„Tűz van!” Sandra éppen reggelizett a férje szüleinél, amikor észrevette, hogy a ház mellett álló pajta bejárata alól lángok csapnak ki. Ő és a férje, Thomas nem vesztegették az idejüket. Sandra elszaladt a tűzoltó készülékért, Thomas pedig a pajtához sietett körülnézni. Végül sikerült eloltaniuk a tüzet. Sandra szerint az egész pajta leéghetett volna, ha nem lépnek közbe.

Hogyan tudták megőrizni a lélekjelenlétüket, és ilyen határozottan fellépni? Jehova Tanúi németországi, seltersi fiókhivatalában dolgoznak, és a többi, mintegy 1000 ott dolgozóval együtt képzést kaptak arra, hogy mi a teendő tűz esetén.

Seltersben a 30 hektáros területen nemcsak irodák és lakóépületek vannak, hanem egy mosoda, egy nyomda és különböző műhelyek is. Ezek tűzvédelmi szempontból különleges kockázatot hordoznak. Ezért a fiókhivatal biztonsági és környezetvédelmi osztálya elindított egy tűzvédelmi oktatási programot. Ennek keretében az úgynevezett vészhelyzetkezelő csoport gyakorlatokat tart a helyi tűzoltósággal. Ezenkívül a fiókhivatalban dolgozó önkéntesek mindegyike rendszeresen részt vesz a következő tevékenységekben:

• Kiürítési gyakorlatokat tartanak.

• Biztonsági előadásokat hallgatnak meg.

• Megtanulják eloltani a tüzet a kezdeti stádiumban.

Az önkéntesek így olyan jártasságra tesznek szert, amely vészhelyzetben nélkülözhetetlen.

A gyakorlatokon a résztvevők megtanulják biztonságosan eloltani a tüzet. Christin, aki utoljára az általános iskolában vett részt tűzvédelmi oktatáson, így mesél a fiókhivatalban tartott gyakorlatról: „Megfogtam a tűzoltó készüléket, kihúztam a biztosítószeget, és a szél felőli oldalról közelítettem a tűzhöz, hogy a lángok ne csapjanak az arcomba. Aztán eloltottam a tüzet – teljesen egyedül! Azt is megtanították, hogyan küzdjünk meg a lángokkal 4-5 fős csapatokban.”

Akik részt vesznek a gyakorlatokon, „már nem félnek annyira a tűztől”, mondja Daniel, aki tűzvédelmi oktatással foglalkozik a fiókhivatalban. Ezt tapasztalta: „Az emberek gyakran leblokkolnak, ha tűz üt ki. Fogalmuk sincs, mit kellene tenniük, vagy hogyan kellene használni a tűzoltó készüléket. De ha tudják, mi a dolguk, elejét vehetik annak, hogy elharapóddzanak a lángok.” Azt is elmondja, hogy a képzés során „a résztvevők megtanulják, hogyan kell helyesen tartani a tűzoltó készüléket, és hogyan kell eloltani a tüzet. Magabiztosabbak lesznek, és lesz bátorságuk tenni valamit, ha vészhelyzet adódik.”

Sokan örülnek a képzésnek. Christin, akit már idéztünk, elismeri: „Most volt először a kezemben tűzoltó készülék. Szerintem mindenkinek jót tenne egy ilyen képzés.” Nadja, aki részidejű önkéntes a fiókhivatalban, és emellett egy repülőtéren dolgozik, ezt mondja: „Az elmúlt tíz évben a repülőtéren csak elméleti oktatást kaptam tűzvédelemből. De a fiókhivatalban megtartott gyakorlati képzésnek köszönhetően bátrabb lettem. Most már tudni fogom, mi a teendő, ha tűz üt ki.”

Sandra úgy gondolja, hogy azért tudott olyan gyorsan cselekedni a férje szüleinél, mert részt vett a fiókhivatali képzésen. „Már nem stresszelek annyira a tűzoltó készülék használatától – mondja. – Jó, hogy minden évben van képzés. Nekem sokat segített.”

A helyi tűzoltóság rendszeresen tart gyakorlatokat a fiókhivatal területén. Theo Neckermann tűzoltóparancsnok így indokolja ezt: „Selters és környéke tartozik hozzánk. Ez egy vidéki terület. Általában családi házakban vagy lakásokban oltunk tüzet. A fiókhivatal azért különleges, mert nagy területen fekszik, hatalmasak az épületek, és gyártási munka is folyik. Másfajta felkészültségre van szükség az itteni vészhelyzetekhez. Ezért nagyon örülünk, hogy helyben tarthatunk gyakorlatokat.”

A fiókhivatal több mint 100 tagú vészhelyzetkezelő csoportja a tűzoltósággal közösen tart mentési és tűzoltási gyakorlatokat. Theo Neckermann így nyilatkozott: „Minden elismerésünk a vészhelyzetkezelő csoporté. Az ő segítségük és irányításuk nélkül nem mennének ilyen zökkenőmentesen a gyakorlatok.”

2014 februárjában egy este a tűzoltóság és a vészhelyzetkezelő csoport megmutatta, mit tud. Az egyik lakóépületben egy lakás megtelt füsttel. „Annyira sűrű volt a füst, hogy a kezünket sem láttuk, pedig közvetlenül az arcunk elé tartottuk – emlékszik vissza Daniel, akit már idéztünk. – Rögtön kihívtuk a tűzoltókat, és mind a 88 lakást elkezdtük kiüríteni. Mire odaértek a tűzoltók, már senki sem volt az épületben.” A tűzoltóparancsnok ezt mondja: „El sem tudom képzelni, hogy mondjuk Frankfurtban egy ekkora épületet ilyen gyorsan kiürítsenek. A lakók nagyon fegyelmezettek voltak, és a vészhelyzetkezelő csoport is derekasan helytállt!” A tűzoltók megállapították, hogy mi okozta a füstöt, és megszüntették a forrását. Senki sem sérült meg, és nem keletkezett komolyabb kár.

A seltersi fiókhivatalban mindenki reméli, hogy soha nem fordul majd elő súlyos tűzeset. De ha mégis sor kerülne rá, az önkéntesek fel vannak készülve, mivel kiképezték őket, hogy hogyan vegyék fel a harcot a lángokkal.