La Ceibában születtem, Hondurasban. Négy nővérem van, és a családunkban egyedül én vagyok siket. Veszélyes környéken laktunk, és nagyon szegények voltunk. A helyzetünk még rosszabbra fordult, amikor négyéves koromban az édesapám egy munkahelyi balesetben meghalt.

 Édesanyám mindent megtett, hogy gondoskodjon rólam és a nővéreimről, de ruhára csak ritkán tellett. Ha esős idő volt, nagyon fáztam, mert nem volt meleg ruhám.

 Idővel megtanultam a hondurasi jelnyelvet, és így tudtam kommunikálni a többi sikettel. Az édesanyám és a nővéreim azonban nem ismerték a jelnyelvet, csak pár jellel tudtunk kommunikálni, melyeket ők találtak ki. Ennek ellenére édesanyám szeretett, és igyekezett megóvni a veszélytől. Bár csak kevés jelet ismert, elmagyarázta, mennyire veszélyes rászokni a cigarettára, az alkoholra és más függőséget okozó dolgokra. Neki köszönhetően nem is szoktam rá semmi ilyesmire.

 Gyerekkoromban anyukám mindig elvitt magával a katolikus templomba, de nem értettem semmit, mert senki sem tolmácsolt jelnyelvre. Annyira untam, hogy tízéves koromtól többé nem mentem vele. Ettől függetlenül szerettem volna többet megtudni Istenről.

 1999-ben, 23 éves koromban találkoztam egy egyesült államokbeli nővel, aki egy protestáns egyházhoz tartozott. Bibliaórákat adott nekem, és megtanította az amerikai jelnyelvet. Annyira tetszett, amit a Bibliából tanultam, hogy úgy döntöttem, lelkipásztor leszek. Ezért Puerto Ricóba költöztem, hogy egy siketeknek alapított egyházi iskolában tanulhassak. 2002-ben költöztem vissza La Ceibába, és alapítottam egy felekezetet siketeknek, amiben néhány barátom segített. Az egyikük, Patricia később hozzám jött feleségül.

 Lelkészként prédikációkat tartottam hondurasi jelnyelven. Bibliai történetekről szóló képeket is felhasználtam, sőt, el is játszottam a történeteket, hogy segítsek a siketeknek még jobban megérteni a Bibliát. Ezenkívül a környező városokba is elmentem, hogy segítséget nyújtsak az ott élő siketeknek. Még missziós munkát is végeztem az Egyesült Államokban és Zambiában. De igazából nem sokat tudtam a Bibliáról. Csak azt adtam tovább, amit nekem tanítottak, és amit a képek alapján megértettem. Valójában rengeteg megválaszolatlan kérdés kavargott bennem.

 Aztán a közösségünk néhány tagja hazugságokat kezdett terjeszteni rólam. Azt mondták, iszákos vagyok, és megcsalom a feleségem. Ez nagyon elkeserített és feldühített. Nem sokkal később Patriciával otthagytuk a felekezetet.

 Azelőtt mindig elküldtük Jehova Tanúit. De a történtek után Patricia elkezdte tanulmányozni a Bibliát egy Tanú-házaspárral, Thomasszal és Liccyvel. Nagyon tetszett, hogy bár nem voltak siketek, ismerték a jelnyelvet. Szóval kis idő múlva én is csatlakoztam.

 Amerikai jelnyelvű videók segítségével tanulmányoztunk. De aztán néhány hónap után a barátaink azt állították Jehova Tanúiról, hogy embereket követnek, ezért abbahagytuk a tanulmányozást. Bár Thomas érvekkel bizonyította, hogy ez nem igaz, nem hittem neki.

 Néhány hónappal később Patricia nagyon depressziós lett, és imádkozott Istenhez, hogy küldje el hozzánk megint a Tanúkat. Nem sokkal ezután az egyik szomszédunk, aki Jehova Tanúja, meglátogatta Patriciát, és felajánlotta, hogy megkéri Liccyt, jöjjön el hozzánk újra. Liccy sokat törődött Patriciával, minden héten meglátogatta, bátorította, és tanulmányozta vele a Bibliát. Én azonban még mindig bizalmatlan voltam a Tanúkkal.

 2012-ben Jehova Tanúi kampányt szerveztek, hogy minél több siketnek meg tudják mutatni a Szeretnéd megtudni az igazságot? című videót hondurasi jelnyelven. Liccy nekünk is hozott egyet. Miután megnéztem, teljesen ledöbbentett, hogy sok tantétel, melyet korábban tanítottam, például a tüzes pokol vagy a lélek halhatatlansága, nem is a Bibliából származik.

 A következő héten elmentem Jehova Tanúi királyságtermébe, hogy beszéljek Thomasszal. Elmondtam neki, hogy szeretnék segíteni a siketeknek, hogy megismerjék, mit tanít valójában a Biblia, de nem mint Jehova Tanúja. Az volt a tervem, hogy alapítok egy új felekezetet siketeknek. Thomas megdicsérte a lelkesedésem, de megmutatta az Efézus 4:5-öt, mely rámutat, hogy az igaz keresztény gyülekezetnek egységesnek kell lennie.

 Kaptam tőle egy amerikai jelnyelvű filmet, melynek címe: Jehova Tanúi hittel cselekszenek. 1. rész: Szabadulás a sötétségből. A filmben láttam, hogy egy néhány férfiból álló kis csoport szerette volna megtudni, mi az igazság az alapvető tantételekről, ezért gondosan tanulmányozni kezdte a Bibliát. Teljesen bele tudtam élni magam a helyzetükbe, mert én is kerestem az igazságot. A videó meggyőzött róla, hogy a Tanúk az igazat tanítják, mert minden, amiben hisznek, teljes mértékben a Biblián alapszik. Újra elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, majd 2014-ben Patriciával megkeresztelkedtünk, és Jehova Tanúi lettünk.

 Azért szeretem Jehova Tanúi gyülekezetét, mert ők erkölcsileg tiszták, és ez méltó Istenhez, aki szent. Ez a tisztaság megmutatkozik a beszédükben, és abban, ahogy másokkal bánnak. Békések és törődnek egymással. A Tanúk egységesek, és országhatártól, illetve nyelvtől függetlenül ugyanazt tanítják az embereknek a Bibliából.

 Nagyon örülök, hogy megérthettem, mit tanít valójában a Biblia. Például megtanultam, hogy Jehova a mindenható Isten, a legfőbb Úr. Ő szereti a siketeket és a hallókat is. Nagyon hálás vagyok, hogy Isten engem is szeret. Most már azt is tudom, hogy a föld nemsokára gyönyörű paradicsom lesz, és örökké élhetünk rajta tökéletes egészségben. Már alig várom!

 Patriciával nagyon szeretünk beszélgetni a siketekkel a Bibliáról. Jelenleg a korábbi felekezetünk néhány tagjával is tanulmányozzuk a Bibliát. Most már teljesen értem, amit tanítok, nem úgy, mint amikor lelkipásztor voltam. Annak köszönhetően, hogy elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, választ kaptam minden kérdésemre.