Márk 15:1–47
15 Amint hajnalodott, tanácskozást tartottak a papi elöljárók a vénekkel és az írástudókkal, igen, az egész szanhedrin,+ és megkötözték Jézust, elvezették, és átadták Pilátusnak.+
2 Így hát Pilátus feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?”+ Ő így válaszolt neki: „Magad mondod.”+
3 A papi elöljárók pedig sok mindennel kezdték vádolni őt.+
4 Pilátus ekkor ismét kérdezgetni kezdte őt: „Nem felelsz semmit?+ Nézd, mennyi vádat hoznak fel ellened!”+
5 Jézus azonban semmit sem válaszolt többé, úgyhogy Pilátus elálmélkodott.+
6 Ünnepekkor szokása volt szabadon bocsátani nekik egy rabot, azt, akit kikértek.+
7 Abban az időben volt egy Barabás nevezetű rab, aki bilincsekben volt a zendülőkkel együtt, akik a zendülésükkor gyilkosságot követtek el.+
8 A sokaság tehát felment, és kérni kezdték, hogy tegye meg, amit meg szokott nekik tenni.
9 Pilátus így válaszolt nekik: „Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?”+
10 Mert tisztában volt vele, hogy irigységből+ adták át a papi elöljárók.+
11 De a papi elöljárók felzaklatták a sokaságot, hogy inkább Barabást bocsássa nekik szabadon.+
12 Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának+ mondtok?”+
13 Azok újra felkiáltottak: „Feszítsd őt oszlopra!”+
14 Pilátus azonban így szólt hozzájuk ezután: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd őt oszlopra!”+
15 Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a sokaságnak,+ szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy feszítsék oszlopra.+
16 A katonák pedig elvezették az udvarba, azaz a kormányzói palotába, és összehívták az egész katonai egységet,+
17 majd bíborba öltöztették őt,+ töviskoronát fontak, és rátették.
18 És elkezdték köszönteni: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”+
19 És nádszállal verték a fejét, leköpték, és térdet hajtva hódoltak neki.+
20 Végül, miután csúfot űztek belőle, lehúzták róla a bíbort, és ráadták a saját felsőruháit. Ezután kivezették, hogy oszlopra feszítsék.+
21 Egy arra menő embert pedig, egy bizonyos cirénei Simont, Alexander és Rúfusz apját, aki éppen vidékről jött, szolgálatra kényszerítettek, hogy vegye fel a kínoszlopot.+
22 Elvitték hát a Golgota nevű helyre, ami lefordítva ’Koponyahelyet’ jelent.+
23 Itt kábító hatású mirhás bort+ akartak adni neki, de ő nem fogadta el.+
24 Majd oszlopra feszítették, és szétosztották a felsőruháit,+ sorsot vetve rájuk, hogy ki mit kapjon.+
25 A harmadik óra volt,+ amikor oszlopra feszítették.
26 És az ellene szóló vádat jelző felirat oda volt írva fent: „A zsidók királya”.+
27 Ezenkívül oszlopra feszítettek vele együtt két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+
28 ——
29 Az arra menők becsmérlően+ beszéltek hozzá, és a fejüket csóválva ezt mondták: „Hah! Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,+
30 mentsd meg magad, és szállj le a kínoszlopról!”+
31 Hasonló módon a papi elöljárók is csúfot űztek belőle maguk között az írástudókkal együtt, és ezt mondták: „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni!+
32 Szálljon le most a Krisztus, Izrael királya a kínoszlopról, hogy lássunk és higgyünk.”+ Még azok is gyalázták, akiket vele együtt feszítettek oszlopra.+
33 Amikor eljött a hatodik óra, sötétség borult arra az egész földre a kilencedik óráig.+
34 És a kilencedik órában Jézus hangos szóval felkiáltott: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, ami lefordítva azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”+
35 Némelyek a közelben állók közül, amikor ezt hallották, elkezdték mondogatni: „Íme! Illést hívja.”+
36 Valaki pedig futott, átitatott egy szivacsot savanyú borral, rátette egy nádszálra, és inni adott neki,+ ezt mondva: „Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.”+
37 Jézus pedig hangosan felkiáltott, és kilehelte utolsó leheletét.+
38 És a szentély függönye+ felülről az aljáig kettéhasadt.+
39 Mikor pedig a katonatiszt, aki ott állt vele szemben, látta, hogy ilyen körülmények között lehelte ki utolsó leheletét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt.”+
40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyeltek;+ köztük Mária Magdaléna, továbbá Mária, Kisebb Jakab és Józsé anyja, és Salómé,+
41 akik mindig elkísérték+ és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.+
42 Mikor pedig már késő délután volt, és mivel előkészületi nap, azaz a sabbat előtti nap volt,
43 eljött az Arimateából való József, a tanács egyik tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten királyságát.+ Felbátorodott, és bemenve Pilátus elé, elkérte Jézus testét+.
44 De Pilátus csodálkozott, hogy már meg is halt, és magához hívatva a katonatisztet, megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.
45 Így, miután a katonatiszttől megbizonyosodott róla, odaadta a holttestet Józsefnek.+
46 Ő pedig finom lenvásznat vásárolt, és levette őt, begöngyölte a finom lenvászonba, majd egy sziklába vágott sírhelybe fektette,+ és egy követ hengerített az emléksír bejáratához.+
47 Mária Magdaléna és Mária, a Józsé anyja pedig továbbra is nézték a helyet, ahová fektették.+
