Daiane, aki Jehova Tanúja, teljes idejű evangéliumhirdetőként szolgál Brazíliában. Az egyik nap telefonos tanúskodás közben beszélt egy fiatal házaspárral, akiket érdekelt a Biblia üzenete. De elmondták Daianenek, hogy el fognak költözni egy elszigetelt faluba, ahol nincsen sem áram, sem pedig internet-hozzáférés. Ráadásul egyetlen Jehova Tanúja sem él a környéken. Hogy folytatni tudják a beszélgetést, a házaspár megadta Daianenek a falu nyilvános telefonfülkéjének a számát, és megbeszélték, hogy melyik nap, milyen időpontban fogják folytatni a beszélgetést.

 A megbeszélt időpontban Daiane felhívta a nyilvános telefont, és a házaspár felvette. A következő két hétben háromszor is tudtak beszélgetni a Bibliáról.

 Ezután viszont a házaspár nem válaszolt a hívásokra. De Daiane nem adta fel. Továbbra is hívta a nyilvános telefont egy héten háromszor, és azzal beszélgetett a Bibliáról, aki éppen felvette. Ennek eredményeként Daiane több bibliatanulmányozást is el tudott kezdeni a faluban élő emberekkel.

 Egyszer, amikor Daiane és a férje telefonon keresztül tanulmányozta a Bibliát egy fiatal férfival, a falu vallási vezetője hallotta a beszélgetésüket. Közelebb állt a bibliatanulmányozóhoz, hogy jobban hallja a beszélgetést. Aztán megkérdezte, hogy beszélhet-e Daianevel és a férjével. Annyira megtetszett neki az, amit hallott, hogy ő is kért egy bibliatanulmányozást.

 Idővel ebben az elszigetelt faluban Daiane és a férje már hat bibliatanulmányozást vezetett, köztük a falu vallási vezetőjével is. Közülük ketten már az összejövetelen is részt vettek telefonos összeköttetéssel, ugyanazt a nyilvános telefont használva. Ráadásul az egyik bibliatanulmányozó készített egy padot, hogy a tanulmányozók le tudjanak ülni a beszélgetések alatt.

 Daiane és a férje nagyon hálásak azért a lehetőségért, hogy még egy ilyen elszigetelt faluban is hirdethetik a királyság üzenetét. Daiane ezt mondja: „Jehova biztosítani tudja, hogy a jó hír bárkihez eljusson, még akkor is, ha egy elszigetelt helyen él.”