Márk 14:1–72
14 Két nap múlva+ volt pedig a pászka+ és a kovásztalan kenyerek ünnepe+. A papi elöljárók és az írástudók keresték a módját, hogy agyafúrt cselvetéssel megfogják, és megöljék őt;+
2 mert egyre csak ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.”+
3 Amikor Betániában volt a leprás Simon házában,+ és ott feküdt étkezéshez telepedve, odament egy asszony, akinél egy alabástrompalackban illatos olaj volt, igazi nárdusolaj, nagyon drága. Feltörte az alabástrompalackot, és Jézus fejére kezdte önteni az olajat.+
4 Erre némelyek felháborodásuknak adtak hangot maguk között: „Miért kellett az illatos olajat így pazarolni?+
5 Hiszen ezt az olajat el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és azt oda lehetett volna adni a szegényeknek!” És nagyon mérgesek voltak az asszonyra.+
6 De Jézus ezt mondta: „Hagyjátok békén! Miért próbáljátok háborgatni őt? Hiszen jót tett velem.+
7 Mert a szegények mindig veletek vannak,+ és amikor csak akartok, mindig tehettek velük jót, de én nem vagyok mindig veletek.+
8 Ő megtette, amit tudott: előre hozzálátott, hogy illatos olajat öntsön a testemre a temetésre.+
9 Bizony mondom nektek, bárhol prédikálják is a jó hírt az egész világon,+ amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”+
10 Iskariót Júdás pedig, a tizenkettő egyike, elment a papi elöljárókhoz, hogy elárulja őt nekik.+
11 Amikor azok ezt hallották, örvendeztek, és megígérték, hogy ezüstpénzt adnak neki.+ Így aztán keresni kezdte a módját, hogy adandó alkalommal elárulja őt.+
12 A kovásztalan kenyerek+ első napján pedig, amikor fel szokták áldozni a pászkaáldozatot, a tanítványai+ ezt mondták neki: „Mit akarsz, hova menjünk, és hol tegyünk előkészületeket arra, hogy megedd a pászkát?”+
13 Erre ő elküldött kettőt a tanítványai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek be a városba, és szembejön majd veletek egy ember, aki vizet visz egy agyagedényben.+ Kövessétek őt,
14 és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának: »A Tanító ezt kérdezi: ,Hol van az a vendégszoba számomra, ahol megehetem tanítványaimmal a pászkát?’«+
15 És mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve, készen; ott tegyetek előkészületeket számunkra.”+
16 A tanítványok tehát elindultak, bementek a városba, és úgy találták, ahogy megmondta nekik; és előkészületeket tettek a pászkára.+
17 Miután leszállt az este, odament a tizenkettővel.+
18 Amint az asztalnál feküdtek és ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egyikőtök, aki velem eszik+, elárul engem.”+
19 Bánkódni kezdtek, és egyik a másik után kezdte kérdezni tőle: „Csak nem én?”+
20 Ő így szólt hozzájuk: „E g y a tizenkettő közül, aki velem márt a közös tálba.+
21 Igaz, az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”+
22 Amint folytatták az evést, vett egy kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, és ezt mondta: „Vegyétek, ez jelenti a testemet.”+
23 És vett egy poharat, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.+
24 És ezt mondta nekik: „Ez jelenti a véremet+, »a szövetség+ vérét«, amely kiontatik+ sokakért.+
25 Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amelyen az újat iszom majd az Isten királyságában.”+
26 Végül, miután dicséreteket énekeltek,+ kimentek az Olajfák hegyére.+
27 Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Mindnyájan meg fogtok botlani, mert meg van írva: »Megverem a pásztort,+ és szétszélednek a juhok.«+
28 Ám feltámadásom után előttetek megyek Galileába.”+
29 De Péter ezt mondta neki: „Még ha a többiek mind megbotlanak is, én akkor sem.”+
30 Jézus erre így szólt hozzá: „Bizony mondom neked, hogy ma, igen, még ezen az éjjelen, mielőtt a kakas kétszer szól, éppen te tagadsz meg engem háromszor.”+
31 De ő erősítgetni kezdte: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” A többiek is mind ugyanígy kezdtek beszélni.+
32 Egy Gecsemáné nevű helyre értek, és így szólt a tanítványaihoz: „Üljetek le itt, míg én imádkozom.”+
33 Magával vitte Pétert, Jakabot meg Jánost,+ és megrendült, és kínzó nyugtalanság fogta el.+
34 Így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos a lelkem,+ igen, mindhalálig. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok!”+
35 És egy kissé előbbre ment, a földre borult, és imádkozni kezdett, hogy ha lehetséges, múljon el tőle ez az óra.+
36 Azután ezt mondta: „Abba, Atyám,+ minden lehetséges neked; távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te akarsz.”+
37 Azután odament, és alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Hát egyetlen órát sem volt erőd kitartóan virrasztani?+
38 Kitartóan virrasszatok és imádkozzatok,+ hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a test gyenge.”+
39 És ismét elment, és imádkozott, ugyanazzal a beszéddel szólva.+
40 Aztán ismét odament, és alva találta őket, mert elnehezült a szemük,+ így aztán nem tudták, mit válaszoljanak neki.
41 Majd odament harmadszor, és ezt mondta nekik: „Olyan időben, mint ez, ti alszotok és pihentek?! Elég! Eljött az óra!+ Íme, az Emberfiát bűnösök kezébe adják!+
42 Keljetek fel, menjünk!+ Íme, közel van már, aki elárul engem.”+
43 És azonnal, még mialatt beszélt, megérkezett Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy sokaság kardokkal meg dorongokkal, a papi elöljáróktól, az írástudóktól és a vénektől.+
44 Aki pedig elárulta őt, egy megegyezés szerinti jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit megcsókolok, az ő; vegyétek őrizetbe, és vezessétek el biztos kísérettel.”+
45 És egyenesen odament, hozzálépett, és így szólt: „Rabbi!”, és nagyon gyöngéden megcsókolta+.
46 Erre rávetették kezüket, és őrizetbe vették.+
47 Egyvalaki az ott állók közül azonban kihúzta a kardját, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.+
48 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek ki, mint valami rabló ellen, hogy letartóztassatok?+
49 Nap nap után veletek voltam a templomban, és tanítottam,+ mégsem vettetek őrizetbe. Mindazonáltal azért van ez, hogy beteljesedjenek az Írások.”+
50 És mindnyájan otthagyták+ őt, és elmenekültek+.
51 Egy bizonyos ifjú azonban, aki finom lenvászon ruhát viselt mezítelen testén, követni kezdte őt közelről; és megpróbálták megfogni,+
52 de ő hátrahagyta lenvászon ruháját, és mezítelenül elmenekült.
53 Akkor elvezették Jézust a főpaphoz, és egybegyűltek mindnyájan a papi elöljárók, a vének és az írástudók.+
54 Péter pedig jókora távolságból követte őt, be egészen a főpap udvaráig,+ és ott ült a ház szolgáival együtt, és a lobogó tűznél melegedett.
55 Közben a papi elöljárók és az egész szanhedrin bizonyságot keresett Jézus ellen, hogy halálra juttassák,+ de semmit sem találtak.+
56 Sokan ugyan hamisan tanúskodtak ellene,+ de a bizonyságtételeik nem egyeztek.+
57 Ekkor előálltak némelyek, és hamisan tanúskodtak ellene, ezt mondva:
58 „Hallottuk, amikor ezt mondta: »Le fogom rombolni ezt a kézzel készített templomot, és három nap alatt másikat építek, ami nem kézzel készített lesz.«”+
59 De ebben sem egyezett a bizonyságtételük.
60 Végül felkelt közöttük a főpap, és így kérdezgette Jézust: „Semmit nem felelsz? Miről tesznek ezek bizonyságot ellened?”+
61 De ő hallgatott, és semmit nem felelt.+ A főpap ismét elkezdte kérdezgetni, és ezt mondta neki: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?”+
62 Jézus ekkor így szólt: „Én vagyok; és látni fogjátok az Emberfiát+, amint ott ül a hatalom jobbján+, és eljön az ég felhőivel.”+
63 A főpap erre megszaggatta alsóruháit,+ és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra?+
64 Hallottátok a káromlást+. Mi a véleményetek?” Azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.
65 És némelyek elkezdték őt köpdösni+, az egész arcát befedték, öklükkel ütötték, és ezt mondták neki: „Prófétálj!” És a törvényszéki szolgák, arcul csapva őt, elvitték.+
66 Mialatt pedig Péter lent volt az udvarban, odament a főpap egyik szolgálólánya,+
67 és amikor meglátta Pétert melegedni, egyenesen ránézett, és így szólt: „Te is a Názáretivel voltál, ezzel a Jézussal.”+
68 De ő tagadta, és ezt mondta: „Nem ismerem őt, és nem is értem, mit beszélsz”,+ és kiment a bejárati csarnokhoz.
69 Amikor a szolgálólány meglátta, ismét így szólt az ott állókhoz: „Ez közülük való.”+
70 Ő ismét tagadta. Az ott állók pedig kis idő múltán megint mondogatni kezdték Péternek: „Bizony közülük való vagy, hiszen galileai vagy.”+
71 De ő elkezdett átkozódni meg esküdözni+: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek.”+
72 És a kakas azonnal megszólalt, másodszor;+ és Péter visszaemlékezett a beszédre, amellyel Jézus szólt hozzá: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ És összetört, és sírva fakadt.+
