Kanadában születtem, az albertai Calgaryben. Még egészen pici voltam, amikor a szüleim elváltak, az anyukám pedig elköltözött velem a nagyszüleimhez. Ők nagyon szerettek minket, a velük töltött évek boldogan és békésen teltek. Még mindig szívesen emlékszem vissza erre az időre.

 De hétéves koromban a dolgok rosszra fordultak. Az anyukám újra hozzáment az apukámhoz, és az Egyesült Államokba, St. Louisba költöztünk, Missouri államba. Hamar megtapasztaltam, hogy édesapám mennyire kegyetlen ember. Amikor az első nap hazaértem az új iskolámból, nagyon mérges lett, mert megtudta, hogy az osztálytársaim bántottak, és én nem vágtam vissza. Nagyobbat kaptam tőle, mint a suliban a srácoktól. Megtanultam a leckét. Innentől kezdve nem hagytam magam.

 Édesapám viselkedése megkeserítette anyukám életét. Nagyon sokat veszekedtek. Tizenegy évesen rászoktam a drogokra és az alkoholra. Egyre erőszakosabb lettem, és gyakran keveredtem utcai verekedésekbe. A középiskola végére teljesen eltorzult a személyiségem.

 Tizennyolc évesen jelentkeztem az amerikai tengerészgyalogsághoz. Itt azt is megtanultam, hogyan kell embert ölni. Öt évvel később kiléptem a seregből, és pszichológiát kezdtem tanulni, mert az FBI-nál szerettem volna dolgozni. Az Egyesült Államokban kezdtem el az egyetemet, de aztán visszaköltöztem Kanadába, és ott folytattam.

 Az egyetemen teljesen kiábrándultam az emberekből. Úgy éreztem, mindenki nagyon önző, semminek sincs értelme, az emberiség gondjaira pedig nincs megoldás. Már nem reméltem, hogy valaha is jobbá lehet tenni a világot.

 A kilátástalanság miatt teljesen belemerültem az élvezetekbe, csak az alkoholról, a drogokról, a pénzről és a szexről szólt az életem. Egyfolytában a bulizáson és a nőkön járt az eszem. A katonai kiképzés még magabiztosabbá tett, és ezért gyakran keveredtem összetűzésekbe. Öntörvényű voltam, és bárkivel szembeszálltam, akiről úgy ítéltem meg, hogy igazságtalanul bánik másokkal. De a valóságban az erőszak rabja voltam.

 Egy nap az egyik barátommal a pincémben drogoztunk, és előkészítettünk egy marihuána-szállítmányt. Egyszer csak megkérdezte tőlem, hogy hiszek-e Istenben. Azt válaszoltam, hogy ha miatta van ennyi szenvedés a világon, akkor nem vagyok rá kíváncsi. Másnap kezdtem egy új munkahelyen. Az egyik munkatársam, aki Jehova Tanúja volt, megkérdezte tőlem, hogy szerintem Isten okozza-e a világban tapasztalható szenvedést. Az időzítése meglepett, és felkeltette az érdeklődésemet. Az elkövetkező fél évben sokat beszélgettünk, és választ kaptam a Bibliából sok olyan kérdésre, ami már régóta foglalkoztatott.

 A menyasszonyom, akivel akkor együtt éltem, egyáltalán nem volt kíváncsi arra, amit tanultam. Egy vasárnap megmondtam neki, hogy meghívtam a Tanúkat magunkhoz, hogy tanulmányozzák velünk a Bibliát. Másnap, mire a munkából hazaértem, mindent elvitt, és elhagyott. Sírva fakadtam. Imádkoztam Istenhez, és könyörögtem neki, hogy segítsen. Életemben először ekkor szólítottam őt Jehovának az imámban (Zsoltárok 83:18).

 Két nappal később elkezdtem a bibliatanulmányozást egy Tanú-házaspárral. Miután elmentek, tovább olvastam az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet, és még aznap este ki is olvastam. a Amit Jehova Istenről, és a Fiáról, Jézus Krisztusról tanultam, az megérintette a szívemet. Felismertem, hogy Jehova együttérző, és fáj neki, ha szenvedni lát minket (Ézsaiás 63:9). Különösen nagy hatással volt rám az a gondolat, hogy Isten szeret engem, és hogy a Fia értem is feláldozta az életét (1János 4:10). Megértettem, hogy Jehova türelmes volt velem, „mert nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt szeretné, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Ráébredtem, hogy Jehova lehetőséget ad arra, hogy a barátja legyek (János 6:44).

 Attól a héttől kezdve elkezdtem járni a gyülekezeti összejövetelekre. Hosszú hajam volt, fülbevalót viseltem, és ijesztő volt a külsőm. Ennek ellenére a Tanúk olyan szeretettel fogadtak, mintha egy rég nem látott rokonuk lennék. Igaz keresztényként viselkedtek. Olyan jól éreztem magam, mint régen a nagyszüleimnél, csak most még jobb környezetben voltam.

 Hamarosan elkezdtem alkalmazni a tanultakat. Levágattam a hajam, felhagytam a szexuális erkölcstelenséggel, a drogokkal és az ivással (1Korintusz 6:9, 10; 11:14). Örömet akartam szerezni Jehovának. Amikor megértettem, hogy valamit elítél, az nagyon szíven ütött, de nem kerestem kifogásokat. Ezt mondtam magamban: „Nem viselkedhetek többé így.” Azonnal próbáltam változtatni a viselkedésemen és a gondolkodásomon. Rövid időn belül éreztem, hogy mennyire jó, ha alkalmazom, amit Jehova kér. 1989. július 29-én, hat hónappal azután, hogy elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem.

 A Biblia segítségével jobb ember lettem. Korábban erőszakosan viselkedtem, ha mások ellenségesek voltak velem. Most viszont törekszem rá, hogy „minden emberrel békében” legyek (Róma 12:18). Tudom, hogy ez nem az én érdemem, hanem Jehováé. Ő segített megváltozni a Szava és a szent szelleme által (Galácia 5:22, 23; Héberek 4:12).

 Most már nem vagyok a kábítószerek, az erőszak és az erkölcstelen vágyak rabja. Inkább arra törekszem, hogy örömet szerezzek Jehova Istennek, és hogy a tőlem telhető legjobbat adjam neki. Ezért szívesen segítek másoknak többet megtudni róla. Néhány évvel a keresztelkedésem után egy olyan országba költöztem, ahol nagyobb szükség van a Biblia üzenetének hirdetőire. Örömmel tölt el, hogy az évek folyamán sokakkal tanulmányozhattam a Bibliát, és láthattam, hogyan segít nekik jobb emberré válni. Annak is nagyon örülök, hogy az édesanyám szintén Jehova Tanúja lett, részben azért, mert látta rajtam a változást.

 1999-ben Salvadorban elvégeztem egy iskolát, amelyet ma királysághirdetők iskolájának neveznek. Itt sokat tanultam arról, hogyan végezzem hatékonyabban a prédikálómunkát, hogyan legyek ügyesebb tanító, és hogyan törődjek a gyülekezet tagjaival. Még abban az évben feleségül vettem Eugeniát. Guatemalában élünk, és az időnk nagy részét mindketten arra fordítjuk, hogy beszéljünk másoknak a Bibliáról.

 Most már nem vagyok kiábrándult, éppen ellenkezőleg, mérhetetlenül boldog vagyok. Annak köszönhetően, hogy megismertem a Bibliát, megszabadultam a szexuális erkölcstelenség és az erőszak rabságából. Az életemet szeretet és béke hatja át.