Énekek éneke 7:1–13
7 „Mily kecsesek a lépteid sarudban,+ ó, készséges+ leány! Combod hajlatai, mint az ékszerek;+ művészi kéz munkája!
2 Köldökgyűrűd, akár egy kerek csésze. Ne hiányozzon belőle a kevert bor+! Hasad búzahalom, liliommal körülkerítve.+
3 Két melled, mint két borjacska, gazella ikrei.+
4 Nyakad+ elefántcsont torony. Szemeid+, mint Hesbon+ tavai Bat-Rabbim kapujánál. Orrod, mint a Libanon tornya, mely Damaszkusz felé néz.
5 Fejed hasonló terajtad a Kármelhez+, fejed hajfürtjei+, mint a bíborpirosra festett gyapjú.+ Leomló hajad fogva tartja a királyt.+
6 Mily szép vagy, és mily bájos, ó, szeretett leány, a gyönyörűségek között!+
7 Termeted hasonlít a pálmafához,+ melleid+ datolyafürtök.
8 Azt mondtam: »Fölmegyek a datolyapálmára, hogy megragadjam gyümölccsel teli ágait.«+ Legyenek olyanok melleid, mint a szőlőtő fürtjei, orrod illata, mint az almáké,
9 és ínyed, mint a legjobb bor+, amely könnyen csúszik alá+ az én kedvesemnek, s lágyan lepi el az alvók ajkait.”
10 „Kedvesemé vagyok én,+ ő pedig utánam sóvárog!+
11 Jöjj, kedvesem, menjünk ki a mezőre;+ a hennák+ között legyen szállásunk!
12 Korán keljünk, menjünk a szőlőskertekbe, lássuk, kihajtott-e a szőlő,+ kinyílt-e a virág,+ kivirágoztak-e a gránátalmafák+. Ott ajándékozlak meg az én kedveskedéseimmel.+
13 A mandragórák+ illatoznak, s bejáratainknál mindenféle pompás gyümölcs.+ Az újat is, a régit is neked tettem el, kedvesem!
