2Krónikák 20:1–37
20 És történt ezután, hogy Moáb+ fiai, Ammon+ fiai és velük együtt az ammonim+ egy része is eljött hadakozni Josafát ellen.+
2 Jöttek is emberek, és hírül adták Josafátnak: „Nagy tömeg jön ellened a tenger vidékéről, Edomból+, és ott vannak Hacácon-Támárban, vagyis Én-Gediben+!”
3 Josafát ekkor megijedt+, és arra fordította arcát, hogy keresse Jehovát;+ böjtöt+ hirdetett egész Júdának.
4 A júdabeliek végül egybegyűltek, hogy megkérdezzék Jehovát.+ Igen, Júda minden városából eljöttek, hogy kikérjék Jehova tanácsát.+
5 Akkor Josafát fölállt Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, Jehova házában+, az új udvar+ előtt,
6 és ezt mondta:+
„Ó, Jehova, ősatyáink Istene!+ Nemde te vagy az Isten az egekben,+ és te uralkodsz a nemzetek minden királysága felett?+ Nem úgy van-e, hogy a te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben?+
7 Nem te voltál-e az, ó, Istenünk+, aki elűzted e föld lakóit néped, Izrael elől,+ majd odaadtad+ azt a téged szerető+ Ábrahám magvának időtlen időkre?
8 Ők letelepedtek ott, és szentélyt építettek ott neked, a te nevednek+, ezt mondva:
9 »Ha csapás sújtana bennünket,+ kard, kedvezőtlen ítélet vagy járvány+ vagy éhínség+, hadd álljunk e ház elé+ és teeléd (hiszen ebben a házban van a te neved+), hogy segítségért kiáltsunk hozzád nyomorúságunkból, te pedig hallgass meg és ments meg bennünket!«+
10 És most íme, Ammonnak+, Moábnak+ és Szeir hegyvidékének+ a fiai, akikhez nem engedted, hogy behatoljon Izrael, amikor kijött Egyiptom földjéről, hanem kikerülte és nem semmisítette meg őket;+
11 hát íme, ezzel fizetnek+ nekünk: bejönnek ide, hogy kiűzzenek minket a te birtokodról, amelyet birtokul adtál nekünk.+
12 Ó, Istenünk, hát nem ítélkezel felettük?+ Hisz nincs bennünk erő e nagy tömeggel szemben, amely ellenünk jön;+ mi nem tudjuk, mit tegyünk,+ csak rád tekintenek szemeink.”+
13 Mindeközben a júdabeliek valamennyien ott álltak Jehova előtt,+ kicsinyeik+, feleségeik és fiaik is.
14 Akkor leszállt Jehova szelleme+ a gyülekezet közepette Jaházielre, aki Zakariás fia volt, aki Benája fia volt, aki Jeiél fia volt, aki az Asáf+ fiai közül való lévitának, Mattániának a fia volt.
15 Így szólt hát: „Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói, és Josafát király! Ezt mondja nektek Jehova: »Ne féljetek+ és ne rettegjetek e nagy tömegtől, mert a csata nem a tiétek, hanem Istené.+
16 Holnap menjetek le ellenük. Íme, ők felvonulnak a Cic-hágón, és meg fogjátok találni őket a völgy* végén, Jeruel pusztája előtt.
17 Nem kell nektek ezúttal harcolnotok.+ Foglaljátok el helyeteket, álljatok nyugton,+ és lássátok meg, hogyan ment meg titeket Jehova.+ Ó, Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek!+ Holnap vonuljatok ki ellenük, és Jehova veletek lesz!«”+
18 Josafát erre mélyen meghajolt, arccal a földig.+ Egész Júda, és Jeruzsálem lakosai is leborultak Jehova színe előtt, hogy hódoljanak Jehova előtt.+
19 Ekkor a kehátiták+ fiai közül és a kórahiták+ fiai közül való léviták+ fölkeltek, hogy dicsérjék Jehovát, Izrael Istenét felettébb nagy hangon.+
20 Kora reggel aztán fölkeltek, és kimentek Tékoa+ pusztájába+. Amikor kimentek, Josafát fölállt, majd így szólt: „Hallgassatok meg, ó, Júda, és ti, Jeruzsálem lakói!+ Higgyetek+ Jehovában, a ti Istenetekben, hogy sokáig megmaradjatok. Higgyetek prófétáiban+, és legyetek sikeresek!”
21 Tanácskozott+ is a néppel, énekeseket+ állított fel Jehovának, és olyanokat, akik dicséretet zengnek+ szent díszben+. Ezek a fegyveresek+ előtt vonultak, és ezt mondták: „Dicsérjétek Jehovát,+ mert időtlen időkig tart az ő szerető-kedvessége!”+
22 Amikor aztán elkezdték az ujjongást és a dicséretet, Jehova lesbe+ állított embereket a Júdába vonulók ellen, Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyvidékének a fiai ellen, és azok egymásra támadtak.+
23 Ammon és Moáb fiai fölkeltek Szeir hegyvidékének+ lakói ellen, hogy pusztulásra adják és megsemmisítsék őket. Mihelyt végeztek Szeir lakóival, ki-ki a felebarátja pusztulását segítette elő.+
24 Júda pedig a pusztában levő őrtoronyhoz ment.+ Amikor arccal a sokaság felé fordultak, íme, ott voltak, tetemeik a földön hevertek,+ senki sem menekült meg.
25 Erre Josafát és népe odament, hogy zsákmányt+ szerezzenek kifosztva őket, és bőven találtak közöttük különféle javakat, ruhákat is, meg kívánatos holmikat. Annyi mindent leszedtek róluk maguknak, hogy már nem is bírtak többet elvinni.+ Három napig fosztogattak, mert rengeteg zsákmány volt.
26 A negyedik napon egybegyűltek a Beráka völgyében, hogy ott áldják Jehovát.+ Ezért nevezték el+ azt a helyet Beráka völgyének, és mind a mai napig ez a neve.
27 Azután Júda és Jeruzsálem emberei mindnyájan visszafordultak Josafáttal az élen, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe örömmel, mert Jehova megadta nekik, hogy örvendezzenek+ ellenségeik felett.
28 Meg is érkeztek Jeruzsálembe húros hangszerekkel+, hárfákkal+ és trombitákkal+, Jehova házához+.
29 És Isten miatt rettegés+ szállt az országok minden királyságára, amikor meghallották, hogy Jehova harcolt Izrael ellenségei ellen.+
30 Így hát háborítatlan volt Josafát királyi birodalma, és Istene továbbra is nyugalmat adott neki mindenfelől.+
31 Josafát+ pedig uralkodott Júda felett. Harmincöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki Silhi leánya volt, Azubának+ hívták.
32 Josafát az apjának, Asának az útján járt,+ és nem tért el attól; azt tette, ami helyes Jehova szemében.+
33 Csakhogy a magaslatok+ nem tűntek el, és a nép még nem készítette fel szívét ősatyái Istene számára.+
34 Ami Josafát egyéb dolgait illeti, mind az elsőket, mind az utolsókat, íme, meg vannak írva Jéhunak+, Hanáni+ fiának a szavai közt, amelyek belefoglaltattak Izrael királyainak a könyvébe+.
35 Ezután Josafát, Júda királya társult Aháziával,+ Izrael királyával, aki gonoszul cselekedett.+
36 Társult vele, hogy hajókat készítsenek, amelyek majd Társisba+ mennek. Ecjon-Geberben+ készítették a hajókat.
37 De Eliézer, a Marésából való Dódavahu fia így prófétált Josafát ellen: „Mivelhogy társultál Aháziával,+ Jehova le fogja rombolni a munkádat.”+ A hajók össze is törtek,+ és nem bírtak Társisba+ menni.
