Márk 9:1–50
9 Azután így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik semmiképpen sem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják előbb, hogy az Isten királysága már eljött hatalomban.”+
2 Ennek megfelelően hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte, csak őket, egy magas hegyre. És elváltozott előttük,+
3 és felsőruhái tündöklővé váltak, sokkal fehérebbé, mint amilyenre a földön bármelyik ruhatisztító kifehéríthetné őket.+
4 Illés meg Mózes is megjelent nekik, és beszélgettek Jézussal.+
5 Péter pedig erre ezt mondta Jézusnak: „Rabbi, kellemes nekünk itt lennünk; verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”+
6 Nem tudta ugyanis, hogy mit szóljon a dologhoz, mert igen nagy félelem fogta el őket.
7 És egy felhő képződött, beárnyékolva őket, és hang+ hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam;+ figyeljetek rá!”+
8 De hirtelen körülnéztek, és már senkit sem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.+
9 Amint jöttek lefelé a hegyről, Jézus határozottan utasította őket, hogy ne mondják el senkinek,+ amit láttak, csak miután az Emberfia már feltámadt a halottak közül.+
10 És megszívlelték a szót, de azon tanakodtak maguk között, hogy mit jelent ez a halottak közül való feltámadás.
11 És kérdezgetni kezdték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek+ kell eljönnie?”+
12 Ő ezt mondta nekik: „Illés valóban előbb jön el, és helyreállít mindent;+ de akkor miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedést kell átélnie,+ és semmibe kell hogy vegyék?+
13 De mondom nektek, Illés+ csakugyan eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, mint ahogy meg van írva róla.”+
14 Mikor aztán a többi tanítvány közelébe értek, nagy sokaságot vettek észre körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.+
15 De mihelyt meglátta őt az egész sokaság, megrendültek, és odafutva hozzá, üdvözölték őt.
16 És megkérdezte őket: „Miről vitatkoztok velük?”
17 Erre a sokaságból egy ember így válaszolt neki: „Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, mert néma szellem van benne;+
18 és ahol csak megragadja, a földhöz vágja, neki meg habzik a szája, a fogát csikorgatja, és elveszíti erejét.+ És mondtam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.”
19 Erre ő ezt mondta nekik: „Ó, hitetlen nemzedék+, meddig kell veletek maradnom? Meddig kell elviselnem titeket? Hozzátok őt hozzám!”+
20 Így hát odavitték hozzá. De amikor meglátta őt a szellem, rögtön rángásokat hozott a gyermekre, az pedig a földre esve fetrengett, és habzott a szája.+
21 Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta történik ez vele?” Az ezt mondta: „Kisgyermekkora óta;
22 és újra meg újra belevetette a tűzbe is, meg a vízbe is, hogy elpusztítsa.+ De ha tudsz valamit tenni, szánj meg minket, és segíts nekünk!”
23 Jézus ezt mondta neki: „Ez a kifejezés: »Ha tudsz!« Nos, minden lehetséges annak, aki hisz.”+
24 A kisgyermek apja azonnal felkiáltott ezekkel a szavakkal: „Hiszek! Segíts nekem, ahol hitre van szükségem!”+
25 Amikor Jézus észrevette, hogy sokaság fut össze hozzájuk, megdorgálta+ a tisztátalan szellemet, ezt mondva neki: „Te néma és süket szellem, megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és ne menj bele többé!”
26 Erre az felkiáltott, és sok rángás közepette kiment,+ a fiú pedig olyan lett, mint egy halott, úgyhogy a legtöbben közülük ezt mondták: „Meghalt!”
27 Jézus azonban kézen fogta, felsegítette, és az felkelt.+
28 Majd miután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle külön: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”+
29 Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ez a fajta semmi másra nem megy ki, csak az imádkozásra.”+
30 Eltávoztak onnan, és Galileán keresztül vitt az útjuk, de nem akarta, hogy ezt megtudja valaki,
31 mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezébe adják, és megölik őt,+ és bár megölik, három nappal később feltámad.”+
32 Ők azonban nem értették a beszédet, és féltek őt kérdezgetni.+
33 És Kapernaumba értek. Amikor aztán bent volt a házban, feltette nekik a kérdést: „Miről vitáztatok az úton?”+
34 Hallgattak, mert az úton arról vitáztak maguk között, hogy ki a nagyobb.+
35 Akkor leült, odahívta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.”+
36 És fogott egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte,+ és így szólt hozzájuk:
37 „Aki befogad egyet az ilyen kisgyermekek közül az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nemcsak engem fogad be, hanem azt is, aki engem elküldött.”+
38 János ezt mondta neki: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni+ ebben, mert nem jött velünk.”+
39 De Jézus ezt mondta: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert nincsen senki, aki hatalmas cselekedetet visz véghez az én nevemben, és mindjárt képes lenne szidalmazni engem;+
40 mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.+
41 Aki ugyanis inni ad nektek egy pohár vizet azért,+ mert Krisztuséi vagytok,+ bizony mondom nektek, semmiképpen nem veszíti el jutalmát.
42 De aki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek, annak jobb lenne, ha a nyakába kötnének egy afféle, szamár forgatta malomkövet, és belevetnék a tengerbe.+
43 És ha a kezed valamikor is botlásba visz téged, vágd le; jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a gyehennába, az olthatatlan tűzre menned.+
44 ——
45 És ha a lábad visz botlásba, vágd le; jobb fél lábbal bemenned az életre,+ mint két lábbal vettetned a gyehennába+.
46 ——
47 És ha a szemed visz botlásba, dobd el;+ jobb fél szemmel bemenned az Isten királyságába, mint hogy két szemmel vessenek a gyehennába+,
48 ahol a férgük nem pusztul el, és a tűz nem oltatik el.+
49 Mert mindenkit tűzzel kell megsózni+.
50 A só jó, de ha egyszer a só elveszíti az erejét, mivel fogjátok megízesíteni?+ Legyen bennetek só+, és őrizzétek meg a békét egymás között.”+
