2Krónikák 6:1–42
6 Akkor Salamon így szólt: „Maga Jehova mondta, hogy a sűrű homályban+ kíván lakni;+
2 én pedig házat építettem neked fenséges lakóhelyül,+ és szilárd helyet, hogy ott lakozz időtlen időkig.”+
3 A király akkor arccal a nép felé fordult, megáldotta Izrael egész gyülekezetét,+ és közben Izrael egész gyülekezete állt+.
4 Így szólt: „Áldott legyen Jehova, Izrael Istene,+ aki saját szájával beszélt apámhoz, Dávidhoz,+ és saját keze által teljesítette,+ ezt mondva:
5 »Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy házat építsenek ott, és ott legyen a nevem+; nem választottam férfit sem, hogy népem, Izrael vezetője legyen.+
6 De Jeruzsálemet+ kiválasztom, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztom Dávidot népem, Izrael fölé.«+
7 Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének.+
8 Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Mivel szíved vágya volt, hogy házat építs nevemnek, jót cselekedtél, hiszen szíved vágya volt.+
9 Csakhogy nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik. Ő építi meg a házat nevemnek.«+
10 Jehova valóra váltotta kimondott szavát,+ hogy apámnak, Dávidnak a helyébe lépjek,+ és Izrael trónján üljek,+ amint megmondta Jehova,+ és megépítsem a házat Jehova, Izrael Istene nevének,+
11 és elhelyezzem ott a ládát+, ahol Jehova szövetsége van, amelyet Izrael fiaival kötött.”+
12 És odaállt Jehova oltára elé, Izrael egész gyülekezete előtt,+ és kitárta a kezeit.+
13 (Salamon ugyanis készített egy rézemelvényt+, elhelyezte azt az elkerített rész+ közepén — hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt —, és ezen állt.) Térdre+ ereszkedett Izrael egész gyülekezete előtt, és kitárta kezeit az egek felé.+
14 Azután így szólt: „Ó, Jehova, Izrael Istene!+ Nincs hozzád fogható Isten sem az egekben, sem a földön,+ aki megtartod a szövetséget és a szerető-kedvességet szolgáid iránt, akik teljes szívükkel színed előtt járnak;+
15 aki beváltottad szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit ígértél neki:+ megígérted száddal, és saját kezeddel teljesítetted, amint a mai napon is van.+
16 Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit megígértél neki,+ ezt mondva: »Nem vész ki tőled a férfi színem elől, aki Izrael trónján üljön, feltéve, hogy fiaid+ ügyelni fognak útjukra azzal, hogy törvényem szerint járnak,+ mint ahogy te is színem előtt jártál.«+
17 Most tehát, ó, Jehova, Izrael Istene+, legyen megbízható az ígéreted,+ amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.+
18 De vajon csakugyan a földön lakozik Isten az emberekkel?+ Íme, az ég, igen, az egeknek egei sem tudnak befogadni téged;+ hát mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet én építettem!+
19 Fordulj hát szolgád imája felé,+ és kegyedért való könyörgése felé,+ ó, Jehova Istenem, meghallgatva az esdeklő kiáltást+, és az imát, amellyel színed előtt imádkozik a te szolgád;+
20 hogy éjjel-nappal nyitva tartsd a szemed+ e ház fölött, a hely fölött, amelyről azt mondtad, hogy odahelyezed a nevedet,+ meghallgatva az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád.+
21 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek esdeklését,+ amikor e felé a hely felé fordulva imádkozik,+ hogy meghalld lakhelyedről, az egekből.+ Halld meg, és bocsáss meg+!
22 Hogyha vétkezik valamelyik ember az embertársa ellen,+ az pedig átok terhével járó esküre kötelezi,+ hogy kitegye őt az átoknak, és ő az átok terhe alatt oltárod elé járul ebben a házban,+
23 akkor te halld meg az egekből,+ és cselekedj.+ Ítéld meg szolgáidat, megfizetve így a gonosznak, saját fejére hárítva útját,+ és igazságosnak jelentve ki az igazságost,+ megjutalmazva őt igazságossága szerint.+
24 Hogyha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől,+ mert folyton vétkezett ellened,+ de hozzád tér+, és magasztalja nevedet+, imádkozik+, és kegyedért könyörög színed előtt ebben a házban,+
25 akkor te halld meg az egekből+, és bocsásd meg néped, Izrael bűnét,+ és hozd vissza őket a földre,+ amelyet nekik és ősatyáiknak adtál.+
26 Ha bezárulnak az egek, és nincs eső,+ mert folyton vétkeztek+ ellened, de imádkoznak e felé a hely felé fordulva,+ magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert sanyargattad őket,+
27 akkor te halld meg az egekből, és bocsásd meg szolgáidnak, igen, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te oktatod+ őket a jó útra+, amelyen járniuk kell; adj esőt+ földedre, amelyet örökségül adtál népednek.+
28 Ha éhínség+ tör ki az országban, ha járványos betegség+ lesz, ha perzselő hőség+ és üszög+, sáskák+ és csótányok+ támadnak, ha ellenségeik+ ostrom alá veszik őket kapuik földjén — bármi csapás, és bármi betegség legyen is —,+
29 bármilyen imát mondjon is,+ bármilyen kéréssel könyörögjön is kegyedért+ egy ember vagy a te egész néped, Izrael — mert mindegyikük ismeri a maga csapását és fájdalmát —,+ ha kitárja kezeit e ház felé,+
30 akkor te halld meg az egekből, lakhelyedről,+ és bocsáss meg+! Fizess meg kinek-kinek minden útja szerint,+ mert ismered a szívét+ (mert egyedül te ismered jól az emberek fiainak szívét+);
31 hogy féljenek+ téged, útjaidon járva minden napon, amíg csak élnek annak a földnek színén, amelyet ősatyáinknak adtál.+
32 Az idegent is, aki nem tartozik népedhez,+ Izraelhez, és aki eljön messze földről a te nagy neved,+ erős kezed+ és kinyújtott karod miatt,+ és ők eljönnek+, és imádkoznak e ház felé fordulva,
33 ó, hallgasd meg az egekből, szilárd lakhelyedről,+ és tedd meg mindazt, amiért hozzád kiált az idegen; hogy a föld összes népe megismerje nevedet,+ és ugyanúgy féljenek+ téged, ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.+
34 Ha néped hadba vonul ellenségei ellen az úton,+ amelyen elküldöd+, és imádkozik+ hozzád e város felé fordulva, amelyet választottál, és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem+,
35 akkor halld meg az egekből imáját és kegyedért való könyörgését,+ és szolgáltass neki igazságot.+
36 Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne+), és bizony haragra gerjedsz miattuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és foglyul ejtőik fogságba viszik őket egy távoli vagy közeli földre,+
37 de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, és megtérnek, és kegyedért könyörögnek hozzád azon a földön, ahol foglyok, ezt mondva: »Vétkeztünk+, hibáztunk+ és gonoszul cselekedtünk«,+
38 és valóban visszatérnek hozzád teljes szívükkel,+ teljes lelkükkel azon a földön, ahol foglyaik azoknak, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak+ a földjük felé fordulva, amelyet ősatyáiknak adtál, és a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál,+ és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,+
39 akkor halld meg az egekből, szilárd lakhelyedről imájukat+ és kegyedért való könyörgéseiket,+ és szolgáltass nekik igazságot,+ és bocsáss meg+ népednek, amely vétkezett ellened.
40 Most azért, ó, Istenem, kérlek, legyenek nyitva szemeid+, és figyeljenek füleid+ az imára, amely ezt a helyet illetően hangzik el!
41 Most tehát kelj fel, ó, Jehova Isten, térj nyugalmadba+, te és erősséged ládája!+ Papjaid, ó, Jehova Isten, öltözzenek megmentésbe, és örvendezzenek a te lojálisaid a jóságnak+!
42 Ó, Jehova Isten, ne fordítsd el felkented+ arcát! Ó, emlékezz meg Dávid, a te szolgád iránti szerető-kedvességedről!”+
