Ezékiel 2:1–10
2 És így szólt hozzám: „Embernek fia!+ Állj a lábadra, hadd beszéljek veled.”+
2 Alig szólt hozzám, máris szellem áradt belém,+ és az lábra állított, hogy hallhassam Azt, aki beszél hozzám.+
3 Azután ezt mondta nekem: „Embernek fia, elküldelek Izrael fiaihoz,+ a lázadó nemzetekhez, amelyek fellázadtak ellenem.+ Ők és ősatyáik mind a mai napig törvényszegők voltak velem szemben.+
4 Az arcátlan+ és keményszívű+ fiak — hozzájuk küldelek, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova.«
5 Ők pedig akár hallják,+ akár nem+ — mert lázadó ház ez+ —, meg fogják tudni, hogy próféta volt közöttük.+
6 És te, ó, embernek fia, ne félj tőlük,+ és szavaiktól se félj, mert vannak konok emberek+ és téged szurkálók+, és skorpiók+ között laksz. Ne félj szavaiktól,+ és ne rettenj meg arcuktól,+ mert lázadó ház ez.+
7 Mondd el nekik szavaimat, akár hallják, akár nem, mert lázadók ők.+
8 És te, ó, embernek fia, halld meg, amit mondok neked. Ne légy lázadó, mint a lázadó ház.+ Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.”+
9 Akkor láttam, és íme, egy kéz nyúlt felém,+ és íme, egy könyvtekercs+ volt benne.
10 Kiterítette előttem, és elöl is, hátul is írva volt rá;+ gyászdalok, kesergés és jajszó volt ráírva.+
