Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága négy nemrég hozott döntésében megállapította, hogy a türkmenisztáni kormány jogtalanul szabott ki büntetést olyan személyekre, akik lelkiismereti okból megtagadták a katonai szolgálatot. * A bizottság azt is megállapította, hogy Türkmenisztán figyelmen kívül hagyja A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának garanciáit, mivel embertelen körülmények között tart fogva rabokat. A döntések arra kötelezik Türkmenisztánt, hogy orvosolja a jogsértéseket.

2015 márciusában az Emberi Jogi Bizottság megvizsgálta Zafar Abdullaýew ügyét, aki türkmén állampolgár és Jehova Tanúja. A hatóságok kétszer is elítélték, amiért lelkiismereti okból nem vállalt katonai szolgálatot. 2009 áprilisában Zafar Abdullaýew a Daşoguzi Városi Bíróságon folytatott tárgyalásán kijelentette, hogy a Biblia megvizsgálása után arra az elhatározásra jutott, hogy nem fog fegyvert, nem vesz részt háborúkban, és semmilyen más módon nem támogat katonai tevékenységet. Azt is kijelentette, hogy kész alternatív polgári szolgálatot vállalni. Ennek ellenére a bíróság elítélte azzal az indokkal, hogy „ki akar bújni a sorozás alól”, de büntetését két évre felfüggesztette. *

11 hónappal a büntetés lejárta előtt Zafar Abdullaýewnek ismét meg kellett jelennie ugyanazon a bíróságon, mert újabb behívót kapott a katonai szolgálatra. A meggyőződése nem változott. A bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte.

Az Emberi Jogi Bizottság megállapította, hogy azzal, hogy Zafar Abdullaýewet kétszer is elítélték a katonai szolgálat megtagadása miatt, megsértették az egyezmény következő kitételét: „Senkivel szemben sem lehet büntetőeljárást indítani vagy büntetést kiszabni olyan bűncselekmény miatt, amely miatt. . . jogerős ítélettel már elítélték” (A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, 14. cikk, 7. bekezdés). De még lényegesebb, hogy a bizottság szerint mindkét ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy „mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára” (A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, 18. cikk, 1. bekezdés).

A Szejdi LB-E/12 börtön vezetősége Zafar Abdullaýewet a megérkezése után tíz napra elkülönítette a többi rabtól. Ezalatt a börtönőrök többször is megverték, és kegyetlenkedtek vele.

2010-ben és 2011-ben három másik Tanút, Ahmet Hudaýbergenowot, Mahmud Hudaýbergenowot és Sünnet Japparowot is bebörtönözték, amiért a lelkiismereti meggyőződésük miatt nem vállaltak katonai szolgálatot. Hasonló „fogadtatásban” részesültek a szejdi börtönben, mint Zafar Abdullaýew, és őket is rendszeresen megverték a fogva tartásuk alatt.

Mind a négyen hasonlóan számoltak be a börtönkörülményekről. Úgy 40 rab volt összezsúfolva a cellákban, a legalapvetőbb higiéniai feltételeket sem biztosították számukra, és csak a csupasz betonra tudtak leülni. Éjszaka mocskos takarókkal tudtak betakarózni, és azokból sem jutott minden rabnak.

2015 októberében az Emberi Jogi Bizottság döntést hozott Ahmet és Mahmud Hudaýbergenow, valamint Sünnet Japparow ügyében. A Zafar Abdullaýew ügyében hozott döntéséhez hasonlóan a bizottság megállapította, hogy azzal, ahogyan a hatóságok ezekkel a férfiakkal bántak, megsértették az egyezmény következő pontját: „Senkit sem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni” (A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, 7. cikk). Ezenkívül kimondták, hogy a börtönben uralkodó siralmas körülmények összeegyeztethetetlenek azzal, hogy a fogvatartottakkal „emberségesen és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni” (A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, 10. cikk).

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága elismerte, hogy Türkmenisztán törvényei előírják a kötelező katonai szolgálatot. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya felmentést biztosít a kötelező katonai szolgálat alól azoknak, akik valódi meggyőződésükre hivatkozva nem vállalnak katonai szolgálatot. Ha valakit a lelkiismereti meggyőződése miatt elítélnek és megbüntetnek, azzal súlyosan megsértik a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságához való alapvető emberi jogot.

A bizottság döntései értelmében a türkmenisztáni kormánynak „biztosítania kell a törvényi hátteret azoknak, akik lelkiismereti okból megtagadják a katonai szolgálatot”, ki kell vizsgálnia „a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód” elleni panaszokat, és eljárást kell indítania minden olyan személy ellen, aki felelős ezekért a visszaélésekért. A bizottság ezenkívül elvárja a türkmén kormánytól, hogy fizessen kártérítést azoknak a férfiaknak, akiknek megsértették a jogait, valamint törölje őket a bűntettesek nyilvántartásából.

A türkmenisztáni kormány már tett lépéseket a lelkiismereti szolgálatmegtagadók helyzetének a rendezése érdekében. 2015 februárjában szabadon engedte az utolsó Tanút is, akit ezért tartottak fogva.

Ám néhányan még mindig börtönben vannak a lelkiismereti meggyőződésük miatt. Például Bahram Hemdemow, aki családapa és Jehova Tanúja, továbbra is börtönben van. A hatóságok akkor vették őrizetbe, amikor 2015. március 14-én a rendőrség razziát tartott az otthonában rendezett vallási összejövetelen. A bíróság később négyévi börtönbüntetésre ítélte. Bahram Hemdemownak embertelen körülményeket és kegyetlen bánásmódot kell elviselnie a hírhedt szejdi munkatáborban.

Jehova Tanúi és minden türkmenisztáni állampolgár reméli, hogy a kormány eleget fog tenni a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinek, tiszteletben fogja tartani az emberi jogokat, beleértve a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságához való alapvető jogot.