5Mózes 20:1–20
20 Ha hadba mész ellenségeid ellen, és látod a lovakat meg a harci szekereket,+ a nálad nagyobb népet, ne félj tőlük, mert veled van Jehova,+ a te Istened, aki felhozott téged Egyiptom földjéről.+
2 Amikor harcra készülődtök, a pap álljon elő, és beszéljen a néppel.+
3 Mondja ezt nekik: »Halld, ó, Izrael, harcra készültök ellenségeitekkel. Ne legyetek gyávák szívetekben.+ Ne féljetek, ne fussatok el fejvesztetten, és ne reszkessetek tőlük,+
4 mert Jehova, a ti Istenetek veletek vonul, hogy harcoljon értetek az ellenségeitekkel szemben, és megmentsen benneteket.«+
5 Az elöljárók+ is beszéljenek a néppel, így szólva: »Ki az a férfi, aki új házat épített, és még nem avatta fel? Menjen és térjen vissza házába, mert még meghal a csatában, és valaki más avatja fel azt.+
6 Ki az a férfi, aki szőlőt ültetett, de még nem vette hasznát? Menjen és térjen vissza házába, mert még meghal a csatában, és más veszi hasznát.+
7 S ki az a férfi, aki eljegyzett egy nőt, és nem vette még el? Menjen és térjen vissza házába,+ mert még meghal a csatában, és valaki más veszi azt el.«
8 Az elöljárók beszéljenek még a néppel, és mondják ezt: »Ki az a férfi, aki fél és bátortalan?+ Menjen és térjen vissza a házába, nehogy megolvassza testvéreinek a szívét, ahogy az ő szíve is megolvadt.«+
9 Amint befejezték az elöljárók a beszédüket a néphez, jelöljenek ki seregparancsnokokat a nép élére.
10 Amikor egy város közelébe mész, hogy harcolj ellene, hirdesd ki a békefeltételeket.+
11 Ha békés feleletet ad, és megnyílik neked, akkor az egész benne lakó nép legyen a tied, legyenek a kényszermunkásaid, és szolgáljanak neked.+
12 De ha nem köt békét,+ hanem háborúzik veled, és meg kell ostromolnod,
13 akkor Jehova, a te Istened a kezedbe adja, te pedig hányj kardélre benne minden férfit.+
14 De a nők, a kisgyermekek+, a háziállatok+ és mindaz, ami a városban van, az egész zsákmány legyen a te prédád;+ s egyed a zsákmányt, melyet az ellenségeidtől szereztél, akiket Jehova, a te Istened neked adott.+
15 Így tegyél mindazokkal a városokkal, amelyek nagyon messze vannak tőled, s amelyek nem ezeknek a nemzeteknek a városai.
16 Csak ezeknek a népeknek a városaiban — melyeket neked ad Jehova, a te Istened örökségként — ne hagyj egyetlen lélegző lényt sem életben,+
17 mert mindenképp pusztulásra kell adnod őket: a hettitákat, amoritákat, kánaánitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat, ahogy Jehova, a te Istened parancsolta neked;+
18 hogy meg ne tanítsanak titeket mindazoknak az utálatos dolgoknak a cselekvésére, melyeket ők cselekszenek isteneiknek, és nehogy vétkezzetek Jehova, a ti Istenetek ellen.+
19 Ha sok napon át ostromolsz egy várost, és harcolsz ellene, hogy bevedd, ne irtsd ki fáit, fejszét emelve rájuk, hanem egyél róluk, és ne vágd ki azokat,+ mert vajon ember a mező fája, hogy megostromold?
20 Csak amelyik fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő fa, azt irtsad, és vágd ki, hogy ostromműveket+ építs a város ellen, amely háborút folytat ellened, egészen addig, míg el nem esik.
