Júdás 1:1–25
1 Júdás, Jézus Krisztusnak rabszolgája, Jakabnak pedig testvére,+ az elhívottaknak+, akiket az Isten, az Atya szeret,+ és akik Jézus Krisztus számára vannak megőrizve:+
2 Irgalmasságban+, békében+ és szeretetben+ legyen részetek mind bőségesebben!+
3 Szeretteim+, bár minden igyekezettel azon voltam, hogy közös megmentésünkről írjak nektek,+ szükségesnek találtam, hogy azért írjak nektek, hogy buzdítsalak titeket: vívjatok kemény harcot a hitért,+ amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek+.
4 Amiatt teszem ezt, mert belopództak bizonyos emberek,+ akiket az Írások régen kijelöltek+ erre az ítéletre+; istentelenek+, akik a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét a gátlástalan viselkedés+ mentségévé változtatják, és hűtlennek bizonyulnak+ egyedüli Tulajdonosunkhoz+ és Urunkhoz+, Jézus Krisztushoz.
5 Emlékeztetni kívánlak benneteket — noha mindent tudtok+ már egyszer s mindenkorra —, hogy Jehova kimentett ugyan egy népet Egyiptom földjéről,+ ám később elpusztította azokat, akik nem mutattak hitet.+
6 Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét,+ örök bilincsekben+, sűrű sötétségben tartja fenn a nagy nap ítéletére.+
7 Ugyanígy Szodoma és Gomorra, meg a körülöttük levő városok,+ miután csakúgy, mint az előbb említettek, féktelenül paráználkodtak, és a test után mentek, hogy természetellenesen éljenek vele,+ figyelmeztető példaként vannak elénk állítva,+ örök tűznek bírói büntetését szenvedve el.+
8 De mindezek ellenére ezek az álmokba merülők+ is hasonlóképpen beszennyezik a testet, semmibe veszik a felsőbbséget,+ és becsmérlően beszélnek a dicsőségesekről.+
9 Pedig Mihály+, az arkangyal+, amikor nézeteltérése+ volt az Ördöggel, és Mózes testéről+ vitatkozott, nem mert becsmérlő kifejezésekkel ítélkezni felette,+ hanem így szólt: „Dorgáljon meg téged Jehova!”+
10 Ezek mégis becsmérlően beszélnek mindarról, amit valójában nem ismernek;+ amit meg az oktalan állatok+ módjára természettől fogva értenek, mindabban továbbra is megrontják+ magukat.
11 Jaj nekik, mert Káin+ ösvényére tértek, jutalomért Bálám+ tévelygésébe rohantak, és Kórah+ lázadó beszédében+ vesztek el.
12 Ők a víz alatt rejtőző sziklák a szeretetvendégségeiteken,+ miközben együtt vendégeskednek veletek; pásztorok, akik magukat legeltetik félelem nélkül;+ szelektől ide-oda hajtott,+ víztelen felhők+; késő őszi, ám gyümölcstelen, kétszer elpusztult, gyökerestől kitépett+ fák;
13 vad hullámai a tengernek, akik saját szégyellnivalóikat tajtékozzák fel;+ pálya nélküli csillagok, akiknek a sötétség feketesége van fenntartva örökre.+
14 Igen, Énók+, Ádámtól fogva a hetedik, szintén prófétált róluk, amikor ezt mondta: „Íme! Jehova eljött az ő szentjeinek sokaságával,+
15 hogy ítéletet hajtson végre mindenkin,+ és rábizonyítsa minden istentelenre az istentelenül elkövetett minden istentelen tettét, és minden botrányos dolgot, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ellene.”+
16 Ezek zúgolódók+, olyanok, akik panaszkodnak sorsuk miatt, a maguk kívánságai szerint járnak,+ és szájuk fellengzős dolgokat szól,+ miközben egyéniségeket csodálnak+ haszonlesésből.
17 Ami titeket illet, szeretteim, emlékezzetek vissza azokra a beszédekre, amelyeket Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak apostolai mondtak korábban,+
18 arra, hogy ezt mondták nektek: „Az utolsó időben lesznek gúnyolódók, akik a saját, istentelen dolgokra irányuló kívánságaik szerint járnak majd.”+
19 Ezek azok, akik szakadásokat okoznak;+ állatias emberek,+ akiknek nincsen szellemiségük.+
20 De ti, szeretteim, szentséges hiteteken+ építve magatokat,+ és szent szellemmel imádkozva,+
21 tartsátok meg magatokat Isten szeretetében,+ miközben várjátok Jézus Krisztus, a mi Urunk irgalmasságát+ az örök életre+.
22 Ezenkívül továbbra is tanúsítsatok irgalmasságot+ némelyek iránt, akiknek kételyeik vannak;+
23 mentsétek meg őket,+ kiragadva őket a tűzből.+ Továbbra is tanúsítsatok pedig irgalmasságot mások iránt, és ezt félelemmel tegyétek, gyűlölve még az alsóruhát is, amelyet bemocskolt a test.+
24 Annak pedig, aki képes arra, hogy megőrizzen+ titeket az elbotlástól, és szeplőtlenül+ állítson oda nagy örömmel az ő dicsősége elé,
25 az egyedüli Istennek, a mi Megmentőnknek+, dicsőség+, fenség, hatalmasság+ és hatalom+ Jézus Krisztus, a mi Urunk által+ az egész elmúlt örökkévalóságban,+ és most, és az egész örökkévalóságon át!+ Ámen+.
