Ugrás a tartalomra

Séta a tengerben

Séta a tengerben

A német Schleswig-Holstein tartomány nyugati partjához közel mintegy 300 ember él az Északi-tenger kicsiny szigetein. Ezeket a szétszórtan elhelyezkedő szigeteket Halligennek nevezik. Hogyan jut el az ott élő emberekhez a Biblia üzenete, melyet Jehova Tanúi hirdetnek? (Máté 24:14).

Vannak olyan szigetek, ahová a Tanúk komppal mennek. Néhányuk viszont más módon jut el egyes szigetekre. Mintegy 5 kilométert gyalogolnak a tengerfenéken. Mégis hogyan?

Kihasználják az apályt

A megoldást az apály jelenti. Körülbelül hatóránként az Északi-tenger szintje Halligennél 3 métert emelkedik, illetve süllyed. Apálykor az óceán nagy területen teljesen visszahúzódik, így a Tanúk három szigetecskére is el tudnak jutni gyalog.

Milyen itt gyalogolni? „Körülbelül két óra alatt érünk oda Halligen egyik szigetére – mondja Ulrich, a csoport tapasztalt vezetője. – Általában mezítláb sétálunk a tengerfenéken, mert ez a leghatékonyabb és legkényelmesebb megoldás. Ha hideg van, csizmát húzunk.”

A táj időnként valószerűtlennek hat. „Olyan, mintha egy másik bolygón járnánk – meséli Ulrich. – A tengerfenék egyes részei iszaposak, más részei sziklásak, és van olyan hely is, melyet tengeri növények borítanak. Tengeri madarak repkednek csapatokban, rengeteg a rák, és sok más állatot is látunk.” A csoportnak időnként át kell kelnie az árapálysíkságon keletkező apálymedreken, melyeket németül Prielének neveznek.

Nem egyszerű eljutni a szigetekre. Ulrich elmondja: „Könnyű eltévedni, különösen, ha ködbe borul a táj. Ezért iránytűt és GPS-t használunk, valamint szoros időtervet követünk, nehogy foglyul ejtsen a dagály.”

Prédikálás Halligen egyik szigetén

Megéri elmenni a szigetekre? Ulrich mesél egy 90-es éveiben járó férfiról, aki rendszeresen olvassa az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat: „Egyszer annyira kevés időnk maradt, hogy nem tudtunk elmenni ehhez a férfihoz. Épp indulni készültünk, amikor biciklin megérkezett a férfi, és ezt mondta: »Nem kapom meg a folyóiratomat?« Boldogan odaadtuk neki.”