyet az alkotmány és a nemzetközi irányelvek is garantálnak. A Tanúk nagyon várják, hogy a kormány az EJEB döntésével összhangban megadja a 25 királyságtermüknek az „imádati hely” státuszt, és lehetővé tegye, hogy a jövőben is lehessenek imádati helyeik.