Márk 12:1–44
12 Ezután szemléltetésekkel kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett,+ körbevette kerítéssel, borsajtókádnak való helyet vájt, tornyot emelt,+ kiadta szőlőműveseknek,+ és külföldre utazott.+
2 A megfelelő időszakban pedig elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy kapjon a szőlőművesektől a szőlő gyümölcséből.+
3 De azok megfogták azt, elverték, és üres kézzel küldték el.+
4 Egy másik rabszolgát is elküldött hozzájuk, azt meg fejbe verték és meggyalázták.+
5 Elküldött ismét egy másikat, azt pedig megölték. Azután még sokakat elküldött, és ezek közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek.
6 Egyvalakije volt még, a szeretett fia+. Utoljára őt küldte el hozzájuk, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.«+
7 De azok a szőlőművesek ezt mondták maguk között: »Ez az örökös.+ Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!«+
8 Megfogták hát, megölték,+ és kidobták a szőlőn kívülre.+
9 Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa? Eljön, és elpusztítja a szőlőműveseket, a szőlőt+ pedig másoknak adja.+
10 Hát soha nem olvastátok ezt az írást: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.+
11 Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.«”+
12 Erre keresni kezdték a módját, hogy megfogják, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy őrájuk gondolva mondta a szemléltetést.+ Így aztán otthagyták és elmentek.
13 Ezt követőleg elküldtek hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak+ közül, hogy megfogják őt beszédében.+
14 Ezek megérkezve ezt mondták neki: „Tanító, tudjuk, hogy igazmondó vagy, és senkivel sem törődsz, mert nem nézed az emberek külső megjelenését, hanem az igazságnak megfelelően tanítod az Isten útját.+ Szabad-e fejadót fizetni a császárnak, vagy sem?
15 Fizessünk, vagy ne fizessünk?”+ Átlátva képmutatásukon, ezt mondta nekik: „Miért tesztek próbára?+ Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem!”
16 Hoztak egyet, és megkérdezte tőlük: „Kinek a képmása és felirata ez?” Így válaszoltak neki: „A császáré.”+
17 Jézus ekkor ezt mondta: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré,+ az Istennek pedig, ami az Istené.”+ És elálmélkodtak rajta.+
18 Ezután szadduceusok mentek oda hozzá, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és a következő kérdést tették fel neki:+
19 „Tanító, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére+ vegye el annak feleségét, és támasszon tőle utódot a testvérének.+
20 Volt hét testvér; az első megházasodott, de amikor meghalt, nem hagyott utódot.+
21 A második elvette az asszonyt, de úgy halt meg, hogy nem hagyott utódot; a harmadik ugyanígy.
22 És a hét közül egy sem hagyott utódot. Mindnyájuk közül utolsóként meghalt az asszony is.+
23 A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt.”+
24 Jézus így szólt hozzájuk: „Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát?+
25 Mert amikor feltámadnak a halottak közül, a férfiak nem nősülnek, és a nők sem adatnak férjhez, hanem olyanok, mint az angyalok az egekben.+
26 Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében a tövisbokorról szóló beszámolóban, hogyan mondta neki az Isten: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.«+
27 Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.+ Nagyon tévedtek.”
28 Akkor az egyik írástudó, aki odament, és hallotta őket vitatkozni, és tudta, hogy ő jól válaszolt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első minden parancsolat között?”+
29 Jézus így válaszolt: „Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova,+
30 és szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel.«+
31 A második ez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.«+ Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.”
32 Az írástudó ezt mondta neki: „Tanító, jól mondtad, az igazságnak megfelelően, hogy »Ő e g y, és rajta kívül nincs más«;+
33 és az, ha valaki szereti őt egész szívével, egész értelmével és egész erejével, és az, ha valaki úgy szereti felebarátját, mint önmagát, sokkal többet ér, mint minden egészen elégő felajánlás és áldozat.”+
34 Erre Jézus, látva, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten királyságától.” De senkinek sem volt többé bátorsága kérdezgetni őt.+
35 Amikor azonban Jézus a templomban tanított, ezekkel a szavakkal felelt: „Hogyhogy az írástudók azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?+
36 A szent szellem által+ maga Dávid mondta: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ,Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad alá vetem.’«+
37 Maga Dávid az ’Urának’ hívja őt, de hogy lehet az, hogy a fia?”+
A nagy sokaság pedig szívesen hallgatta.+
38 És miközben tanított, így folytatta: „Óvakodjatok az írástudóktól,+ akik köntösökben akarnak járni-kelni, üdvözléseket akarnak a piactereken,
39 az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban, és a főhelyeket a vacsorákon.+
40 Ők azok, akik felemésztik az özvegyek házát+, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak; ezek súlyosabb ítéletet fognak kapni.”+
41 Leült pedig a perselyekkel átellenben,+ és figyelni kezdte, hogyan dob a sokaság pénzt a perselyekbe; és sok gazdag ember sok pénzérmét dobott be.+
42 Jött pedig egy szegény özvegy, és bedobott két igen csekély értékű kis pénzérmét.+
43 Magához hívta hát a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be mindazoknál, akik pénzt dobtak a perselyekbe;+
44 mert azok mind a fölöslegükből dobtak be, de ő a nélkülözéséből dobta be mindazt, amije volt, egész megélhetését.”+
