Ugrás a tartalomra

2013. MÁRCIUS 11.
Törökország

Az ENSZ arra kötelezi Törökországot, hogy tartsa tiszteletben az állampolgárai lelkiismeretét

Az ENSZ arra kötelezi Törökországot, hogy tartsa tiszteletben az állampolgárai lelkiismeretét

Keresztények milliói tagadják meg a katonai szolgálatot lelkiismereti okból, és számos nemzet tiszteletben tartja ezt a döntést. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint a török állampolgárokat is megilleti ez a szabadságjog.

A bizottság 2012. március 29-én két török állampolgár, Cenk Atasoy és Arda Sarkut javára döntött. Mindketten Jehova Tanúi, akik a hitük miatt megtagadták a katonai szolgálatot.

Cenk Atasoy és Arda Sarkut több kérelmet is nyújtott be különböző kormányzati hivatalokhoz. Ezekben megindokolták a lelkiismereti okból hozott döntésüket, és felajánlották, hogy hajlandóak nem katonai, polgári szolgálatot végezni. Ennek ellenére folyamatosan megpróbálták rákényszeríteni őket, hogy vonuljanak be. Miután a katonaság perrel fenyegette az egyetemet, ahol Arda Sarkut tanársegédként dolgozott, elbocsátották.

A bizottság a döntésében kijelentette, hogy a katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásához való jog „benne foglaltatik a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jogban”, melyet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya a 18. cikkében biztosít. Ezenkívül a bizottság kimondta, hogy ennek értelmében „bárkinek jogában áll mentességet kapni a kötelező katonai szolgálat alól, ha az nem egyeztethető össze a vallásával vagy a hitével”.

Ez a döntés röviddel két másik után született, melyeket az Emberi Jogok Európai Bírósága hozott hasonló ügyekben. Az egyikben kimondták, hogy „az a tény, hogy Törökországban nincs alternatívája a katonai szolgálatnak, sérti a lelkiismereti okból történő szolgálatmegtagadáshoz való jogot”, melyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye biztosít.

A katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadása egyidős a keresztényi hittel. E. W. Barnes a The Rise of Christianity című könyvében ezt írta: „A rendelkezésre álló összes adat gondos áttanulmányozása arra mutat, hogy Marcus Aurelius [római császár; i. sz. 161–180] idejéig egyetlen keresztény sem lett katona, és egyetlen kereszténnyé lett katona sem maradt a hadsereg kötelékében.”