5Mózes 9:1–29
9 Halld, ó, Izrael, ma átkelsz a Jordánon,+ hogy bemenj, és elűzz nálad nagyobb és hatalmasabb nemzeteket,+ nagy és az egekig megerősített városokat,+
2 nagy és szálas népet, az anákok+ fiait, akikről magad is tudod és magad is hallottad, hogy ezt mondták: »Ki állhat meg Anák fiai előtt?«
3 Ma jól tudod, hogy Jehova, a te Istened megy át előtted,+ aki emésztő tűz.+ Ő semmisíti meg+ őket, ő hódoltatja meg őket előtted, te pedig győzd le és pusztítsd el őket sietve, ahogy Jehova mondta neked.+
4 Ne mondd szívedben, mikor Jehova, a te Istened kiűzi őket előled: »Az én igazságosságomért hozott ide engem Jehova, hogy birtokba vegyem ezt a földet«,+ mert ezeknek a nemzeteknek a gonoszsága miatt űzi el őket Jehova teelőled.+
5 Nem a te igazságosságodért+ vagy szíved+ becsületessége miatt mész be, hogy birtokba vedd földjüket, hanem ezeknek a nemzeteknek a gonoszsága miatt űzi el őket előled Jehova, a te Istened,+ és hogy megtartsa Jehova a szavát, mely felől ősatyáidnak, Ábrahámnak+, Izsáknak+ és Jákobnak+ esküdött.
6 Tudd meg, hogy nem a te igazságosságod miatt adja neked Jehova, a te Istened ezt a jó földet, hogy birtokba vedd, mert keménynyakú nép vagy.+
7 Emlékezz rá, és ne feledkezz meg arról, hogyan ingerelted haragra Jehovát, a te Istenedet a pusztában.+ Attól a naptól fogva, hogy kimentél Egyiptom földjéről, addig, míg erre a helyre nem érkeztetek, lázadók voltatok Jehovával szemben.+
8 Még a Hórebnél is haragra ingereltétek Jehovát, és Jehova annyira megharagudott rátok, hogy már ki akart irtani titeket.+
9 Amikor felmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat,+ annak a szövetségnek a tábláit, melyet Jehova kötött veletek,+ és negyven nap és negyven éjjel ott maradtam a hegyen+ (nem ettem kenyeret, vizet sem ittam),
10 Jehova átadta nekem a két kőtáblát, melyekre Isten ujjai+ írtak; és rajtuk volt minden szó, melyet Jehova mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján.+
11 A negyven nap és negyven éjjel végén Jehova átadta nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit;+
12 és Jehova ezt mondta nekem: »Kelj fel, menj le innen hamar, mert néped, melyet kihoztál Egyiptomból, romlottan cselekszik.+ Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Öntött képmást készítettek maguknak.«+
13 Jehova még ezt mondta nekem: »Láttam ezt a népet, és lám, keménynyakú nép.+
14 Hagyj engem, hadd pusztítsam el+ őket és töröljem ki nevüket az egek alól,+ és hadd tegyelek téged náluk hatalmasabb és népesebb nemzetté!«+
15 Ezután megfordultam, és lementem a hegyről, a hegy pedig tűzben égett;+ a szövetség két táblája a két kezemben volt.+
16 Akkor láttam, hogy vétkeztetek Jehova, a ti Istenetek ellen. Öntött borjút készítettetek magatoknak.+ Hamar letértetek az útról, amelyet Jehova parancsolt nektek.+
17 Ekkor fogtam a két táblát, és földhöz vágtam két kézzel, és összezúztam a szemetek láttára.+
18 Azután leborultam Jehova előtt, mint először, negyven nap és negyven éjjel. Sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam mindama bűnötök miatt,+ amelyet elkövettetek, gonoszul cselekedve Jehova szemében, megbántva őt.+
19 Féltem ugyanis az izzó haragtól, mellyel úgy megharagudott Jehova rátok, hogy meg akart semmisíteni titeket.+ Jehova azonban meghallgatott akkor is.+
20 Jehova Áronra is olyannyira megharagudott, hogy el akarta pusztítani,+ de abban az időben könyörögtem+ Áronért is.
21 Bűnötöket pedig, a borjút+, amit készítettetek, fogtam, elégettem tűzben, összetörtem, összezúztam, míg finom porrá nem lett. Utána a hegyről lefolyó patakba szórtam a port.+
22 Taberánál+, Massánál+ meg Kibrót-Hattaávánál+ is haragra ingereltétek Jehovát.+
23 És amikor Jehova elküldött titeket Kádes-Barneából+ ezt mondva: »Menjetek fel, és vegyétek birtokba a földet, melyet nektek adok!«, fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen,+ nem hittetek neki,+ és nem hallgattatok a szavára.+
24 Lázadók vagytok Jehovával szemben,+ amióta csak ismerlek titeket.
25 Ezért leborultam Jehova előtt negyven nap és negyven éjen át.+ Azért borultam le, mert Jehova arról beszélt, hogy megsemmisít titeket.+
26 Könyörögni+ kezdtem Jehovához, így szólva: »Ó, legfőbb Úr, Jehova, ne pusztítsd el népedet, a te saját tulajdonodat,+ melyet nagyságoddal megváltottál, melyet erős kézzel kihoztál Egyiptomból.+
27 Emlékezz szolgáidra: Ábrahámra, Izsákra és Jákobra.+ Ne fordítsd arcodat e nép keménysége, gonoszsága és bűne felé,+
28 hogy ne mondja az a föld+, melyről kihoztál minket: ,Mivel Jehova nem tudta bevinni őket arra a földre, amely felől ígéretet tett nekik, és mert gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában.’+
29 Pedig ők a te néped, a te saját tulajdonod,+ melyet kihoztál nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal.«+
