2Mózes 18:1–27
18 És meghallotta Jetró, Midián papja, Mózes apósa+ mindazt, amit Isten tett Mózesért és Izraelért, az ő népéért, hogy miként hozta ki Jehova Izraelt Egyiptomból.+
2 Jetró, Mózes apósa pedig maga mellé vette Cippórát, Mózes feleségét, miután az hazabocsátotta,
3 és annak két fiát,+ akik közül az egyiknek Gersom+ volt a neve, „mert — ahogy ő mondta — jövevény lettem idegen földön”.
4 A másiknak a neve pedig Eliézer+ volt, „mert — ahogy ő mondta — atyám Istene az én segítőm, mivel megszabadított engem a fáraó kardjától”.+
5 Jetró, Mózes apósa, annak fiaival és feleségével együtt elment Mózeshez a pusztába, ahol táborozott az igaz Isten hegyénél+.
6 Ekkor megüzente Mózesnek: „Én, Jetró, a te apósod,+ elmegyek hozzád feleségeddel és két fiával, akik vele vannak.”
7 Mózes azon nyomban apósa elé ment, leborult előtte, megcsókolta;+ és mindketten kérdezősködtek egymás hogyléte felől. Utána pedig bementek a sátorba.
8 Mózes elbeszélt az apósának mindent, amit Jehova tett a fáraóval és Egyiptommal Izraelért,+ és mindazt a nehézséget, amely velük történt az úton,+ s hogy Jehova mégis megszabadította őket.+
9 Jetró ekkor örvendett mindama jó miatt, amit Jehova tett Izraelért, hogy kiszabadította őket Egyiptom kezéből.+
10 És Jetró ezt mondta: „Áldott legyen Jehova, aki kiszabadított titeket Egyiptom kezéből és a fáraó kezéből, s aki kiszabadította a népet Egyiptom kezéből.+
11 Most már tudom ebből az esetből — amikor elbizakodottan jártak el velük szemben —, hogy Jehova minden más istennél nagyobb.”+
12 Ekkor Jetró, Mózes apósa égő felajánlást és áldozatokat mutatott be Istennek;+ Áron pedig és Izrael valamennyi véne eljött kenyeret enni Mózes apósával az igaz Isten előtt.+
13 És történt a következő nap, hogy Mózes szokása szerint leült, hogy bíráskodjon a nép felett,+ és a nép ott állt Mózes előtt reggeltől estig.
14 És Mózes apósa látta, mi mindent tesz a népért, ezért ezt mondta: „Milyen dolog ez, amit a néppel cselekszel? Miért ülsz te egymagad, miközben az egész nép előtted áll reggeltől estig?”
15 Mózes így felelt apósának: „Ez azért van így, mert a nép egyre csak jön hozzám, hogy Istent kérdezze.+
16 Ha valamilyen ügyük támad,+ hozzám jönnek, én pedig ítéletet teszek a két fél között, és tudatom velük az igaz Isten döntéseit és törvényeit.”+
17 Mózes apósa erre ezt mondta: „Nem jól cselekszel.
18 Teljesen ki fogsz merülni te is, és a veled levő nép is, mert ez a feladat túl nagy teher számodra.+ Nem vagy képes egymagad elvégezni.+
19 Most azért hallgass a szavamra.+ Tanácsot adok neked, és Isten veled lesz.+ Te légy a nép képviselője az igaz Isten előtt,+ és te vidd az ügyeket az igaz Isten elé.+
20 Figyelmeztesd őket a rendelkezésekre és törvényekre,+ és tudasd velük, milyen úton járjanak, és mit kell tenniük.+
21 De válassz ki az egész népből derék+, istenfélő+, megbízható férfiakat+, akik gyűlölik a tisztességtelen hasznot.+ Helyezd ezeket föléjük ezrek elöljáróiként+, százak elöljáróiként, ötvenek elöljáróiként és tízek elöljáróiként.+
22 És ők ítéljék a népet minden megfelelő alkalommal; minden nagy ügyet eléd vigyenek,+ minden kis ügyben viszont ők bíráskodjanak. Könnyíts hát a helyzeteden, és hordozzák veled együtt a terhet.+
23 Ha ezt megteszed, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor helyt tudsz állni, és ez az egész nép is békességben megy a maga helyére.”+
24 Mózes azonnal hallgatott apósának a szavára, és mindent megtett, amit az mondott.+
25 És Mózes kiválasztott egész Izraelből derék férfiakat, és vezetőkké tette őket a nép felett+ ezrek elöljáróiként, százak elöljáróiként, ötvenek elöljáróiként és tízek elöljáróiként.
26 Ők ítélték a népet minden megfelelő alkalommal. A nehéz ügyeket Mózes elé vitték,+ de minden kisebb ügyben ők bíráskodtak.
27 Mózes ezután elbúcsúzott apósától,+ és az visszatért a saját földjére.
