Jehova Tanúi szerint a Bibliában található alapelvek és parancsok segítenek olyan döntéseket hozni, melyek örömet szereznek Istennek, és a javunkra válnak (Ézsaiás 48:17, 18). Ezeket a szabályokat nem mi alkotjuk, de tartjuk magunkat hozzájuk. Nézzünk meg néhányat, melyek az udvarlásra a vonatkoznak.

•   A házasság tartós kötelék (Máté 19:6). Jehova Tanúi komolyan veszik az udvarlást, mivel úgy tekintik, mint egy lépést a házassághoz.

•   Az udvarlás csak azoknál jöhet szóba, akik elég idősek a házassághoz. Az ilyen személyek túl vannak „a fiatalkor virágzásán”, vagyis azon az időszakon, amikor a legerősebbek a nemi vágyak (1Korintusz 7:36).

•   Csak olyan valaki kezdhet udvarlásba, aki szabad a házasságra. Vannak, akik törvényesen elváltak, mégsem szabadok Isten előtt arra, hogy újra házasságot kössenek, mivel Isten szerint az egyetlen jogos alap a válásra a szexuális erkölcstelenség (Máté 19:9).

•   A keresztények arra kapnak parancsot, hogy csak a hittársaik közül válasszanak házastársat (1Korintusz 7:39). Jehova Tanúi meggyőződése szerint ez a parancs nem azt mondja, hogy azok közül válasszunk házastársat, akik csupán tiszteletben tartják a hitnézeteinket, hanem azt, hogy azok közül a megkeresztelt Tanúk közül válasszunk, akik ezek szerint az elvek szerint élnek, és meg is osztják őket másokkal (2Korintusz 6:14). Isten mindig is elvárta az imádóitól, hogy olyan házastársat válasszanak, akivel egy hiten vannak (1Mózes 24:3; Malakiás 2:11). Ez a parancs gyakorlatias, amit napjaink kutatói is alátámasztanak. b

•   A gyermekeknek engedelmeskedniük kell a szüleiknek (Példabeszédek 1:8; Kolosszé 3:20). Azoknak a gyermekeknek, akik a szüleikkel laknak, ez a parancs magában foglalja, hogy alávessék magukat a szüleik udvarlással kapcsolatos döntéseinek. Például, hogy hány évesen kezdhetnek udvarolni, vagy hogy mi megengedett, és mi nem az udvarlás alatt.

•   A Biblia irányelveivel összhangban egy Tanú saját maga dönthet arról, hogy udvarol-e, illetve arról is, hogy kinek. Ezt támasztja alá a következő alapelv: „Mert ki-ki a saját felelőssége terhét fogja hordozni” (Galácia 6:5). Ennek ellenére sokan bölcsen kikérik a véleményét érett Tanúknak, akik a szívükön viselik a sorsukat (Példabeszédek 1:5).

•   Az udvarlással kapcsolatban sok olyan szokás van, mely valójában súlyos bűn. Például a Biblia tiltja a szexuális erkölcstelenséget. Ez nemcsak a nemi kapcsolatra utal, hanem minden tisztátalan tettre nem házas személyek között. Ilyen például az orális vagy az anális szex, illetve az, ha simogatják egymás nemi szerveit (1Korintusz 6:9–11). A házasság előtti szenvedélykeltő szexuális viselkedés, még akkor is, ha nem történik nemi kapcsolat, „tisztátalanság” Isten szemében, és elítéli ezt (Galácia 5:19–21). A Biblia elítéli az erkölcstelen témájú beszélgetéseket is (Kolosszé 3:8).

•   A szív, ami az érzéseinket jelképezi, csalárd (Jeremiás 17:9). Arra késztethet valakit, hogy olyat tegyen, amiről tudja, hogy rossz. Ahhoz, hogy az udvarló párokat ne vezesse félre a szívük, kerülniük kell, hogy kettesben legyenek kísértést jelentő helyzetekben. Ezért észszerű óvintézkedéseket tesznek, például társaságban töltenek egymással időt, vagy úgy, hogy egy megfelelő kísérő van velük (Példabeszédek 28:26). Azok az egyedülálló keresztények, akik szeretnének házasságot kötni, elismerik, hogy milyen veszélyesek a társkereső oldalak, különösen akkor, ha olyan valakivel tartunk kapcsolatot, akiről nem sokat tudunk (Zsoltárok 26:4).