Ugrás a tartalomra

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 136. osztályának diplomaosztója

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 136. osztályának diplomaosztója

A Gileád-iskola 136. osztályának tanulói az öt hónapos, intenzív bibliai tanfolyam végén, 2014. március 8-án, szombaton átvehették a diplomájukat. Ezen az iskolán tapasztalt Jehova Tanúi kapnak képzést, hogy hatékonyabbak legyenek a szolgálatukban, és erősíteni tudják a hittársaikat. A diplomaosztó programot összesen 11 548-an követték nyomon élőben, Jehova Tanúi pattersoni oktatási központjában, vagy videoközvetítés által Kanadában, Jamaicában, Puerto Ricóban és az Egyesült Államok különböző pontjain.

„Őrizzétek meg magatokban ezt a gondolkodásmódot.” David Splane, Jehova Tanúi vezetőtestületének a tagja és a program elnöklője a Filippi 2:5–7 következő szavaira alapozta a bevezető megjegyzéseit: „Őrizzétek meg magatokban ezt a gondolkodásmódot, amely már Krisztus Jézusban is megvolt”. Jézus a földön létekor nem foglalkozott azzal, hogy minél kiemelkedőbb pozíciója legyen, hanem alázattal, fáradhatatlanul végezte Isten munkáját.

Erre példa, amikor az Ördög többször is megkísértette, és ő mindig úgy válaszolt, hogy „meg van írva”, majd Mózesnek az Izrael nemzetéhez intézett egyik beszédéből idézett (Máté 4:4, 7, 10; 5Mózes 6:13, 16; 8:3). Isten felkent Fiaként a maga tekintélyére is hivatkozhatott volna, ő mégis alázatosan elismerte Mózes érdemeit. Mi is ismerjük el mások képességeit, és amikor csak lehet, dicsérjük meg őket.

Splane testvér azt is kiemelte, hogy Jézus a földi élete vége felé is helyesen gondolkodott. Így imádkozott: „Én megdicsőítettelek a földön, és elvégeztem a munkát, melyet nekem adtál, hogy végezzem. Most tehát, Atyám, dicsőíts meg magad mellett azzal a dicsőséggel, amely megvolt nekem melletted, mielőtt a világ lett” (János 17:4, 5). Jézus nem törekedett további kiváltságokra. Csak annyit kért, hogy visszakaphassa a korábbi helyét az égben, amikor visszatér. A Gileád végzősei úgy utánozhatják ebben, hogy inkább a munkájukra összpontosítanak, semmint a pozíciójukra, és akkor is elégedettek lesznek, ha nem kapnak további kiváltságokat, amikor visszatérnek a korábbi megbízatásukhoz.

„Áldozatok, melyeket nem bánunk meg.” William Malenfant, a vezetőtestület tanítói bizottságának egyik segítője arra buzdította a tanulókat, hogy kövessék Pál apostol önfeláldozásban mutatott példáját. Ő nem azzal foglalkozott, hogy mit adott fel Isten szolgálatáért. Ezt mondta: „a mögöttem levő dolgokat elfelejtve, az előttem levőknek pedig nekifeszülve, a cél felé törekszem” (Filippi 3:13, 14).

Ha a tanulók áldozatokat hoznak, és ezt nem bánják meg, akkor sikerül Isten régen élt és mai hűséges szolgáinak a nyomdokaiban járniuk. Malenfant testvér Clara Gerber Moyer szavait idézte, aki gyermekkorában kezdte el szolgálni Jehovát, és ezt írta: „Micsoda kiváltság, hogy nyolcvanéves, Istennek szentelt szolgálatra tekinthetek vissza – és semmit sem bántam meg! Ha újra kezdhetném az életemet, ugyanúgy élnék.”

„A királyság prédikálása angyalokkal és angyalokként.” Gerrit Lösch, a vezetőtestület tagja felhívta a tanulók figyelmét két különleges kiváltságra, melyben azoknak van részük, akik prédikálnak. Először is, Isten angyalaiként szolgálnak, amikor átadják másoknak a királyságról szóló jó hírt, mivel a Bibliában az „angyal” szóval fordított héber és görög szó egyik jelentése ’követ’. Másodszor, a tanulók angyalok irányításával hirdetik a jó hírt, ahogyan annak idején Fülöp tanítvány is tette (Cselekedetek 8:26–35).

Lösch testvér ezután felidézett néhány esetet, mely Jehova Tanúival történt a királyságprédikáló munkájuk során. Például Mexikóban Gabino, aki egyszer vagy kétszer szokott kopogtatni egy ajtón, az egyik helyen négyszer kopogtatott. Egy férfi jött ki, és elmondta, hogy éppen öngyilkosságra készült. „Amikor negyedszer kopogott, már a nyakamon volt a hurok – mondta. – De aztán levettem a nyakamról, és kimentem az ajtóhoz. Köszönöm, hogy ilyen kitartó volt. Ha nem lett volna az, én már felakasztottam volna magam.”

Olykor persze véletlenül is történnek ilyen dolgok, de tudjuk, hogy sokszor nem ez a helyzet. Az ilyen esetek azt bizonyítják, hogy Isten angyalai irányítják a világszerte folyó prédikálómunkát (Jelenések 14:6).

„A tiszteletre méltó áldásban részesül.” Michael Burnett Gileád-oktató Jábec példájára építette az előadását. Ő Júda egyik leszármazottja volt, és azt olvassuk róla, hogy „tiszteletre méltóbb volt, mint a testvérei”. Így imádkozott Istenhez: „Ha megáldva megáldasz, és kiterjeszted területemet, ha velem lesz a kezed, és megóvsz a veszedelemtől, hogy ne ártson az nekem. . .” (1Krónikák 4:9, 10).

A tanulók úgy követhetik Jábec példáját, hogy konkrétan fogalmaznak az imáikban, és kérik Isten segítségét, hogy jól fel tudják használni az iskolán tanultakat. Azt is kérhetik Jehovától, hogy óvja meg őket a veszedelemtől, ami nem azt jelenti, hogy megőrzi őket annak minden következményétől, hanem hogy segít nekik elviselni a bajokat, anélkül hogy elkeserednének. Isten meghallgatta Jábec imáját, és a tanulókét is meg fogja hallgatni.

„Tartsátok életben a bennetek égő tüzet.” Egy másik Gileád-oktató, Mark Noumair, aki a tanítói bizottság segítője, az 1Tesszalonika 5:16–19-et használta fel az előadásához. Ahogyan a tűzhöz éghető anyagra, oxigénre és hőre van szükség, a tanulóknak is három dologra van szükségük ahhoz, hogy megőrizzék a lelkesedésüket a szolgálatban.

Először is fontos, hogy mindig örvendezzenek (1Tesszalonika 5:16). Az örömük, mely a lelkesedésüket táplálja, abból fakad, hogy elmélkednek rajta, hogy mekkora kiváltság az, hogy Jehova helyesli őket. Másodszor, szüntelenül imádkozniuk kell (1Tesszalonika 5:17). Az ima olyan, mint az oxigén, mely életben tartja a tüzet. Bőven szánjanak időt az imára, és öntsék ki a szívüket Istennek. Harmadszor, adjanak hálát mindenért (1Tesszalonika 5:18). A hálás szemléletmód szorosabbá teszi a kapcsolatukat Jehovával és a testvérekkel. „Az értékelés meleg érzése legyen rátok jellemző, ne a bírálgatás hideg szelleme” – mondta Noumair testvér.

„Dicsérjük Jehovát az egekkel.” Sam Roberson, a teokratikus iskolák egyik oktatója a programja elején olyan bibliaversekre utalt, melyek szerint a nap, a hold és a csillagok Jehovát dicsérik (Zsoltárok 19:1; 89:37; 148:3). Elmondta, hogy az iskola ideje alatt a tanulóknak is volt lehetőségük Jehovát dicsérni a szolgálatban, majd megkérte néhányukat, hogy adjanak elő egy-egy megtörtént esetet. Az egyikük például megállt a kocsijával, hogy átengedjen az úton egy kerekes székben ülő férfit. Miután az megköszönte, a testvér odament hozzá, és beszélgetni kezdett vele. A férfi elfogadta az ingyenes bibliatanulmányozást. A következő hetekben a testvér többeknek is tudott tanúskodni, akik a tanulmányozás közben meglátogatták a férfit. Így további hét bibliatanulmányozás kezdődött.

„Erősödjetek meg Isten oktatása által.” Donald Gordan, a kiadói bizottság segítője interjút készített két végzős házaspárral. Az egyik testvér felidézte, hogy az iskola idején újra meg újra szóba került az Efézus 3:16–20. Ez segített a tanulóknak, hogy megerősödjenek, azáltal hogy alázatosak, megközelíthetőek, és elismerik, hogy Jehova még sok munkát szeretne bízni minden egyes Tanújára. Az egyik testvérnőnek tetszett, amikor egy oktató arra buzdította őket, hogy ne olyanok legyenek, mint egy nagy hal egy kis akváriumban, ahol már nem tud fejlődni, hanem olyanok, mint egy kis hal a nagy óceánban. A testvérnő ezt mondta: „Ebből azt tanultam, hogy ha kisebb módjára viselkedem Jehova szervezetében, ő segíteni fog, hogy fejlődjek.”

„Emlékezzen meg rólatok Jehova.” Mark Sanderson, a vezetőtestület tagja tartotta meg a diplomaosztó program kulcselőadását, melynek témája Nehémiás következő szavain alapult: „Emlékezz meg rólam, Istenem, az én javamra” (Nehémiás 5:19; 13:31). Nehémiás nem tartott attól, hogy Jehova megfeledkezik róla és a szolgálatáról. Arra kérte, hogy emlékezzen meg róla szeretettel, és áldja meg.

A tanulók is bízhatnak abban, hogy Jehova megemlékezik róluk, ha alkalmazzák a Gileádon tanult alapelveket. Például fontos, hogy az imádatban a Jehova iránti teljes szívű szeretet legyen a legfőbb indítékuk (Márk 12:30). Ábrahám teljes szívéből szerette Jehovát, és ő kedvesen megemlékezett róla. Ezer évvel a halála után is úgy utalt rá, mint a barátjára (Ézsaiás 41:8).

Sanderson testvér ezután arra emlékeztette a tanulókat, hogy szeressék az embereket, különösen a testvéreiket (Márk 12:31). Az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan, aki „a rablók kezébe esett ember felebarátjának” bizonyult, a rászorulók segítségére kell sietniük (Lukács 10:36). Sanderson testvér Nicholas Kovalak példáját hozta fel, aki elvégezte a Gileádot, és kerületfelvigyázóként szolgált. Mindenki barátságos, kedves testvérként ismerte. Egyszer így ösztönzött egy utazófelvigyázót és a feleségét a buzgó szolgálatra: „Húzzátok meg a nap elejét, a hét elejét, a hónap elejét és az év elejét.” De miután néhány napig együtt volt velük, ezt mondta a testvérnőnek: „Felejtsd el, amit mondtam. Már így is túlhajtjátok magatokat. Lassítsatok, hogy ki tudjatok tartani.” Kedves és könyörületes tanácsa segített a testvérnőnek, hogy évtizedekig folytassa a teljes idejű szolgálatot.

Sanderson testvér végül arra buzdította a tanulókat, hogy a tanultakat hasznosítva tanítsanak és képezzenek másokat, ezáltal erősítsék és támogassák a testvéreket (2Timóteusz 2:2). Így biztosak lehetnek benne, hogy Jehova megemlékezik róluk (Zsoltárok 20:1–5).

Befejezés. A tanulók átvették a diplomájukat, majd az egyikük felolvasta az osztály köszönőlevelét. A program zárásaként tizenöten közülük zenekíséret nélkül elénekelték az Énekeljünk Jehovának című énekeskönyvből a 123. éneket, melynek címe: „Pásztorok, akik emberajándékok”.