1Mózes 35:1–29
35 Isten ezután ezt mondta Jákobnak: „Kelj fel, menj föl Bételbe+, lakjál ott, és készíts ott oltárt az igaz Istennek, aki megjelent neked, amikor Ézsau, a bátyád elől futottál.”+
2 Jákob ekkor ezt mondta háznépének, és mindazoknak, akik vele voltak: „Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak,+ és tisztítsátok meg magatokat, váltsatok ruhát,+
3 s keljünk fel, menjünk föl Bételbe. Ott oltárt készítek az igaz Istennek, aki válaszolt nekem nyomorúságom napján,+ mert velem volt az úton, amelyen jártam.”+
4 Odaadták hát Jákobnak az összes idegen istent,+ amely náluk volt, és a fülbevalókat, melyek a fülükben voltak, és Jákob elrejtette+ azokat a nagy fa alatt, mely Sikem közelében van.
5 Ezután útra keltek, és mivel Istentől való rettegés jött a körülöttük levő városokra,+ ezért nem üldözték Jákob fiait.
6 Jákob végül megérkezett a Kánaán földjén lévő Lúzba+, vagyis Bételbe, ő és az egész nép, mely vele volt.
7 Majd épített ott egy oltárt, és El-Bételnek nevezte el azt a helyet, mert az igaz Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki akkor, amikor a bátyja elől futott.+
8 Később meghalt Debóra, Rebeka dajkája,+ és eltemették Bétel mellett egy terebélyes fa alatt, amit ezért Jákob Allon-Bákutnak nevezett el.
9 Isten ekkor ismét megjelent Jákobnak, ki Paddán-Arámból+ jött, és megáldotta.+
10 Ezt mondta neki Isten: „A te neved Jákob.+ De többé már nem neveznek Jákobnak, hanem Izrael lesz a neved.” És Izraelnek nevezte el.+
11 Isten még ezt mondta neki: „Én vagyok a mindenható Isten.+ Légy termékeny, és sokasodjál. Nemzetek, sőt nemzetek gyülekezete származik majd tőled, s királyok sarjadnak ágyékodból.+
12 És ami a földet illeti, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked és utánad a te magodnak+ adom azt a földet.”+
13 Ezután Isten fölment tőle arról a helyről, ahol beszélt vele.+
14 Jákob pedig oszlopot emelt azon a helyen, ahol szólt hozzá Isten,+ egy kőoszlopot, és öntött rá italfelajánlást, majd öntött rá olajat.+
15 És Jákob továbbra is Bételnek+ nevezte a helyet, ahol Isten beszélt vele.
16 Utána útnak indultak Bételből. Még jókora távolság volt Efratáig+, amikor Ráhel szült, de nehéz szülése+ volt.
17 Ám a nehéz szülés közben a bába ezt mondta neki: „Ne félj, mert most is fiad lesz.”+
18 Ezért amikor már-már kiment belőle a lélek+ (mert haldoklott),+ Ben-Óninak nevezte el; az apja azonban Benjáminnak+ hívta.
19 Így halt meg Ráhel, majd eltemették az Efratába, azaz a Betlehembe vezető úton.+
20 Jákob pedig oszlopot állított a sírja fölé. Ez Ráhel sírjának az oszlopa mind a mai napig.+
21 Izrael utána útnak indult, és Éder tornyán+ túl verte fel a sátrát.
22 Amikor Izrael azon a földön táborozott+, akkor történt, hogy Rúben egyszer Bilhával, apjának az ágyasával hált, és Izrael hallott erről.+
Jákobnak pedig tizenkét fia volt.
23 Lea fia volt Rúben — Jákob elsőszülöttje —,+ Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon.
24 Ráhel fia volt József és Benjámin.
25 Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftali.
26 Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddán-Arámban születtek.
27 Jákob végre eljutott Izsákhoz, az apjához Mamréba,+ Kirját-Arbába, vagyis Hebronba,+ ahol Ábrahám, és Izsák is jövevényként+ lakott.
28 Izsák napjai pedig száznyolcvan évet tettek ki.+
29 Izsák utána kilehelte utolsó leheletét, meghalt, és a népe mellé került, idősen, betelve a napokkal,+ és eltemették a fiai, Ézsau és Jákob.+
