Jób 10:1–22
10 Undorodik lelkem az életemtől.+Szabadjára engedem panaszomat,Beszélni fogok lelkem keserűségében!
2 Megmondom Istennek: »Ne nyilváníts gonosznak!Add tudtomra, miért perelsz velem.
3 Jó-e az neked, hogy rosszat teszel+,Hogy elveted, amit kemény munkával alkotott kezed,+És a gonoszok tervére fényt ragyogtatsz?
4 Testi szemed+ van tán,Vagy úgy látsz, ahogy a halandó ember lát?+
5 Hát olyanok a te napjaid, mint a halandó ember napjai,+Avagy éveid, mint az életerős férfi napjai,
6 Hogy vétkemet keresgéled,És bűnöm után kutatsz,+
7 Noha tudod, hogy nem vagyok vétkes,+És nincs, aki megszabadíthatna kezedből?+
8 Kezed formált meg és alkotott engem+Mindenestül körös-körül, és mégis elnyelnél.
9 Emlékezz meg róla, kérlek, hogy agyagból+ alkottál,És a porba küldesz vissza.+
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet,És mint a sajtot, megoltottál?+
11 Bőrbe és húsba öltöztettél,Csontokkal és inakkal szőttél egybe.+
12 Életet és szerető-kedvességet adtál nekem,+Gondviselésed+ őrizte szellememet.
13 Mindezt elrejtetted szívedben;Jól tudom, hogy nálad vannak mindezek.
14 Ha vétkeztem, s te szemmel kísértél,+És nem tartasz ártatlannak vétkem dolgában,+
15 Ha valóban vétkes vagyok, jaj nekem!+Ha igazam van, fejem föl nem emelhetem,+Hisz telve vagyok gyalázattal, és nyomorúság itat át.+
16 Ha gőgösködik,+ akkor vadászol rám, mint egy fiatal oroszlán,+És ismét csodálatosnak bizonyulsz velem szemben.
17 Új tanúkat állítasz elém,És növeled irántam bosszúságodat;Egyik baj a másik után ér.
18 Miért is hoztál elő az anyaméhből?+Haltam volna meg, hogy szem sem látott volna!
19 Olyan lettem volna, mint aki nem is jött világra;Az anyaméhből a sírhelyre vittek volna.«
20 Nemde kevesek a napjaim?+ Hagyjon fel ő ezzel,Fordítsa el rólam tekintetét, hogy felderülhessek+ egy kissé,
21 Mielőtt elmegyek — és vissza nem térek+ —A sötétség és sűrű árnyék országába,+
22 A homályszerű ború, a sűrű árnyék és a zűrzavar országába,Ahol a ragyogás nem több a homályénál.”
