Márk 11:1–33
11 Mikor pedig közeledtek Jeruzsálemhez, az Olajfák hegyén fekvő Betfagéhoz és Betániához+, elküldött kettőt a tanítványai közül,+
2 és ezt mondta nekik: „Menjetek be a faluba, amelyet magatok előtt láttok, és mihelyt beértek abba, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember; oldozzátok el, és hozzátok ide.+
3 És ha bárki azt mondaná nektek: »Miért teszitek ezt?«, mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá, de rögtön vissza is fogja küldeni ide.«”+
4 Így hát elmentek, és megtalálták a csikót az ajtónál megkötve, kint a mellékutcában, és eloldozták.+
5 Ám néhányan az ott állók közül ezt mondták nekik: „Miért oldozzátok el a csikót?”+
6 Ők pedig úgy beszéltek hozzájuk, ahogy Jézus mondta, és azok hagyták, hadd menjenek.+
7 Elhozták a csikót+ Jézushoz, rátették felsőruháikat, és ő felült rá.+
8 Sokan az útra terítették felsőruháikat,+ mások meg lombos ágakat+ vágtak a mezőkről.+
9 Az elöl menők és a hátul jövők így kiáltoztak: „Mentsd meg, kérünk!+ Áldott, aki Jehova nevében jön!+
10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő királysága!+ Mentsd meg, kérünk, fenn a magasságokban!”
11 Ő pedig bement Jeruzsálembe,+ a templomba; és körös-körül mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.
12 Másnap, amikor kijöttek Betániából, megéhezett.+
13 Távolról meglátott egy lombos fügefát, és odament, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált, csak leveleket, mert nem volt itt a fügeérés időszaka.+
14 Úgyhogy erre ezt mondta neki: „Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé.” A tanítványai pedig figyeltek.+
15 Azután Jeruzsálembe értek. Ott bement a templomba, és kiűzte azokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait;+
16 és senkinek sem engedte meg, hogy valamilyen eszközt átvigyen a templomon,
17 hanem tanított, és ezt mondta: „Nincs-e megírva: »A házam imádság háza+ lesz minden nemzet+ számára.« De ti rablók barlangjává tettétek.”+
18 A papi elöljárók és az írástudók hallották ezt, és keresni kezdték a módját, hogy elpusztítsák őt;+ féltek ugyanis tőle, mert az egész sokaság egyfolytában csak ámult a tanításán.+
19 Amikor csak beesteledett, kimentek a városból.
20 Amikor azonban kora reggel arra mentek el, látták, hogy a fügefa már gyökerestül elszáradt.+
21 Így aztán Péter visszaemlékezve, így szólt hozzá: „Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.”+
22 Jézus pedig így felelt nekik: „Higgyetek Istenben!
23 Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe«, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, annak meglesz az.+
24 Ezért mondom nektek, higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, már meg is kaptátok, és meglesz nektek.+
25 És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg+, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy égi Atyátok is megbocsássa nektek vétségeiteket.”+
26 ——
27 Ismét Jeruzsálembe mentek. És amint a templomban járt, a papi elöljárók, az írástudók és a vének odamentek hozzá,+
28 és ezt mondták neki: „Milyen hatalommal teszed ezeket? Vagy ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ezeket tedd?”+
29 Jézus így szólt hozzájuk: „Kérdezek tőletek valamit. Válaszoljatok nekem, és én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.+
30 A János általi keresztség+ égből volt, vagy emberektől? Válaszoljatok nekem.”+
31 Azok pedig okoskodni kezdtek maguk között, így szólva: „Ha azt mondjuk: »Égből«, azt fogja mondani: »Akkor hát miért nem hittetek neki?«+
32 De mondhatjuk-e: »Emberektől.«” Féltek ugyanis a sokaságtól, mert azok mind azt tartották, hogy János valóban próféta volt.+
33 Ezért ezt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”+
