Példabeszédek 6:1–35
6 Fiam, ha kezességet vállaltál embertársadért,+ ha idegennel fogtál kezet,+
2 ha szád beszédének a csapdájába estél,+ ha szád beszédének fogságába estél,
3 akkor tedd a következőket, fiam, és szabadítsd ki magad, mert embertársad kezébe kerültél:+ Menj, alázd meg magad, és ostromold embertársadat.+
4 Ne engedj álmot szemednek, sem szunnyadást ragyogó szemednek.+
5 Szabadítsd ki magad, mint a gazella a vadász kezéből, s mint a madár a madarász kezéből.+
6 Menj a hangyához,+ te rest,+ nézd meg útjait, és légy bölcs.
7 Nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója,
8 mégis nyáron készíti elő eledelét,+ aratáskor gyűjti eleségkészletét.
9 Te rest, meddig heverészel?+ Álmodból mikor kelsz fel?+
10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadozás, még egy kis pihenés összekulcsolt kézzel,+
11 és bizony eljön szegénységed, mint valami útonálló,+ és ínséged, mint egy fegyveres férfiú.+
12 A semmirekellő ember,+ az ártó férfiú hamis beszéddel jár,+
13 kacsint szemével,+ jelt ad lábával, s jelez ujjaival.+
14 Romlottság van a szívében,+ rosszat forral minden időben,+ és viszályt szít szüntelen.+
15 Ezért éri hirtelen szerencsétlenség;+ egy szempillantás alatt összetörik, s nem lesz gyógyulása.+
16 Hat dolog van, amit Jehova gyűlöl,+ és hét dolog, ami utálatos a lelkének:+
17 a kevély szemek,+ a hazug nyelv,+ az ártatlan vért ontó kezek,+
18 az álnok tervet forraló szív,+ a gonoszságra siető lábak,+
19 a hazugságot szóló hamis tanú,+ s aki viszályt támaszt a testvérek között.+
20 Tartsd meg, ó, fiam, apád parancsolatát,+ s anyád törvényét el ne hagyd.+
21 Kösd azokat a szívedre újra meg újra;+ kötözd nyakadba.+
22 Jártadban vezet;+ mikor lefekszel, őrködik feletted,+ s mikor felébredsz, törődik veled.
23 Mert a parancsolat lámpás,+ és a törvény világosság,+ a fegyelmező feddés pedig életnek útja,+
24 hogy óvjon a rossz nőtől,+ az idegen nő hízelgő nyelvétől.+
25 Ne kívánd szépségét szívedben,+ és meg ne fogjon téged csillogó szemével,+
26 mert a szajha miatt jut az ember odáig, hogy csak egy cipóra telik;+ és más férfi felesége drága lélekre vadászik.+
27 Vajon gyűjthet-e a férfi tüzet a kebelébe úgy, hogy a ruhája meg ne égjen?+
28 Vagy járhat-e a férfi izzó szénen úgy, hogy a lába meg ne égjen?
29 Hasonlóképpen van ez azzal, aki embertársa feleségével hál:+ nem marad büntetlen, aki érinti azt.+
30 Az emberek nem vetik meg a tolvajt, ha az csak lelkének megelégítésére lop, amikor éhes,
31 de ha rátalálnak, hétannyival kell jóvátennie; házának minden értékét oda fogja adni.+
32 Aki házasságtörést követ el egy nővel, annak nincs értelem a szívében;+ saját lelkét viszi pusztulásba, aki ilyet tesz.+
33 Csapás és szégyen éri,+ s gyalázatát el nem törlik.+
34 Mert féltékenység az életerős férfi dühe,+ és nem könyörül a bosszú napján.+
35 Figyelemre sem méltat semmiféle váltságot, és hajlandóságot sem mutat, bármily nagy ajándékot adsz is neki.
