Márk 2:1–28
2 Néhány nap múlva azonban ismét bement Kapernaumba, és híre ment, hogy otthon van.+
2 Ennélfogva sokan gyülekeztek össze, annyian, hogy már az ajtónál sem volt hely; ekkor szólni kezdte nekik a szót.+
3 És jöttek emberek, odahozva hozzá egy bénát. Négyen vitték.+
4 De mivel a sokaság miatt nem tudták közvetlenül Jézushoz vinni, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és miután nyílást ástak, leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt.+
5 Jézus pedig, amikor látta hitüket,+ ezt mondta a bénának: „Gyermekem, megbocsáttattak bűneid.”+
6 Ült pedig ott néhány írástudó, akik így okoskodtak szívükben:+
7 „Miért beszél ez így? Káromlást szól. Ki más bocsáthat meg bűnöket egyvalakin, az Istenen kívül?”+
8 De Jézus, mivel a szelleme által azonnal tisztán látta, hogy így okoskodnak magukban, ezt mondta nekik: „Miért okoskodtok ezekről szívetekben?+
9 Melyik könnyebb, azt mondani a bénának: »Megbocsáttattak bűneid«, vagy azt mondani: »Kelj fel, vedd fel a hordágyadat, és járj!«+
10 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának+ van hatalma bűnöket megbocsátani a földön . . .”+ Így szólt a bénához:
11 „Mondom neked, kelj fel, vedd fel a hordágyadat, és menj haza!”+
12 Erre az fel is kelt, azonnal felvette a hordágyát, és mindnyájuk szeme láttára kiment,+ úgyhogy egyszerűen mind el voltak ragadtatva, és dicsőítették az Istent, ezt mondva: „Ilyet még sohasem láttunk!”+
13 Ismét kiment a tenger mellé, és az egész sokaság odament hozzá, ő pedig tanítani kezdte őket.
14 Ahogy ment, meglátta Lévit+, az Alfeus fiát, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!”+ Az pedig felkelt, és követte őt.
15 Később történt, hogy Jézus az asztalnál feküdt annak házában, és sok adószedő+ meg bűnös telepedett le az ő és tanítványai társaságában, mert sokan voltak, és követni kezdték őt.+
16 Amikor azonban a farizeusok közül való írástudók látták, hogy a bűnösökkel és adószedőkkel eszik, kérdezgetni kezdték a tanítványait: „Adószedőkkel és bűnösökkel eszik?”+
17 Ennek hallatán Jézus így felelt nekik: „Akik erősek, azoknak nincs szükségük orvosra, akik viszont betegek, azoknak igen. Nem azért jöttem, hogy az igazságosakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”+
18 János tanítványainak és a farizeusoknak pedig szokásuk volt böjtölni. Így hát eljöttek, és ezt mondták neki: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai szoktak böjtölni, de a te tanítványaid nem?”+
19 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Vajon böjtölhetnek-e a vőlegény barátai, míg velük van a vőlegény?+ Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek.+
20 De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, és akkor majd, azon a napon böjtölni fognak.+
21 Senki sem varr foltot be nem avatott anyagból régi felsőruhára; ha így tesz, az erősebb anyag kiszakít belőle, az új a régiből, és még rosszabb lesz a szakadás.+
22 Új bort sem tesz senki régi bortömlőkbe; ha megteszi, a bor szétrepeszti a tömlőket, és elvész a bor is, meg a tömlők is;+ az új bort inkább új bortömlőkbe teszik.”+
23 Történt pedig, hogy a gabonaföldeken haladt át sabbaton, és a tanítványai útközben a kalászokat tépdesték.+
24 A farizeusok erre így szóltak hozzá: „Nézd már! Miért tesznek olyasmit sabbaton, amit nem szabad?”+
25 Ő azonban ezt mondta nekik: „Soha nem olvastátok még, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett és megéhezett, ő és a vele levők?+
26 Hogy hogyan ment be az Isten házába — az Abjátár+ papi elöljáróról szóló beszámoló szerint —, és ette meg a bemutatott kenyereket+, amelyeket senki másnak nem szabad megennie,+ csak a papoknak, és adott a vele levőknek is?”+
27 Majd ezt mondta még nekik: „A sabbat lett az emberért,+ és nem az ember a sabbatért;+
28 ezért az Emberfia még a sabbatnak is Ura.”+
