2Mózes 3:1–22
3 Mózes pedig Jetrónak+, Midián papjának a nyáját őrizte, akinek a veje volt.+ Amikor egyszer a puszta keleti része felé terelgette a nyájat, eljutott az igaz Isten hegyéhez+, a Hórebhez+.
2 Ekkor megjelent neki Jehova angyala tűznek lángjában egy tövisbokor közepében.+ Ő csak nézte, és lám, a tövisbokrot tűz égette, de meg nem emésztette a tövisbokrot.
3 Mózes ekkor ezt mondta: „Odamegyek, és megnézem ezt a nagy jelenséget, miért nem ég el a tövisbokor.”+
4 Amikor Jehova látta, hogy odamegy megnézni, rögtön szólt neki a tövisbokor közepéből Isten, ezt mondva: „Mózes! Mózes!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok.”+
5 Ekkor ő ezt mondta: „Ne gyere közelebb! Húzd le a sarut lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.”+
6 Majd így folytatta: „Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.”+ Mózes ekkor eltakarta arcát, mert félt az igaz Istenre nézni.
7 Jehova pedig ezt mondta: „Bizony láttam nyomorúságát népemnek, mely Egyiptomban van, és meghallottam a hajcsáraik miatti kiáltásukat; mert jól tudom, milyen fájdalmakat szenvednek el.+
8 Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket az egyiptomiak kezéből,+ és felvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre,+ a kánaániták, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták területére.+
9 És most íme, eljutott hozzám Izrael fiainak a kiáltása, és láttam az elnyomást is, amellyel az egyiptomiak elnyomják őket.+
10 Most pedig jöjj, elküldelek a fáraóhoz, és hozd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból.”+
11 Ám Mózes ezt kérdezte az igaz Istentől: „Ki vagyok én? Hogy mehetnék én a fáraóhoz, és hogy hozhatnám ki Izrael fiait Egyiptomból?”+
12 Erre ő ezt mondta: „Úgy, hogy én veled leszek,+ és ez a jel+ számodra, hogy én küldtelek: miután kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen+ fogjátok szolgálni az igaz Istent.”
13 Mózes azonban így szólt az igaz Istenhez: „Ha most elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: »Ősatyáitok Istene küldött hozzátok«, és ők erre megkérdezik tőlem: »Mi a neve?«,+ akkor mit mondjak nekik?”
14 Isten erre ezt mondta Mózesnek: „AZZÁ VÁLOK, AMIVÉ VÁLNI AKAROK.”+ Majd hozzátette: „Ezt mondd Izrael fiainak: »Az AZZÁ VÁLOK küldött engem hozzátok.«”+
15 És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:
„Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene,+ Izsák Istene+ és Jákob Istene+ küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig,+ és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre.+
16 Menj, gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd ezt nekik: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene megjelent nekem,+ és ezt mondta: ,Mindenképpen figyelmet fordítok rátok,+ s arra, hogy mit tesznek veletek Egyiptomban.
17 És azt mondom, hogy fel foglak hozni benneteket az egyiptomiak által okozott nyomorúságból+ a kánaániták, hettiták, amoriták+, periziták, hivviták és jebusziták földjére,+ egy tejjel és mézzel folyó földre.’«+
18 És ők hallgatni fognak a szavadra,+ te pedig Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához, és mondjátok ezt neki: »Jehova, a héberek Istene+ kapcsolatba lépett velünk,+ és most hadd menjünk el egy háromnapos útra a pusztába, és hadd áldozzunk Jehovának, a mi Istenünknek!«+
19 Én, igen, én jól tudom, hogy Egyiptom királya nem engedélyezi majd, hogy elmenjetek, csak erős kéz hatására.+
20 És én kinyújtom majd kezemet,+ és lesújtok Egyiptomra minden csodatettemmel, melyet véghezviszek annak közepette; és azután el fog bocsátani titeket.+
21 És kedvessé teszem majd ezt a népet az egyiptomiak szemében; így amikor elmentek, nem mentek üres kézzel.+
22 Kérjen minden asszony a szomszédjától és a házában jövevényként lakó asszonytól ezüst- és aranytárgyakat meg köntösöket, s rakjátok azokat fiaitokra és lányaitokra; fosszátok ki az egyiptomiakat.”+
