Márk 6:1–56
6 És elment onnan, s a hazájába ért,+ a tanítványai pedig követték.
2 Amikor sabbat lett, elkezdett tanítani a zsinagógában; és a legtöbben azok közül, akik figyeltek, ámultak, és ezt mondták: „Honnan vette ez az ember ezeket?+ Miféle bölcsesség adatott ennek, és miféle hatalmas cselekedetek mennek végbe a keze által?
3 Nemde az ács+ ez, Mária+ fia, Jakab+, József, Júdás és Simon testvére+? És nincsenek-e itt velünk a húgai?” Úgyhogy megbotránkoztak benne.+
4 Jézus erre ezt mondta nekik: „Nincs próféta tisztesség nélkül, csak a hazájában,+ a rokonai között és a saját házában.”+
5 Nem is vihetett ott véghez egyetlen hatalmas cselekedetet sem azon kívül, hogy meggyógyított néhány beteges embert a kezét rájuk téve.
6 Valóban csodálkozott hitetlenségükön. Azután bejárta a környező falvakat, és tanított.+
7 Majd magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte kiküldeni őket kettesével+, s hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött.+
8 És utasította őket, hogy semmit se vigyenek az útra egy boton kívül, se kenyeret, se elemózsiás tarisznyát,+ se rézpénzt az övük erszényében,+
9 hanem kössenek sarut, és ne viseljenek két alsóruhát.+
10 Ezenkívül ezt mondta nekik: „Ha valahol bementek valaki otthonába, maradjatok ott, míg el nem mentek arról a vidékről.+
11 És amely vidék nem fogad be titeket, és nem is hallgat meg benneteket, elmenve onnan, rázzátok le a port, ami a lábatokhoz tapadt, tanúságul nekik.”+
12 Azzal elindultak, és prédikáltak, hogy az emberek megbánást tanúsíthassanak;+
13 sok démont kiűztek,+ és sok beteges embert megkentek olajjal,+ s meggyógyították+ őket.
14 Ez pedig Heródes király fülébe jutott, mert Jézus neve közismertté lett, és az emberek ezt mondogatták: „A keresztelő János támadt fel a halottak közül, és emiatt képes hatalmas cselekedeteket véghezvinni.”+
15 Mások meg azt mondták: „Illés az.”+ Ismét mások ezt mondták: „Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.”+
16 De amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: „Az a János, akit én lefejeztettem, az támadt fel.”+
17 Mert annak idején maga Heródes küldte ki embereit, és tartóztatta le Jánost, és vetette börtönbe megkötözve Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége — mivelhogy feleségül vette őt.+
18 János ugyanis újra meg újra megmondta Heródesnek: „Nem lehet a tied a testvéred felesége.”+
19 Heródiás azonban haragot táplált+ iránta, és meg akarta ölni, de nem tudta.+
20 Mert Heródes félt+ Jánostól, igazságos és szent férfinak ismerve őt,+ és védelmébe vette. S miután meghallgatta+, nem is tudta, mitévő legyen, mégis örömest hallgatta azután is.
21 Ám eljött egy alkalmas nap+, amikor Heródes vacsorát adott a születésnapján+ a főrangú embereinek, a katonai parancsnokoknak és Galilea első embereinek.
22 Ugyanennek a Heródiásnak a leánya pedig bement, és táncolt, és kedvére volt Heródesnek meg azoknak, akik vele együtt telepedtek+ asztalhoz. A király ezt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.”
23 Igen, megesküdött neki: „Amit csak kérsz tőlem, megadom neked,+ akár a királyságom felét is.”+
24 Ő pedig kiment, és így szólt az anyjához: „Mit kérjek?” Az ezt mondta: „A keresztelő János fejét.”+
25 A leány azonnal besietett a királyhoz, és előadta a kérését: „Azt akarom, hogy nyomban add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.”
26 Bár a király mélységesen bánatos lett, mégsem akarta visszautasítani őt, az esküire és az asztalhoz telepedettekre való tekintettel.+
27 Így aztán a király azonnal elküldött egy testőrt, és megparancsolta neki, hogy hozza el János fejét. Az pedig elment, és lefejezte őt a börtönben,+
28 és elhozta a fejét egy tálcán, odaadta a leánynak, a leány pedig odaadta az anyjának.+
29 Amikor a tanítványai ezt meghallották, eljöttek, és elvitték a holttestét, és egy emléksírba fektették.+
30 Az apostolok pedig egybegyűltek Jézus elé, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.+
31 Erre ő ezt mondta nekik: „Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre+, és pihenjetek meg+ egy kicsit.” Mert sokan jöttek-mentek, és még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek.+
32 Így hát elmentek a csónakkal magukban egy elhagyatott helyre.+
33 De az emberek látták, hogy elmennek, és sokan megtudták, s minden városból odasiettek gyalog, és megelőzték őket.+
34 És amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megszánta+ őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok;+ és kezdte őket sok mindenre tanítani.+
35 Ekkor már későre járt az idő; és odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták: „Félreeső ez a hely, és későre jár már az idő.+
36 Küldd el őket, hogy elmenjenek a környező tanyákra meg falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.”+
37 Így felelt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Erre megkérdezték tőle: „Menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, s azt adjuk enni az embereknek?”+
38 Ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Miután kiderítették, ezt mondták: „Öt, és még két halunk.”+
39 És utasította az összes embert, hogy telepedjenek le csoportonként+ a zöld fűre.+
40 Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban.+
41 Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott,+ megtörte a kenyereket,+ és kezdte a tanítványoknak adni azokat, hogy tegyék az emberek elé, majd elosztotta a két halat mindenkinek.
42 Így hát mindannyian ettek, és jóllaktak;+
43 végül összeszedték a darabokat, tizenkét teli kosárral, a halakat nem számítva.
44 Egyébiránt ötezer férfi volt, aki a kenyerekből evett.+
45 Majd azonnal sürgette a tanítványait, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek át előre a túlsó partra Betsaida felé, míg ő maga elbocsátja a sokaságot.+
46 Miután pedig elbúcsúzott tőlük, elment egy hegyre, hogy imádkozzon+.
47 Mikor leszállt az este, a csónak a tenger közepén volt, ő meg egyedül a szárazföldön.+
48 Látva, hogy küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrszolgálata körül feléjük közeledett a tengeren járva; de el akart menni mellettük.+
49 Amikor meglátták őt a tengeren járni, azt gondolták: „Káprázat ez!” És hangosan felkiáltottak.+
50 Mert mindannyian látták, és nyugtalanná váltak. Ő azonban rögtön beszélt velük, és ezt mondta nekik: „Bátorság, én vagyok az, ne féljetek!”+
51 Azután beszállt hozzájuk a csónakba, és elült a szél. Ezen nagyon álmélkodtak magukban,+
52 mert nem fogták fel a kenyerek jelentését, hanem szívük továbbra is el volt tompulva, és nem értették meg.+
53 Amikor átkelve partot értek, Genezáretbe jutottak, s a közelben vetettek horgonyt.+
54 De mihelyt kiszálltak a csónakból, az emberek felismerték őt,
55 és futva bejárták azt az egész vidéket, és a betegségben szenvedőket elkezdték hordágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint volt.
56 És ahová csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra,+ a betegeket letették a piacterekre, és esdve kérték őt, hogy legalább a felsőruhája rojtozatát+ hadd érintsék.+ És akik csak megérintették, meggyógyultak.+
