Reggel háromnegyed hét van. New York államban vagyunk, Tuxedóban. Az ég felhőtlen, és egy vékonyka jégréteg borítja a kis tavat a négyszintes épület mellett, ahová fiatal férfiak és nők özönlenek be munkásruhában. Van, aki valamelyik közeli szállodából vagy egyéb szálláshelyről érkezett ma reggel, mások az állam távolabbi pontjairól, például Pattersonból, Wallkillból és a 80 kilométerre lévő Brooklynból.

A legtöbben eredetileg az Egyesült Államok különböző vidékein élnek, sőt külföldiek is vannak közöttük. Önkéntes munkát vállaltak itt, ki egy hétre, ki hatra, vagy még hosszabb időre. Maguk állták az utazás költségeit, és nem kapnak fizetést a munkájukért. Ennek ellenére örülnek, hogy itt lehetnek.

Ma körülbelül 120 önkéntes gyűlt össze, és a következő hónapokban még többen lesznek. Az étkezőben tízesével ülnek asztalhoz. Sokan kávét töltenek a csészéjükbe. A konyha felől sült szalonna illata árad. Pontban hétkor a képernyőkön nyomon követhetik egy bibliavers megbeszélését. Negyed óra múlva a felszolgálók kihozzák a reggelit: ma a szalonna mellett kenyér, tojás és zabpehely a menü. Mindenkinek jut bőven.

Az étkezés végeztével elhangzik egy ima, és kezdődhet a munka. Az önkéntesek vidáman beszélgetnek, miközben felveszik a sisakot, a védőszemüveget, a láthatósági mellényt és a szerszámtartó övet.

Az a feladatuk, hogy egy területet, melyet korábban egy papírgyár használt, átalakítsanak felvonulási területté, mivel néhány kilométerre innen, Warwick közelében épül Jehova Tanúi új világközpontja. A meglevő épületekben lakószobákat, irodákat, műhelyeket és raktárhelyiségeket alakítanak ki. A helyi építési tanács 2013. március 12-én, kedden feltételekkel engedélyezte a tuxedói terveket.

Milyen fogadtatásban van részük az ideiglenes önkénteseknek a szálláshelyükön? „Amikor megérkeztünk a recepcióra, a testvérek elmagyarázták, hol a szobánk, mit hol találunk, és hogyan használjuk a kulcsokat – meséli William, aki New Jersey-ből érkezett. – Mindenki nagyon segítőkész volt. Aztán amikor átjöttünk Tuxedóba, a reggeli után bemutattak a csoportvezetőnknek, ő pedig elmondta, mi lesz a dolgunk.”

Hogy telnek itt a napok? Yajaira és a férje Puerto Ricóból jöttek, és a gipszkartonozásban segítenek. „Fél ötkor kelünk – meséli. – Rendbe tesszük a szobánkat, fogunk egy csésze kávét, és elindulunk a buszunkhoz. A nap végére eléggé elfáradunk, de rengeteget nevetünk.”

Warwickban az építkezési területet erdő veszi körül. Zach és a felesége, Beth, akik Minnesotából jöttek, ott segítenek az előkészületekben. Beth elmondja, hogy miért döntöttek így: „Úgy érezzük, nincs értelmesebb életcél, mint Jehova szolgálata. Szeretnénk ebben kamatoztatni a képességeinket.”