2014. szeptember 13-án az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 137. osztályának a tanulói átvehették a diplomájukat Jehova Tanúi pattersoni oktatási központjában. Ez az iskola tapasztalt Tanúkat képez ki, hogy még hatékonyabban tudják támogatni azokat a gyülekezeteket és fiókhivatalokat, ahová a megbízatásukat kapják. Összesen 12 333-an követték a programot Pattersonban, illetve video-összeköttetéssel más helyszíneken az Egyesült Államokban, Jamaicában, Kanadában és Puerto Ricóban.

Samuel Herd, Jehova Tanúi vezetőtestületének a tagja elnökölt. Bevezető szavaiban elmondta, hogy mennyivel magasabbak Jehova gondolatai a mieinknél (Ézsaiás 55:8, 9). Arról is beszélt, hogy bár a tanulók öt hónapig Isten gondolataival foglalkoztak, még így is csak a felszínt érintették, és pusztán a szegélyeit ismerték meg az útjainak (Jób 26:14). Herd testvér azt is kifejtette, hogy minden egyes összejövetel a javunkra válik, amikor Isten gondolatairól tanulunk, és ez így lesz a diplomaosztón is.

„A szellem gyümölcse. . . hosszútűrés” (Galácia 5:22). John Larson, az egyesült államokbeli fiókbizottság tagja kiemelte, hogyan mutathatjuk ki a türelmet, a szellem gyümölcsének egyik vonását. Először is, türelmesnek kell lennünk Jehovával, amikor képez minket, és segít, hogy megszilárduljunk a hitben (1Péter 5:10). Ábrahám jó példa, mert türelmes volt, miközben Jehova tanította, és beteljesítette a neki tett ígéreteit (Héberek 6:15).

Másodszor, magunkkal is türelmesnek kell lennünk. Előfordulhat, hogy a Gileádon végzettek túl sokat várnak maguktól. Ha a megbízatásukban eleinte nem mennek jól a dolgok, talán elgondolkodnak, hogy vajon mi lehet a baj velük. Larson testvér a saját tapasztalata alapján biztosította a végzősöket, hogy le tudják küzdeni a felmerülő nehézségeket, ha türelmesek magukkal, és buzgók maradnak, miközben Isten befejezi a képzésüket (Héberek 6:11, 12).

„Maradjon alázatos a szívetek, hogy örökké élhessetek!” Anthony Morris, a vezetőtestület tagja az előadását a Zsoltárok 22:26-ra alapozta, amelynek a második fele így szól: „Örökké éljen szívetek!” Ahhoz, hogy ezt elérhessük, alázatosnak kell lennünk. Morris testvér rámutatott, hogy ha nem vagyunk alázatosak, Jehova nem tud felhasználni minket. Bármelyikünkkel megeshet, még ha régóta szolgálunk is, hogy elfelejtjük, miért olyan fontos utánoznunk Jézus Krisztust (2Péter 1:9).

A Bibliában olvashatunk olyanokról, akik alázatosak voltak, és olyanokról is, akikből hiányzott ez a tulajdonság. Heródes Agrippa öntelt módon elfogadta az emberek hódolatát, amely csak Istent illette volna meg. Ezért Isten angyala lesújtott rá, és „férgek ették meg” (Cselekedetek 12:21–23). Ezzel szemben Péter nem sértődött meg, amikor Jézus helyreigazította, amiért „nem Isten gondolatai szerint” gondolkodott, „hanem az emberekéi szerint” (Máté 16:21–23). Elfogadta a fegyelmezést, és példát mutatott az alázatban (1Péter 5:5).

Néhány végzős Jehova Tanúi valamelyik fiókhivatalába kapta a megbízatását mint Bétel-szolga. Morris testvér felhívta rá a figyelmüket, hogy alázat nélkül nem fogják tudni végezni a feladatukat. Viszont nagyon nehéz felismerni, hogy hiányzik-e belőlünk az alázat. Ennek alátámasztására elmondta, hogy sok évvel ezelőtt egy vén tanácsot kapott, mert nem volt alázatos. Ezután írt egy levelet a fiókhivatalnak, és úgy fogalmazott, hogy „én vagyok a legalázatosabb ember”. Morris testvér arra ösztönözte a tanulókat, hogy rájuk ne legyen jellemző ez a szemlélet. Alázatosak tudnak maradni, ha nem gondolnak a kelleténél többet a hatalmukról, és felismerik, hogy valójában Jehova Isten és Jézus Krisztus kezében van az irányítás.

„Ő nem mérték szerint adja a szellemet” (János 3:34). Michael Burnett Gileád-oktató emlékeztette a tanulókat, hogy a szent szellem segíteni fog nekik túljutni a nehézségeiken és a kétségeiken. Bécalelt Isten szelleme támogatta a hajlék építésekor (2Mózes 35:30–35). A szent szellem nemcsak abban segített neki, hogy ügyesebb kézműves legyen, hanem arra is képessé tette, hogy másokat tanítson. A szent szellem ugyanilyen hatással lehet a Gileád végzőseire is, főleg akkor, ha úgy tanítanak másokat a Szentírásból, ahogy megtanulták az iskolán.

Bécalel idejében az izraelita nők fontos szerepet játszottak a hajlék építésében (2Mózes 35:25, 26). Az osztályban lévő testvérnők is ügyesen támogatták a férjeiket. Burnett testvér végül a következőt tanácsolta a tanulóknak: „Bármilyen képességeitek vannak is, maradjatok alázatosak és engedelmesek. Csak így kaphattok Jehova szelleméből.”

„Táncolsz velem?” Mark Noumair, a tanítói bizottság segítője arról a történetről beszélt az előadásában, amikor Dávid király Jeruzsálembe vitette a szövetségládát (2Sámuel 6:12–14). Ekkor Dávid alázatosnak bizonyult, mert örömmel táncolt a „rabszolgaleányokkal” (2Sámuel 6:20–22). A rabszolgaleányok biztosan sosem felejtették el azt a napot, amikor Dávid király táncolt velük. Noumair testvér azt mondta a tanulóknak, hogy táncoljanak a rabszolgaleányokkal. Ezt kérdezte tőlük: „Úgy lesztek ismertek, mint akik támaszai az egyszerű hírnököknek? . . . Értékelni fogjátok mások keresztényi tulajdonságait?”

A végzősök Jehova példáját követik, ha ilyen módon mutatják ki a szeretetüket (Zsoltárok 113:6, 7). Még ha vannak is olyanok körülöttük, akik nem alázatosak, nem szabad, hogy mások tökéletlensége hatással legyen rájuk. „Tartsátok magatokat senkinek – mondta Noumair testvér. – Bánjatok úgy Jehova juhaival, ahogy ő bánna velük.”

„Tanúskodás minden adandó alkalommal.” William Samuelson, a teokratikus iskolák osztályának a felvigyázója Pál apostolra utalt, aki minden alkalmat megragadott a jó hír hirdetésére (Cselekedetek 17:17). Samuelson testvér ezután megkérte a tanulókat, hogy játsszanak el olyan eseteket, amelyek megtörténtek velük a szolgálatban a Gileád-iskola alatt. Például egy házaspár találkozott egy eladónővel a piacon. Megvárták, amíg kiszolgálja a vevőket, aztán megmutatták neki a Miért jó tanulmányozni a Bibliát? című filmet. Felhívták a figyelmét a jw.org honlapra, ahol még több információhoz juthat lao nyelven, az anyanyelvén. A házaspár később újra meglátogatta a hölgyet, és folytatták a beszélgetést.

„Készségesen végezzétek a szolgálatot.” William Nonkes, aki az egyesült államokbeli fiókhivatal szolgálati osztályán dolgozik, interjút készített négy végzőssel. Az Ézsaiás 6:8 szellemét követve már eddig is készségesen végezték a szolgálatot, de az iskola segített nekik, hogy továbbra is így tegyenek. Snolia Maseko testvérnő elmondta, hogy a Gileád-iskola segített neki meglátni, hogy milyen területeken kell még fejlődnie. Például most már jobban be tudja osztani az idejét egy egész napos szolgálat után is. „Most, a képzés után látom, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam.” Dennis Nielsen testvér megtanulta, hogy a Sofóniás 3:17 hogyan segít derűlátónak maradni a szolgálat végzése közben. „Amikor a szolgálatban senki sem fogad szívesen, arra gondolok, hogy ennek ellenére Jehova nagyon örül – mondja. – Ez engem is örömmel tölt el.”

„Figyeljétek meg gondosan az ég madarait” (Máté 6:26). Stephen Lett, a vezetőtestület tagja tartotta a kulcselőadást. Azt a témát fejtette ki, hogy mit tanulhatunk abból, ha megfogadjuk Jézus szavait, és gondosan megfigyeljük a madarakat (Jób 12:7).

Ahogy Jehova táplálja a madarakat, úgy rólunk is gondoskodik. Isten háznépének tagjai vagyunk, és ő biztosít bennünket arról, hogy „gondoskodik az övéiről” (1Timóteusz 3:15; 5:8). Persze nekünk is meg kell tennünk a tőlünk telhetőt. A madarak megkeresik az élelmet, amelyet Isten ad nekik, és ehhez hasonlóan nekünk is keresnünk kell a királyságot, hogy Jehova megáldjon minket (Máté 6:33).

Lett testvér elmondta, hogy sok madár figyelmeztető jelzést ad, ha veszélyt érez. Ugyanígy mi is figyelmeztetünk másokat, ha szükséges, például akkor, ha egy testvér „hibás lépést tesz. . ., mielőtt tudatában lenne” (Galácia 6:1). A prédikálásunkkal pedig felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy nagyon közel van Jehova napja (Sofóniás 1:14). Lett testvér egy másik példát is megemlített: ahogyan a költöző madarak magas hegyek felett repülnek, úgy Jehova segítségével mi is le tudjuk küzdeni a hatalmasnak tűnő akadályokat (Máté 17:20).

Befejezés. A tanulók átvették a diplomájukat, majd az egyik végzős felolvasta az osztály köszönőlevelét. Herd testvér a befejező szavaiban azt mondta, hogy amikor elsajátítjuk Jehova gondolatait, az olyan, mint amikor a szögeket beleverik a vasúti talpfákba. Több kalapácsütés is kell ahhoz, hogy egy szög biztosan tartson. Ehhez hasonlóan a tanulóknak folyamatosan emlékeztetniük kell magukat a Gileádon tanultakra. „Szánjatok időt rá, hogy elmélyítsétek a szívetekben a tanultakat – mondta Herd testvér. – Sajátítsátok el Isten gondolkodását, és áldására lesztek másoknak.”