Maud Franciaországban él, és egy iskolában dolgozik. Az a munkája, hogy fogyatékossággal élő gyerekeknek segít az órákon. Nemrég az egyik órán a holokausztról és a náci koncentrációs táborokról volt szó. A táborokban a raboknak megkülönböztető jelet kellett viselniük a ruhájukon. A jelek színe és formája arra utalt, hogy ki miért volt fogva tartva.

 A lila háromszöget viselő rabokról a tanár ezt mondta: „Azt hiszem, ezt a jelet a homoszexuálisok viselték.” Maud az óra után odament a tanárhoz, és elmondta neki, hogy a lila háromszög nem a homoszexuálisokat, hanem Jehova Tanúit azonosította. a Felajánlotta, hogy szívesen hoz néhány kiadványt a témában. A tanár örült a lehetőségnek, és megkérte Maudot, hogy a diákoknak is mutassa meg őket.

 Egy másik osztálynak a tanára egy tablón mutatta be a gyerekeknek, hogy milyen jeleket viseltek a koncentrációs táborban a rabok. A tablón helyesen volt feltüntetve, hogy a lila háromszög Jehova Tanúit azonosította. Óra után Maud neki is felajánlotta, hogy hoz kiadványokat a témával kapcsolatban. A tanár szívesen vette a lehetőséget, és megkérte Maudot, hogy tartson beszámolót a diákoknak.

 Maud az első osztálynak egy 15 perces bemutatóval készült. Óra előtt azonban a tanár azt mondta neki, hogy az egész órát felhasználhatja. Maud levetített egy dokumentumfilmet arról, hogyan üldözték a nácik Jehova Tanúit. Amikor arról volt szó, hogy a nácik 800 Tanú-gyermeket elszakítottak a szüleiktől, megállította a filmet, és felolvasta három ilyen gyermeknek a történetét. A film után pedig idézett egy búcsúlevélből, melyet a 19 éves osztrák Tanú, Gerhard Steinacher 1940-ben írt a szüleinek néhány órával a kivégzése előtt. b

 Maud a másik osztálynak is hasonló beszámolót tartott. A bátorságának köszönhetően most már mindkét tanár megemlíti Jehova Tanúit, amikor a náci koncentrációs táborok áldozatairól tanít.