Ezékiel 3:1–27
3 Akkor így szólt hozzám: „Embernek fia! Amit itt találsz, azt edd meg. Edd meg ezt a tekercset,+ és menj, szólj Izrael házához.”
2 Kinyitottam hát a számat, ő pedig megetette velem a tekercset.+
3 Aztán így szólt hozzám: „Embernek fia, töltsd meg a hasad, hogy telve legyenek belső részeid e tekerccsel, amelyet adok neked.” Erre enni kezdtem, és az olyan édes lett a számban, mint a méz.+
4 Ezután így szólt hozzám: „Embernek fia, eredj, menj el Izrael házához+, és az én szavaimmal szólj hozzájuk.
5 Mert nem érthetetlen nyelven beszélő+ vagy nehéz nyelvű+ néphez szól a küldetésed, hanem Izrael házához;
6 nem a sok érthetetlen nyelven beszélő vagy nehéz nyelvű néphez, amelyeknek szavait nem érted.+ Ha hozzájuk küldtelek volna, ők odafigyelnének rád.+
7 De Izrael háza nem akar figyelni rád, mert nem akarnak rám figyelni;+ Izrael házában ugyanis mindenki keményfejű és keményszívű.+
8 Íme, ugyanolyan keménnyé tettem arcodat, mint amilyen az ő arcuk,+ és ugyanolyan keménnyé a homlokodat, mint amilyen az ő homlokuk.+
9 Gyémánthoz hasonlóvá, kovakőnél keményebbé+ tettem a homlokodat. Ne félj tőlük,+ és ne rettenj meg arcuktól,+ mert lázadó ház ez.”+
10 Azután ezt mondta még nekem: „Embernek fia, minden szavamat, amelyet közlök veled, fogadd be szívedbe,+ és halld meg füleddel.
11 Eredj, menj el a száműzöttek+ közé, néped fiai közé, és szólj hozzájuk, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova«, akár hallják, akár nem.”+
12 És magával ragadott egy szellem,+ és nagy zúgás hangját+ hallottam a hátam mögött: „Legyen áldva Jehova dicsősége az ő helyéről!”+
13 És hallani lehetett az élő teremtmények egymást verdeső szárnyainak hangját,+ és a közvetlenül mellettük levő kerekek hangját,+ és nagy zúgás hangját.
14 A szellem magával ragadott és elvitt,+ én pedig mentem keserűen, szellemem felindulásában, és erős volt rajtam Jehova keze.+
15 Elmentem hát Tel-Abibba, a száműzöttek közé, akik a Kébár folyónál+ laktak+, aztán én is ott laktam, ahol ők laktak; hét napig laktam ott közöttük kábultan.+
16 Történt pedig hét nap elteltével, hogy Jehova szava így szólt hozzám:
17 „Embernek fia! Őrállóvá tettelek Izrael háza számára;+ beszédet fogsz hallani a számból, és figyelmeztesd őket a nevemben.+
18 Ha azt mondom a gonosznak: »Bizony meghalsz«,+ és te nem figyelmezteted, és nem szólsz, hogy figyelmeztesd a gonoszt az ő gonosz útja miatt, és megóvd az életét,+ akkor ő gonosz lévén meghal a vétkében,+ de vérét a te kezedből fogom számon kérni.+
19 Ha azonban figyelmeztetted a gonoszt,+ és mégsem tér meg gonoszságából és gonosz útjáról, akkor ő meghal a vétke miatt,+ de te megszabadítottad lelkedet.+
20 És ha az igazságos személy elfordul igazságosságától,+ és igazságtalanságot cselekszik, én pedig botláskövet teszek eléje,+ akkor ő meg fog halni, mert te nem figyelmeztetted. Bűne miatt hal meg,+ és igazságos cselekedetei nem maradnak emlékezetben,+ de a vérét a te kezedből fogom számon kérni.+
21 Ha pedig te figyelmeztetted az igazságos személyt, hogy ne vétkezzen az igazságos,+ és ő nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetést kapott,+ és te a te lelkedet megszabadítottad.”+
22 És Jehova ott rám tette a kezét, és így szólt hozzám: „Kelj föl, menj ki a völgybe*,+ és ott beszélni fogok veled.”
23 Fölkeltem hát, kimentem a völgybe*, és íme, ott állt Jehova dicsősége,+ ugyanolyan dicsőség, mint amilyet a Kébár folyónál láttam,+ és arcra borultam.+
24 Akkor szellem szállt belém,+ lábra állított,+ és ő beszélni kezdett velem, így szólva hozzám:
„Menj, zárkózz be a házadba.
25 És te, ó, embernek fia! Íme, köteleket tesznek rád, és megkötöznek azokkal, úgyhogy nem tudsz közéjük menni.+
26 Nyelvedet a szájpadlásodhoz tapasztom,+ és megnémulsz,+ és nem leszel számukra feddő ember,+ mert lázadó+ ház ez.
27 És amikor beszélek veled, megnyitom a szádat, te pedig mondd meg nekik:+ »Így szól a legfőbb Úr, Jehova.« Aki hall, az halljon,+ aki nem hall, az ne halljon, mert lázadó ház ez.+
