1Mózes 48:1–22
48 Történt ezek után, hogy megmondták Józsefnek: „Íme, apád egyre gyengül.” Ekkor ő magával vitte hozzá két fiát, Manassét és Efraimot.+
2 És Jákob tudtára adták: „Eljött hozzád a fiad, József.” Izrael pedig összeszedte erejét, és felült az ágyában.
3 Jákob így szólt Józsefhez:
„A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban+, Kánaán földjén, hogy megáldjon engem.+
4 És még ezt is mondta nekem: »Íme, én termékennyé teszlek,+ megsokasítalak, népek gyülekezetévé teszlek,+ és ezt a földet a te magodnak adom tulajdonul utánad időtlen időkig.«+
5 Most tehát a két fiad, akik neked Egyiptom földjén születtek, még mielőtt idejöttem volna hozzád Egyiptomba, ők az enyémek.+ Efraim és Manassé az enyém lesz, akárcsak Rúben és Simeon.+
6 De azok a leszármazottaid, akiket őutánuk nemzel, azok a tieid lesznek. Bátyjaik nevéről nevezik majd őket az örökségükben.+
7 Amikor én Paddánból+ eljöttem, Ráhel meghalt+ mellettem Kánaán földjén az úton, amikor még jókora távolságra voltunk Efratától+, ezért ott temettem el őt az Efratába, vagyis Betlehembe+ vezető út mentén.”
8 Izrael ekkor meglátta József fiait, és ezt kérdezte: „Kik ezek?”+
9 József erre így felelt apjának: „Ők a fiaim, akiket Isten adott nekem ezen a helyen.”+ Erre ő ezt mondta: „Kérlek, hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket.”+
10 Izrael szemei ekkor már meghomályosodtak az időskor miatt,+ és nem látott. Ezért közel vitte őket hozzá, ő pedig megcsókolta és megölelte őket.+
11 Izrael ezt is mondta Józsefnek: „Nem gondoltam volna, hogy még látom az arcodat,+ de lám, Isten megengedte, hogy még az utódaidat is lássam!”
12 József ekkor elvitte őket apja térdeitől, és meghajolt arccal a földig.+
13 Utána fogta József mindkettőjüket, Efraimot jobb kezével Izrael bal keze felől,+ Manassét pedig bal kézzel Izrael jobb keze felől,+ s közel vitte őket hozzá.
14 Ám Izrael kinyújtotta jobb kezét+, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a fiatalabb,+ és a bal kezét tette Manassé fejére.+ Szándékosan tette így a kezeit, mert az elsőszülött Manassé volt.+
15 És megáldotta Józsefet,+ és ezt mondta:
„Az igaz Isten, aki előtt jártak az atyáim, Ábrahám és Izsák,+Az igaz Isten, aki terelgetett engem amióta csak vagyok, mind a mai napig,+
16 Az angyal, aki megszabadított engem minden szerencsétlenségtől,+ áldja meg e fiúkat.+És fűződjön az övékéhez az én nevem, és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak a neve,+És növekedjenek sokasággá a földön.”+
17 Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, ez nem tetszett neki,+ és próbálta megfogni apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye.+
18 József ezért ezt mondta apjának: „Nem úgy van, apám, mert ez az elsőszülött.+ Az ő fejére tedd a jobb kezedet!”
19 Ám apja ezt elutasította, így szólva: „Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, és ő is naggyá lesz.+ De ennek ellenére az öccse nagyobb lesz, mint ő,+ és az utódja olyan népes lesz, mint nemzetek sokasága.”+
20 És megáldotta őket ezen a napon ezt mondva:+
„Általad mondjon Izrael áldást, így szólva:»Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét!«”+
Így helyezte Efraimot Manassé elé.+
21 Izrael ezután ezt mondta Józsefnek: „Íme, én meghalok,+ de Isten veletek lesz, és vissza fog vinni titeket ősatyáitok földjére.+
22 Én pedig egy hegyháttal többet adok neked, mint a testvéreidnek,+ amit a kardommal és az íjammal vettem el az amoriták kezéből.”
