2Mózes 33:1–23
33 Azután Jehova így szólt Mózeshez: „Eredj, menj fel innen a néppel együtt, melyet kivezettél Egyiptom földjéről,+ arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak ezt mondva: »A te magodnak adom azt.«+
2 Angyalt küldök előtted,+ és kiűzöm a kánaánitákat, amoritákat, hettitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat.+
3 Menj tehát a tejjel és mézzel folyó földre,+ én viszont nem megyek fel köztetek — mivel keménynyakú nép+ vagytok —, nehogy kiirtsalak az úton.”+
4 Amikor a nép meghallotta ezt a kemény beszédet, keseregni kezdett;+ senki sem vette fel ékszereit.
5 Jehova ezt mondta még Mózesnek: „Mondd meg Izrael fiainak: »Keménynyakú nép vagy.+ Egy pillanat alatt+ közéd mehetnék és kiirthatnálak. Vedd le tehát magadról az ékszereidet, és majd meglátom, mit teszek veled.«”+
6 És Izrael fiai levették ékszereiket a Hóreb-hegynél+, és utána nem viselték.
7 Mózes pedig fogta a sátrát, és a táboron kívül verte fel, távol a tábortól, és elnevezte találkozás sátrának. És aki Jehovát akarta kérdezni,+ kiment a találkozás sátrához, mely a táboron kívül volt.
8 Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt,+ megállt mindenki a saját sátrának bejáratánál, és követték szemükkel Mózest, míg be nem ment a sátorba.
9 És amikor Mózes bement a sátorba, felhőoszlop+ jött le, megállt a sátor bejáratánál, és Ő beszélt+ Mózessel.
10 Az egész nép látta, amint a felhőoszlop+ a sátor bejáratánál áll, és az egész nép felkelt, és mindenki meghajolt saját sátrának a bejáratánál.+
11 S Jehova szemtől szemben+ beszélt Mózessel, ahogyan ember beszél a felebarátjával. Amikor Mózes visszatért a táborba, a szolgája+, Józsué, Nún fia,+ aki a segítője volt, nem távozott a sátorból.
12 Mózes pedig ezt mondta Jehovának: „Nézd, te azt mondod nekem: »Vidd fel ezt a népet«, de nem tudattad, kit küldesz el velem. Pedig te mondtad: »Név szerint ismerlek téged,+ és kegyet találtál szememben.«
13 Most pedig, kérlek, ha kegyet találtam szemedben,+ kérlek, ismertesd meg velem útjaidat,+ hogy megismerjelek téged, és így kegyet találhassak szemedben. És vedd figyelembe, hogy ez a nemzet a te néped.”+
14 Ő erre így felelt: „Én magam fogok elmenni,+ és nyugalmat adok neked.”+
15 Ekkor az ezt mondta neki: „Ha te magad nem jössz el, ne vigyél fel minket innen.
16 Mert miből fogják tudni, hogy kegyet találtam szemedben, én is, és a néped is? Hát nem abból, hogy velünk jössz,+ és így megkülönböztetsz engem és a népedet minden más néptől, amely a föld színén van?”+
17 Jehova így szólt Mózeshez: „Megteszem ezt is, amiről beszéltél,+ mert kegyet találtál szememben, és név szerint ismerlek téged.”
18 Erre ő ezt kérte: „Kérlek, hadd lássam dicsőségedet+.”
19 De ő így felelt: „Megteszem, hogy elhaladjon arcod előtt egész jóságom,+ és kijelentem előtted Jehova nevét;+ és kegyben részesítem, akit kegyben részesítek, és irgalmas leszek, akihez irgalmas leszek.”+
20 És még hozzátette: „Nem láthatod arcomat, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.”+
21 Jehova még ezt mondta: „Van itt egy hely mellettem, állj a sziklára.
22 Míg elhalad a dicsőségem, a kőszikla mélyedésébe foglak helyezni, és védelmezőn be foglak takarni tenyeremmel, míg elhaladok.
23 Utána elveszem tenyeremet, és látni fogod hátamat. De arcomat nem láthatod.”+
