Jób 33:1–33
33 De most hallgasd meg, kérlek, szavaimat, ó, Jób!Fogadd be füledbe mindazt, amit beszélek.
2 Nézd csak! Szólásra nyitom számat,Nyelvem megszólal ínyemmel.+
3 Szívem egyenessége a beszédem,+És ismeretet szól az ajkam őszintén.+
4 Isten szelleme alkotott engem,+És a Mindenható lehelete hívott életre.+
5 Felelj nekem, ha tudsz,Sorakoztass elém szavakat; állj elő.
6 Íme, én is olyan vagyok az igaz Isten előtt, mint te;+Én is agyagból formáltattam.+
7 Íme, semmi félelmetes nincsen bennem, amitől rémüldöznöd kellene,És nem nehezedik rád nyomás+ tőlem.
8 Csakhogy te azt mondtad fülem hallatára,És hallottam szavaid hangját:
9 »Tiszta vagyok, törvényszegés nélkül;+Mocsoktalan vagyok, és nincsen vétkem.+
10 Íme, ő alkalmat talál rá, hogy szembehelyezkedjen velem,Ellenségének tart engem.+
11 Kalodába szorítja lábamat,+Figyeli minden ösvényemet.«+
12 Nos, ebben nincs igazad,+ választ adok neked;Isten ugyanis sokkal nagyobb a halandó embernél.+
13 Miért perlekedtél ővele?+Mert nem felel minden szavadra?+
14 Hiszen szól az Isten egyszer is,Kétszer is+ — bár nem veszik figyelembe —
15 Álomban+, éjjeli látomásban+,Amikor mély alvásba merülnek az emberek,Szendergéskor az ágyon.+
16 llyenkor nyitja meg az emberek fülét,+És pecsétjét teszi a nekik szóló intelemre,
17 Hogy elfordítsa az embert cselekedetétől,+És eltakarja a büszkeséget+ az életerős férfi elől.
18 Visszatartja lelkét a veremtől,+És életét attól, hogy dárda által vesszen el.+
19 Meg is feddi őt fájdalommal az ágyán,És szüntelenül háborognak csontjai.
20 Élete megutáltatja vele a kenyeret,+És lelke a kívánatos eledelt.
21 Húsa elsorvad a szemek elől,És csontjai, melyek nem látszottak, lecsupaszodnak.
22 Lelke a veremhez közeledik,+És élete a halált osztókhoz.
23 Ha van mellette követ,Szószóló, ezer közül egy,Hogy tudassa az emberrel egyenességét,
24 Akkor kegyes lesz hozzá, és ezt mondja:»Szabadítsd meg, ne szálljon alá a verembe!+Váltságot találtam!+
25 Legyen üdébb a teste, mint ifjúkorában;+Térjen vissza fiatalos erejének napjaihoz.«+
26 Könyörögni fog Istenhez, hogy kedvét lelje benne,+És látni fogja színét örömkiáltások közepette,Ő pedig visszaadja az Ő igazságosságát a halandónak.
27 Énekel majd az embereknek, és ezt mondja:»Vétkeztem+, és elferdítettem azt, ami egyenes;Bizony nem ezt kellett volna tenni.
28 Megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a verembe,+És életem látni fogja a világosságot.«
29 Íme, mindezt megcselekszi Isten,Kétszer is, háromszor is az életerős férfival,
30 Hogy visszatérítse lelkét a veremtől,+És megvilágosodjék az élők világosságával.+
31 Figyelj ide, ó, Jób! Hallgass rám!Maradj csendben, hadd beszéljek még!
32 Ha van valami mondandód, felelj nekem;Beszélj, mert örömet szerez nekem igazságosságod.
33 Ha nincsen, akkor te figyelj énrám;+Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak.”
