2018 januárjában Arslan Begençowot és Kerwen Kakabaýewet 1 év börtönbüntetésre ítélték a katonai szolgálat megtagadása miatt. Mindkét fiatal férfi Jehova Tanúja, és a hitnézeteik miatt nem vonultak be a hadseregbe. Alternatív polgári szolgálatot elvállaltak volna, de Türkmenisztán kormánya még mindig nem ismeri el a lelkiismereti szolgálatmegtagadáshoz való alapvető jogot, és nem ad lehetőséget alternatív szolgálatra a katonaság helyett.

Arslan Begençowot január 2-án tartóztatták le, és a bírósági meghallgatásig egy ideiglenes fogdába helyezték. A bíróság január 17-én bűnösnek nyilvánította és 1 év börtönbüntetésre ítélte amiatt, hogy ki akar bújni a katonai szolgálat alól. Arslan Begençow fellebbezést nyújtott be a jogtalan ítélet ellen.

Kerwen Kakabaýewet szintén januárban tartóztatták le, és január 29-én jogtalanul 1 év börtönbüntetésre ítélték. A tárgyalás alatt a bíróság nem engedte meg neki, hogy bemutassa, milyen kedvező döntéseket hozott az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága hasonló ügyekben. Sajnos Kerwen Kakabaýewnek már valószínűleg nem lesz módja fellebbezni, ugyanis a börtön hivatalnokai nem adták át neki a fellebbezéshez szükséges dokumentumokat, melyeket az ügyvédei készítettek elő számára. A törvény szerint az ítélethirdetést követő 10 napon belül alá kellett volna írnia a papírokat, de erre nem adtak lehetőséget neki.

Kerwen Kakabaýewet már másodjára büntetik meg azért, mert lelkiismereti okból elutasította a katonai szolgálatot. 2014 decemberében a hatóságok két évig tartó javító-nevelő munkára ítélték, ami azzal járt, hogy ez idő alatt a fizetése 20 százalékát be kellett fizetnie az államnak.

A türkmén kormány azt állítja, hogy tiszteletben tartja az állampolgárai alapvető szabadságjogait. Ugyanakkor nem ismeri el azt a jogot, hogy valaki lelkiismereti okból elutasítsa a katonai szolgálatot, jóllehet a kormányt már többször is felszólították, hogy feleljen meg a nemzetközi elvárásoknak.

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2015-ben és 2016-ban több ízben is elmarasztalta Türkmenisztánt, miután tíz Tanú panaszt nyújtott be a lelkiismereti szolgálatmegtagadás ügyében. A bizottság az állásfoglalásaiban bírálta Türkmenisztánt, amiért üldözi és börtönbüntetéssel sújtja azokat a Tanúkat, akik lelkiismereti okból megtagadják a katonai szolgálatot. 2017 áprilisában a bizottság ismét aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Türkmenisztán „továbbra sem tartja tiszteletben azt a jogot, hogy valaki lelkiismereti okból megtagadja a kötelező katonai szolgálatot, és újra meg újra üldözi és bebörtönzi Jehova Tanúit”. Felszólította Türkmenisztánt, hogy biztosítson lehetőséget az alternatív polgári szolgálatra, vessen véget a lelkiismereti szolgálatmegtagadók üldözésének, és engedje szabadon azokat, akik jelenleg börtönben vannak a katonai szolgálat megtagadása miatt.

Az elmúlt években a kormány némiképp változtatott a bánásmódján azokkal szemben, akik lelkiismereti okok miatt elutasították a katonai szolgálatot. 2014 decembere óta már nem sújtotta a Tanúkat börtönbüntetéssel. Ehelyett vagy pénzbírságot szabtak ki rájuk, azaz egy vagy két évig levonták a fizetésük 20 százalékát (ahogy ez Kerwen Kakabaýew esetében is történt 2014-ben), vagy esetenként felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. 2015 februárjában az utolsó lelkiismereti szolgálatmegtagadó Tanút is kiengedték a börtönből. Sajnos Arslan Begençow és Kerwen Kakabaýew esetében Türkmenisztán kormánya ismét szigorított a hozzáállásán, ahelyett hogy abba az irányba haladna, hogy teljesen elismerje a lelkiismereti szolgálatmegtagadáshoz való jogot.

Arslan Begençow és Kerwen Kakabaýew bebörtönzése mellett a hatóságok továbbra is fogva tartanak egy másik Tanút, Bahram Hemdemowot, aki a jogával élve vallásos tevékenységben vett részt. Őt azért börtönözték be, mert egy vallásos összejövetel volt az otthonában, Türkmenabatban. Ezt a négygyermekes apát 2015 óta tartják fogva, jóllehet Türkmenisztán elnöke az elmúlt két évben számos esetben hirdetett amnesztiát. Miközben több ezer rabot szabadon engedtek, Bahram Hemdemow kérelmeit következetesen figyelmen kívül hagyták.

Jehova Tanúi nagyon vágynak rá, hogy a Türkmenisztánban élő hittársaik életében enyhülés következzen be. Bíznak abban, hogy Türkmenisztán mihamarabb tiszteletben fogja tartani a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, és változtat a jelenleg tapasztalható jogtalanságokon.