János 11:1–57
11 Beteg volt pedig egy ember, Lázár, aki Betániából, Máriának és testvérének, Mártának+ a falujából való volt.
2 Ez az a Mária volt, aki megkente az Urat illatos olajjal,+ és hajával törölte szárazra a lábát;+ az ő testvére, Lázár volt beteg.
3 A nővérek tehát megüzenték neki: „Uram, íme, akihez vonzódsz+, beteg.”
4 De Jézus ennek hallatán így szólt: „Ez a betegség nem a halál végett van, hanem az Isten dicsőségére,+ hogy az Isten Fia megdicsőüljön általa.”
5 Jézus pedig szerette Mártát és ennek nővérét és Lázárt.
6 Amikor azonban meghallotta, hogy beteg, akkor mégis azon a helyen maradt még két napig, ahol volt.
7 Utána aztán ezt mondta a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába.”
8 A tanítványok így szóltak hozzá: „Rabbi+, most akartak megkövezni a júdeaiak,+ és ismét oda mész?”
9 Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napvilágnak? Ha valaki napvilágnál jár,+ nem ütközik bele semmibe, mert látja ennek a világnak a világosságát.
10 De ha valaki éjjel jár,+ beleütközik valamibe, mert nincs meg benne a világosság.”
11 Ezeket mondta, majd így szólt hozzájuk: „Lázár, a barátunk nyugodni tért, de odamegyek, hogy felébresszem az álomból.”+
12 A tanítványok azért ezt mondták neki: „Uram, ha nyugodni tért, rendbe jön.”
13 Csakhogy Jézus annak haláláról beszélt. Ők azonban azt hitték, hogy az alvás nyugalmáról beszél.
14 Akkor azért Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,+
15 és én örvendezek miattatok, hogy nem voltam ott, azért hogy higgyetek. De menjünk el hozzá.”
16 Tamás ezért, akit Ikernek hívtak, ezt mondta tanítványtársainak: „Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg.”+
17 Így amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy már négy napja az emléksírban+ van.
18 Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy három kilométernyi távolságra.
19 Így hát a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják+ őket a testvérük miatt.
20 Márta azért, mikor meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária+ azonban otthon ült.
21 Márta tehát ezt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.+
22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől,+ megadja neked az Isten.”
23 Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.”+
24 Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor+ az utolsó napon.”
25 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet.+ Aki hitet gyakorol bennem, még ha meghal is, életre fog kelni;+
26 s mindaz, aki él és hitet gyakorol bennem, nem fog meghalni soha.+ Hiszed-e ezt?”
27 Ő ezt mondta neki: „Igen, Uram; elhittem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, az, aki eljön a világba.”+
28 És miután ezt mondta, elment, és hívta a testvérét, Máriát, és így szólt titokban: „Itt a Tanító+, és hív téged.”
29 Ennek hallatára az gyorsan felkelt, és már ment is hozzá.
30 Jézus ugyanis még nem ment be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.
31 Amikor tehát a zsidók, akik együtt voltak Máriával a házban,+ és vigasztalták őt, látták, hogy gyorsan felkel, és kimegy, követték őt, úgy vélekedve, hogy az emléksírhoz+ megy, hogy ott sírjon.
32 Mária pedig, mikor oda ért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, leborult a lábához, és ezt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”+
33 Jézus azért, mikor látta, hogy sír, és a vele jött zsidók is sírnak, szellemétől indíttatva felsóhajtott, és nyugtalanná vált;+
34 s így szólt: „Hová tettétek?” Ezt mondták neki: „Uram, jöjj és lásd.”
35 Jézus könnyekre fakadt.+
36 A zsidók ezért elkezdték mondogatni: „Íme, mennyire vonzódott hozzá!”+
37 Némelyikük azonban ezt mondta: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta,+ nem tudta megtenni, hogy ez ne haljon meg?”
38 Ezért Jézus, miután ismét felsóhajtott magában, az emléksírhoz+ ment. Ez valójában egy barlang volt, és egy kő+ volt nekitámasztva.
39 Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ.”+ Márta, az elhunytnak testvére ezt mondta neki: „Uram, most már biztosan szaga van, hiszen ez már a negyedik nap.”
40 Jézus ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, látni fogod az Isten dicsőségét?”+
41 Elvették tehát a követ. Jézus pedig az égre emelte szemét,+ és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.+
42 Igaz, tudtam, hogy mindig meghallgatsz; csak a körülálló sokaság miatt beszéltem,+ hogy elhiggyék, hogy te küldtél el engem.”+
43 És miután elmondta ezeket, hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!”+
44 Az, aki halott volt, kijött, lábán és kezén pólyákkal átkötve,+ az arca pedig egy kendővel volt körülkötve. Jézus ezt mondta nekik: „Oldozzátok ki, és hagyjátok menni.”
45 Ezért sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához, és látták, amit Jézus tett;+
46 némelyek közülük azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.+
47 A papi elöljárók és a farizeusok ezért összehívták a szanhedrint,+ és így szóltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.+
48 Ha így hagyjuk őt, mindnyájan hinni fognak benne,+ és eljönnek a rómaiak+, és elveszik helyünket+ is, nemzetünket is.”
49 Egyikük azonban, Kajafás, aki főpap volt abban az évben,+ ezt mondta nekik: „Ti semmit sem tudtok,
50 és nem gondoltok bele, hogy hasznotokra van, hogy e g y ember haljon meg a népért,+ és ne az egész nemzet pusztuljon el.”+
51 Ezt azonban nem saját magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az évben, arról prófétált, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,
52 és nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy az Isten szétszóródott+ gyermekeit egybegyűjtse.+
53 Attól a naptól kezdve azért tanácskoztak, hogy megöljék őt.+
54 Jézus ezért nem járt többé nyilvánosan+ a zsidók közt,+ hanem eltávozott onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim+ nevű városba, és ott maradt a tanítványokkal.
55 Közel volt pedig a zsidók pászkája+, és sokan mentek fel vidékről Jeruzsálembe a pászka előtt, hogy szertartásilag megtisztuljanak.+
56 Keresni kezdték tehát Jézust, és ezt mondták egymásnak, ahogy a templomban álldogáltak: „Mi a véleményetek? Hogy el sem jön az ünnepre?”
57 A papi elöljárók és a farizeusok ugyanis parancsot adtak ki, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy megfoghassák.
