2Mózes 15:1–27
15 Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték Jehovának,+ és ekképpen szóltak:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.+A lovat lovasával a tengerbe vetette.+
2 Jah az én erőm és hatalmam,+ hisz ő az én szabadítóm.+Ő az én Istenem, dicséretét zengem;+ az én atyám Istene,+ magasztalom.+
3 Vitéz harcos Jehova.+ Az ő neve Jehova.+
4 A fáraó szekereit és haderejét a tengerbe vetette,+Válogatott harcosait a Vörös-tengerben elsüllyesztette.+
5 Tajtékzó víz borította be őket;+ mint kő merültek alá a mélységbe.+
6 Jobbod, ó, Jehova, hatalmas erejű,+Jobbod, ó, Jehova, összezúzza az ellenséget.+
7 Fenséged nagyságával ledöntöd azokat, akik felkelnek ellened;+Kiküldöd lángoló haragod, s az mint a polyvát megemészti őket.+
8 Orrod leheletétől+ a víz feltornyosult,Szilárdan állt, mint a vízár gátja;A tajtékzó víz megmerevedett a tenger szívében.
9 Az ellenség így szólt: »Üldözöm őket,+ s utolérem!+Zsákmányt osztok!+ Betelik velük a lelkem!Kardomat kirántom, s elűzi őket a kezem!«+
10 Ráfújtál leheleteddel,+ s beborította őket a tenger;+Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.+
11 Ki olyan az istenek közt, mint te, ó, Jehova?+Ki olyan, mint te, szentségben hatalmas?+Akit dicsérő énekekkel+ illik félnünk+, s aki csodákat tesz.+
12 Kinyújtottad jobbodat+, s a föld elnyelte őket.+
13 Szerető-kedvességedből vezetted a népet, melyet megváltottál;+Erőddel őket szent hajlékodba kíséred.+
14 Meghallják ezt a népek,+ s megrendülnek;+Filisztea lakóira szülési fájdalmak+ jönnek.
15 Edom sejkjei akkor bizony megrémülnek,Moáb kényurait pedig rettegés szállja meg.+Kánaán minden lakója bizony elcsügged.+
16 Rémület és rettegés szállja meg őket.+Karod ereje miatt kővé dermednek,Míg el nem megy mellettük, ó, Jehova, a néped+.Míg el nem megy mellettük+ néped, melyet te hoztál létre+.
17 Beviszed, és letelepíted őket örökséged hegyén.+Szilárd helyet készítettél magadnak lakóhelyül+, ó, Jehova,Szentélyt+, ó, Jehova, melyet kezed épített.
18 Jehova királyként fog uralkodni időtlen időkig, sőt örökké.+
19 Mikor a fáraó a lovaival+, harci szekereivel és lovasaival a tengerbe ért,+Rájuk zúdította Jehova a tengernek vizét,+Izrael fiai pedig szárazon vonultak át a tenger közepén.”+
20 Mirjam prófétanő, Áron nővére+ tamburint vett a kezébe,+ és az asszonyok mind kimentek vele tamburinokkal, táncot lejtve.+
21 S Mirjam így felelgetett a férfiaknak:+
„Szálljon az ének Jehovának,+ hisz nagy lett az ő dicsősége.+A lovat lovasával a tengerbe vetette.”+
22 Mózes azután útnak indította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr+ pusztájába, és három napon át meneteltek a pusztában, de vizet nem találtak.+
23 Időközben Márába érkeztek,+ de nem tudtak Márában vizet inni, mert keserű volt. Ezért nevezte el azt a helyet Márának+.
24 És a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen,+ így szólva: „Mit igyunk?”
25 Ekkor ő Jehovához kiáltott.+ Jehova mutatott neki egy fát, ő pedig bedobta azt a vízbe, s a víz édes lett.+
Ő rendeletet bocsátott ki ott, jogalapot teremtett az ítélkezésre, és próbára tette ott őket.+
26 Ezt mondta: „Ha jól figyelsz Jehovának, a te Istenednek a szavára, és azt teszed, ami helyes a szemében, s valóban odafordítod füledet a parancsolataira, és megtartod minden rendeletét,+ akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket az egyiptomiakra bocsátottam;+ mert én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak.”+
27 Azután Élimhez érkeztek, ahol tizenkét vízforrás volt, és hetven pálmafa.+ Ott ütöttek tábort a víz mellett.
