1Mózes 22:1–24
22 Ezek után az igaz Isten próbára tette+ Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok!”
2 Majd Isten ezt mondta: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit annyira szeretsz,+ Izsákot+. Menj el Mórija+ földjére, és mutasd be égőáldozatként az egyik hegyen, melyet majd kijelölök neked.”
3 Ábrahám erre kora reggel fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot. Fát hasogatott az égőáldozathoz, és útnak indult arra a helyre, melyet az igaz Isten kijelölt neki.
4 Ábrahám a harmadik napon felnézett, és meglátta azt a helyet a távolból.
5 Ekkor ezt mondta a szolgáinak: „Maradjatok itt a szamárral, én és a fiam pedig felmegyünk oda, hogy imádjuk Istent, és utána visszatérünk hozzátok.”
6 Ábrahám ezután fogta az égőáldozathoz való fát, és feltette a fiára, Izsákra. Ő maga pedig a tüzet és a kést* vitte, és ők ketten továbbmentek.
7 Izsák ezután így szólt az apjához, Ábrahámhoz: „Apám!” Az így felelt: „Tessék, fiam!” Ő így folytatta: „Itt van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatnak való juh?”
8 Ábrahám erre ezt mondta: „Maga Isten fog gondoskodni az égőáldozatnak való juhról+, fiam.” És mentek együtt tovább.
9 Végül elérték a helyet, amelyet az igaz Isten kijelölt Ábrahámnak. Ő ott oltárt épített, majd szép rendben rátette a fát. Megkötözte fiának, Izsáknak a kezét és a lábát, és az oltárra tette őt, a farakás tetejére.+
10 Ábrahám ekkor fogta a kést*, hogy megölje a fiát.+
11 Ám Jehova angyala így szólt hozzá az égből: „Ábrahám, Ábrahám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok!”
12 Az angyal így folytatta: „Ne bántsd a fiút, és ne tégy vele semmit sem, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, hiszen nem tagadtad meg tőlem a fiadat, az egyetlenedet.”+
13 Ábrahám ekkor felnézett, és látta, hogy tőle nem messze fennakadt a bozótban egy kos a szarvánál fogva. Erre odament, fogta a kost, és bemutatta égőáldozatként a fia helyett.
14 És Ábrahám Jehova-Jirének* nevezte el azt a helyet. Ezért mondják még ma is: „Jehova gondoskodni fog az ő hegyén arról, amire szükség van.”+
15 Jehova angyala másodszor is szólt az égből Ábrahámhoz:
16 „Ez Jehova kijelentése: »Magamra esküszöm,+ hogy amiért így cselekedtél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet,+
17 bizony megáldalak téged, és sok utódot* adok neked. Annyian lesznek, mint az ég csillagai, és mint a homokszemek a tengerparton.+ Az utódod* birtokba fogja venni az ellenségei kapuját*.+
18 És az utódod*+ által nyer áldást a föld minden nemzete,+ mert hallgattál a szavamra.«”
19 Ábrahám ezután visszatért a szolgáihoz, és együtt visszamentek Beér-Sebába+. És Ábrahám továbbra is Beér-Sebában lakott.
20 Ezek után ezt a hírt vitték Ábrahámnak: „Milka fiúkat szült Náhornak+, a testvérednek:
21 Úct, az elsőszülöttjét, és Búzt, annak öccsét, majd Kemuelt, Arám apját,
22 valamint Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Betuelt+.”
23 Betuel lánya volt Rebeka+. Ezt a nyolc fiút szülte Milka Náhornak, Ábrahám testvérének.
24 Náhor másodfelesége, Reúma is szült fiúkat: Tebáhot, Gahamot, Tahást és Maákát.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „ölőkést”.
^ Vagy: „ölőkést”.
^ Jel.: ’Jehova gondoskodni fog (róla)’; ’Jehova majd figyelmet fordít (rá)’.
^ Szó szerint: „magot”.
^ Szó szerint: „magod”.
^ Vagy: „városait”.
^ Szó szerint: „magod”.