Héberek 6:1–20
6 Ezért most, hogy elhagytuk a Krisztusról+ szóló alaptant+, törjünk előre az érettség+ felé, nem vetve újból alapot,+ tudniillik a holt cselekedetek+ megbánását és az Isten iránti hitet,+
2 a keresztségekről+ szóló tanítást és a kézrátételt+, a halottak feltámadását+ és az örök ítéletet+.
3 És ezt meg is fogjuk tenni, ha ugyan az Isten megengedi.+
4 Mert lehetetlen, hogy akiket egyszer s mindenkorra megvilágosítottak,+ s akik megízlelték az égi ajándékot+, és akik szent szellemnek lettek részesei,+
5 s akik megízlelték+ Isten kiváló szavát és az eljövendő világrendszer erőit,+
6 ám elpártoltak+, azokat újra felélesszék a megbánásra,+ mivel ők a maguk részéről újból oszlopra feszítik az Isten Fiát, és nyilvános szégyennek teszik ki őt.+
7 A föld például, amely beissza a gyakorta ráhulló esőt, és amely aztán növényzetet hoz elő, hasznosat azoknak, akikért művelik is,+ áldást nyer viszonzásképpen az Istentől.
8 De ha tövist és bogáncskórót terem, elvetik, és közel van ahhoz, hogy megátkozzák;+ a vége pedig az, hogy felégetik.+
9 Felőletek azonban, szeretteim, jobb dolgokról vagyunk meggyőződve, és megmentéssel járó dolgokról, még ha így beszélünk is.
10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok+ azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok,+ és továbbra is szolgáltok.
11 Kívánjuk pedig, hogy mindegyikőtök ugyanazt a serénységet tanúsítsa, hogy a reménységnek+ teljes bizonyosságával+ legyen mindvégig+,
12 hogy ne váljatok restté,+ hanem legyetek utánzói+ azoknak, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.+
13 Mert amikor az Isten az ígéretet tette Ábrahámnak,+ mivel senki nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött,+
14 ezt mondva: „Bizony megáldva megáldalak, és megsokasítva megsokasítalak.”+
15 És így, miután Ábrahám türelmet mutatott, elnyerte ezt az ígéretet.+
16 Mert az emberek a nagyobbra esküsznek,+ és az esküjük a vége minden vitának, mivel törvényes garancia az nekik.+
17 Ily módon az Isten, amikor teljesebben szándékozta megmutatni az ígéret örököseinek+ az ő elhatározásának változhatatlanságát+, esküvel lépett közbe,
18 hogy két változhatatlan dolog által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon,+ erős bátorításunk legyen nekünk, akik a menedékhelyre menekültünk, az elénk helyezett reménység+ megragadására.
19 Ez a reménység+ a lélek horgonyaként szolgál nekünk; biztos is, szilárd is, és behatol a függönyön belülre,+
20 ahová belépett értünk egy előfutár,+ Jézus, aki főpap lett Melkisédek módja szerint örökre.+
