Prédikátor 12:1–14
12 Emlékezz meg nagy Teremtődről+ ifjúságod napjaiban,+ mielőtt eljönnek a vészterhes napok,+ és elérkeznek az évek, melyekről azt mondod: „Nem lelem bennük örömömet.”+
2 Mielőtt a nap, a világosság, a hold és a csillagok el nem sötétednek,+ és a felhők vissza nem térnek, s azután szakadó eső nem jön.
3 Azon a napon, amikor a ház+ őrzői remegnek, az életerős férfiak meghajolnak,+ az őrlő asszonyok+ már nem dolgoznak, mert megfogyatkoztak, és sötétséget találnak az ablakon+ kinéző leányok;
4 bezárulnak az utcára nyíló ajtók,+ amikor a malom zúgása elhalkul,+ és amikor felkel az ember a madárszóra, s elhalkulnak az éneklő leánykák mind.+
5 Még a magasságtól is félnek, és rettenet van az úton. A mandulafa kivirágzik,+ a szöcske vonszolja magát, és kifakad a kapribogyó, mert az ember maradandó házába+ tér, és körös-körül járkálnak a siratók az utcában;+
6 mielőtt elszakad az ezüstkötél, az aranytál összetörik,+ a korsó a forrásnál eltörik, és a víztároló kút kereke széttörik.
7 Akkor a por visszatér a földbe,+ ahogy azelőtt volt, és a szellem+ visszatér az igaz Istenhez+, aki adta azt.+
8 „A legnagyobb hiábavalóság! — mondta az egybegyűjtő+. — Minden hiábavalóság!”+
9 És azon túl, hogy az egybegyűjtő bölcs lett,+ a népet is folyton ismeretre tanította,+ s gondolkodott, alaposan kutatott,+ hogy összerendezhessen sok példabeszédet.+
10 Az egybegyűjtő igyekezett gyönyörűséges szavakat találni,+ és az igazság pontos szavait leírni.+
11 A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke,+ s mint a bevert szögek,+ olyanok azok, akik belemerülnek a mondások gyűjteményébe; ezek egy pásztortól valók.+
12 Mindezeken kívül, fiam, fogadd meg a figyelmeztetést: a sok könyv írásának nincs vége, és ha valaki nagyon belemerül azokba, az fárasztó a testnek.+
13 A végkövetkeztetés mindezeket hallva ez: Féld az igaz Istent,+ és tartsd meg parancsolatait,+ mert ez az ember egész kötelessége.
14 Mert az igaz Isten minden titkos dologban ítéletre hoz elő mindenfajta tettet, hogy az jó-e vagy rossz.+
