„Jehova megmentette az életünket”
2005-ben Indiában egy nő, akit Sowbhagyának hívnak, elvesztette a szeretett férjét. A férje gondoskodott róla, és a hároméves kislányukról, Meghanáról is. Ezért a halála után Sowbhagya és a lánya nehezen éltek meg.
A helyzetét az is megnehezítette, hogy sokan rosszul bántak vele. A családja úgy tekintett rá és a lányára, mint koldusokra, és többször is elmondták nekik, hogy csak a terhükre vannak. Hogy vigaszt találjon, Sowbhagya elkezdett járni a helyi templomba, de még ott is lenézték az emberek, annyira szegény volt. Próbált munkát találni, hogy gondoskodjon magukról, de sehogy sem sikerült.
Sowbhagya ezt meséli: „Reménytelennek éreztem a helyzetem, ezért öngyilkos akartam lenni. De tudtam, hogy a lányomnak nagyon nehéz lenne nélkülem, ezért elhatároztam, hogy mindkettőnk életének véget vetek.” Sowbhagya úgy érezte, hogy értéktelen, és senki sem szereti, ezért végül elment, hogy mérget vásároljon.
Miközben vonattal hazafelé tartott, egy Jehova Tanúja, Elizabeth megszólította, és elkezdtek beszélgetni. Sowbhagya elmondta neki, hogy nincs munkája, erre Elizabeth felajánlotta, hogy szívesen segít neki munkát találni. Azt is megemlítette, hogy most éppen egy bibliatanulmányozásra tart. Ez nagyon meglepte Sowbhagyát, hiszen még sosem hallotta, hogy valaki tanulmányozza a Bibliát, pedig már több egyháznál is járt. Ezért Elizabeth elhívta magához Sowbhagyát, hogy többet megtudjon a bibliatanulmányozásról.
Azonban Sowbhagya még azután sem hagyott fel az öngyilkossági tervével, hogy hazaért. Az egyik rokona elvitte Meghanát egy kirándulásra, ezért Sowbhagya úgy döntött, hogy megvárja, amíg a lánya megérkezik, és csak utána viszi véghez a tervét.
Míg várt, elment Elizabeth-hez, aki nagyon kedvesen fogadta. Elizabeth megmutatta neki a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet. Mivel nemrég halt meg a férje, Sowbhagyát nagyon érdekelte a „Hol vannak a halottak?” című fejezet. Még aznap elfogadta a bibliatanulmányozást.
Elizabeth meghívta a kongresszusra, amit pont a következő héten tartottak meg, Sowbhagya pedig el is ment. Annyira fellelkesítette a program, hogy eldöntötte, ő is Jehova Tanúja lesz. Ráadásul amint hazaért a kongresszusról, kapott egy állásajánlatot.
Sowbhagya folytatta a bibliatanulmányozást. Ennek hatására célja lett az életének, és nem akart többé öngyilkos lenni. Megkeresztelkedett, később pedig a lánya, Meghana is. Most már mindketten általános úttörőként szolgálnak, és Meghana külső munkatársként dolgozik az egyik indiai fordítóirodában.
Sowbhagya és Meghana nagyon értékelik, hogy Elizabeth odament Sowbhagyához a vonaton, kedvesen érdeklődött iránta, és beszélt neki az igazságról. Elmondhatatlanul hálásak ezért Jehovának. Meghana ezt mondja: „Ha aznap nem ismerjük meg az igazságot, ma már biztos, nem élnénk. Nagyon boldogok vagyunk! Anyával már nagyon várjuk azt a pillanatot, amikor újra megölelhetjük apát, és beszélhetünk neki Jehováról. Elmondjuk majd neki, hogy Jehova megmentette az életünket.”