A családommal Tongáról származunk. Ez az ország 170 szigetből áll, és a Csendes-óceán délnyugati részén található. Nagyon egyszerű körülmények között éltünk, nem volt áram, és jármű sem. De volt vezetékes vizünk, és néhány csirkénk. Szünidőben az öcsémmel és a bátyámmal az édesapánknak segítettünk a családi ültetvényünkön, ahol banánt, jamszgyökeret, tárót és maniókát termesztettünk. A termésből befolyt összeg egészítette ki édesapám alkalmi munkából szerzett csekély keresetét. Sok szigetlakóhoz hasonlóan a mi családunk is nagyra becsülte a Bibliát, és rendszeresen jártunk templomba. Ennek ellenére azt hittük, hogy csak akkor lesz jó életünk, ha egy gazdagabb országba költözünk.

 16 éves voltam, amikor a nagybátyám elintézte, hogy a családom Kaliforniába költözzön. Mennyire nehéz volt megszoknunk az ottani kultúrát! Anyagilag jobb helyzetbe kerültünk, de egy szegény környéken éltünk, ahol mindennapos volt az erőszak, a bűnözés és a kábítószerezés. Éjjelente sokszor hallottunk lövöldözést, és a legtöbben féltünk a bűnbandáktól. Önvédelemből vagy viták rendezésére sokan hordtak maguknál fegyvert. Egy ilyen vita rendezésének az emlékét, egy golyót még ma is őrzök a mellkasomban.

 Középiskolás koromban azt akartam, hogy befogadjanak a többiek. Egyre inkább belemerültem a féktelen bulizásba, az ivásba, az erőszakba és a kábítószerezésbe. Idővel kokainfüggő lettem. Lopni kezdtem, hogy legyen pénzem kábítószerre. A családom buzgó templomba járó volt, én azonban nem kaptam ott semmilyen segítséget ahhoz, hogy ellen tudjak állni a rossz társaság befolyásának. Sokszor tartóztattak le erőszak elkövetéséért. És a lejtőn nem volt megállás. Végül börtönbe kerültem.

 1997-ben történt a börtönben, hogy egy rab észrevette, hogy Biblia van nálam. Karácsony volt, amit a legtöbb tongai nagyon szentnek tart. Megkérdezte tőlem, tudom-e, mit mond igazából a Biblia Krisztus születéséről. Nem tudtam. Megmutatta nekem a Bibliában Jézus születésének az egyszerű beszámolóját. Feltűnt, hogy sok karácsonyi hagyományhoz kötődő részlet még csak nem is szerepel benne (Máté 2:1–12; Lukács 2:5–14). Ez teljesen meglepett, ezért tudni szerettem volna, hogy mit mond még a Biblia. A férfi eljárt Jehova Tanúi heti összejöveteleire a börtönben, és úgy döntöttem, hogy vele megyek. A bibliai Jelenések könyvéről beszéltek. Nem nagyon értettem, miről volt szó, de azt felismertem, hogy minden, amit tanítanak, a Bibliából származik.

 Amikor a Tanúk felajánlották, hogy külön is tanulmányoznák velem a Bibliát, örömmel beleegyeztem. Ekkor hallottam először a Bibliának arról az ígéretéről, hogy a jövőben paradicsom lesz a föld (Ézsaiás 35:5–8). Világossá vált, hogy ha szeretném elnyerni Isten tetszését, akkor nagyon meg kell változnom. Megértettem, hogy Jehova Isten nem fogja eltűrni a bűneimet a megígért paradicsomban (1Korintusz 6:9, 10). Ezért úgy döntöttem, hogy ezután uralkodni fogok magamon, abbahagyom a dohányzást, és többet nem merülök bele az ivásba és a kábítószerezésbe.

 1999-ben, még azelőtt, hogy letelt volna a börtönbüntetésem, áthelyeztek egy őrzött menekülttáborba. Több mint egy évig nem volt kapcsolatom a Tanúkkal. Az viszont továbbra is elhatározásom volt, hogy változtatok az életemen. 2000-ben a kormány visszavonta az egyesült államokbeli tartózkodási engedélyemet, és Tongára deportáltak.

 Tongán már alig vártam, hogy megtaláljam a Tanúkat, és folytassam a bibliatanulmányozást. Megszerettem azt, amit tanultam, és nagy hatással volt rám, hogy a szigeten a Tanúk minden tanításukat ugyanúgy a Szentírásra alapozzák, mint az Egyesült Államokban.

 Az édesapámat mindenki jól ismerte a környéken, ahol laktunk, mert fontos tisztséget töltött be az egyházban. Ezért a családom először megdöbbent, és felháborodott, hogy Jehova Tanúival vagyok kapcsolatban. Később azonban örültek a szüleim, hogy a Biblia alapelvei segítettek jó útra térnem.

 Az egyik legnehezebb próba az volt, hogy szakítsak egy bizonyos ital ivásával, ami teljesen mindennapos a mi kultúránkban. Sok tongai férfi minden héten hosszú órákat tölt kávaivással. Ez egy erősen nyugtató ital, melyet a kávaborscserje gyökeréből főznek. Most, hogy újra otthon voltam a szülőhazámban, rászoktam a kávázásra. Majdnem minden este elmentem egy kávaklubba, és szinte eszméletvesztésig ittam a kávát. Az is rontott a helyzeten, hogy olyan barátaim voltak, akiket nem érdekeltek a Biblia alapelvei. Végül segítséget kaptam, hogy megértsem, a szokásaimmal megbántom Istent. Felhagytam velük, hogy örömet szerezzek Istennek, és élvezhessem az áldását.

 Ettől fogva eljártam Jehova Tanúi minden összejövetelére. Mivel olyan emberek között voltam, akik igyekeznek Isten kedvében járni, könnyebb volt ellenállnom a kísértéseknek. 2002-ben megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem.

 Hasznot merítettem Isten türelméből, melyről így ír a Biblia: „Jehova. . . türelmes hozzátok, mert nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt szeretné, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Már régen megtehette volna, hogy véget vet ennek a romlott világnak, de megengedi, hogy még egy ideig fennmaradjon, és így a hozzám hasonló emberek is a barátaivá válhassanak. Örömmel tölt el az a tudat, hogy Jehova támogatásával én is segíthetek másoknak ebben.

 Jehova segítségével sikerült megállnom a lejtőn, és jó útra tértem. Nem lopok többé, hogy pénzt szerezzek egy olyan függőségre, mely halálhoz vezet. Inkább segítek a környékemen élő embereknek, hogy ők is Jehova barátai legyenek. Jehova Tanúi között ismertem meg bájos feleségemet, Teát. Van egy kisfiunk, és nagyon boldog család vagyunk. Együtt tanítjuk meg az embereknek azt, hogy milyen reményt ad a Biblia a jövőre: örökké élhetünk majd egy békés paradicsomban.