Jób 1:1–22
1 Élt Úc földjén+ egy Jób+ nevű ember. Ez az ember feddhetetlen+ és egyenes volt.+ Félte az Istent,+ és kerülte a rosszat.+
2 Hét fia és három leánya született.+
3 Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz iga marha és ötszáz szamárkanca volt a jószága,+ és igen sok szolgája is volt. Ez a férfi nagyobbá lett napkelet minden fiánál+.
4 És mentek a fiai, és ki-ki vendégséget rendezett+ a házában a maga napján. Három nővérükért is elküldtek, és meghívták őket, hogy velük együtt egyenek és igyanak.
5 Valahányszor a vendégség napjainak sora lejárt, Jób elküldött értük, és megszentelte őket;+ korán reggel fölkelt, és égő áldozatokat mutatott be+ mindnyájuk száma szerint. Jób ugyanis ezt mondta: „Talán vétkeztek a fiaim, és átkozták+ az Istent szívükben+.” Így járt el Jób mindenkor.+
6 Elérkezett pedig a napja, hogy az igaz Isten fiai+ eljöjjenek, és megjelenjenek Jehova előtt;+ Sátán+ is eljött közöttük.+
7 Jehova ekkor ezt mondta Sátánnak: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Bejártam a földet,+ ott jártam-keltem.”+
8 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél-e szíveddel Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön.+ Feddhetetlen+ és egyenes ember,+ féli az Istent,+ és kerüli a rosszat.”+
9 Sátán így válaszolt Jehovának: „Talán a semmiért féli Jób az Istent?+
10 Nem te emeltél-e sövényt köréje,+ a háza köré, és mindene köré, amije csak van mindenfelé? Keze munkáját megáldottad,+ jószága pedig megszaporodott széles e földön.
11 De nyújtsd csak ki a kezed, kérlek, és nyúlj hozzá mindenhez, ami az övé. Vajon nem fog-e szemtől szemben megátkozni téged?”+
12 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Íme, mindene a kezedben van. Csak őrá magára ne nyújtsd ki a kezed!” Így aztán Sátán eltávozott Jehova színe elől.+
13 Elérkezett pedig a nap, amikor is a fiai és leányai ettek és bort ittak elsőszülött fivérük házában.+
14 Ekkor követ+ jött Jóbhoz, és ezt mondta: „A marhák éppen szántottak+, és a szamárkancák ott legeltek mellettük,
15 amikor a sabeusok+ rajtuk ütöttek, és elvitték őket, a szolgákat meg kardélre hányták; csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”+
16 Ez még beszélt, amikor jött egy másik is, és így szólt: „Isten tüze szállt le az egekből,+ és tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és megemésztette őket; csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
17 Ez még beszélt, amikor jött egy másik, és ezt mondta: „A káldeusok+ három csapatot alkottak, megrohanták és elvitték a tevéket, a szolgákat meg kardélre hányták; csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
18 Ez még beszélt, amikor megint jött egy másik, és ezt mondta: „Fiaid és leányaid ettek és bort+ ittak elsőszülött fivérük házában.
19 És íme, nagy szél+ támadt a pusztaság felől, és megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta+ a palástját, lenyírta+ a haját, és a földre esve+ meghajtotta magát.+
21 Ezt mondta:
„Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből,+Mezítelenül is térek oda vissza.+Jehova adta,+ Jehova vette el.+Áldott legyen ezután is Jehova neve!”+
22 Mindebben nem vétkezett Jób, és semmi rosszat sem tulajdonított Istennek.+
