1Mózes 37:1–36
37 Jákob továbbra is Kánaán földjén lakott, ott, ahol apja lakott bevándorlóként.+
2 Ez Jákob története:
Amikor József+ fiatal volt, 17 éves, Bilhának+ és Zilpának+, apja feleségeinek a fiaival együtt őrizte a nyájat.+ És József rossz hírt vitt róluk az apjuknak.
3 Izrael pedig minden fiánál+ jobban szerette Józsefet, mert öregkorában született. Így hát csináltatott neki egy különleges köntöst*.
4 Amikor a bátyjai látták, hogy az apjuk minden testvérénél jobban szereti őt, meggyűlölték, és nem tudtak békésen szólni hozzá.
5 Később József álmot látott, és elmondta a testvéreinek,+ azok pedig emiatt újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék.
6 Ezt mondta nekik: „Kérlek titeket, hallgassátok meg az álmomat:
7 Kévéket kötöttünk a szántóföldön, és az én kévém felállt, állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülvették, és meghajoltak az én kévém előtt.+”
8 A bátyjai ezt kérdezték tőle: „Csak nem király leszel felettünk, és uralkodsz rajtunk?”+ Az álmai miatt és azért, amit mondott, újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék.
9 Ezután volt egy másik álma is, és azt is elmondta a bátyjainak: „Megint álmodtam, és most a nap, a hold és 11 csillag hajolt meg előttem.”+
10 És elmondta az álmát az apjának és a bátyjainak. Az apja pedig megszidta, és ezt kérdezte: „Mit jelentsen az álmod? Talán én, az anyád és a bátyáid jövünk, és a földig hajolunk előtted?”
11 És a bátyjai féltékenyek lettek rá,+ ám az apja megjegyezte szavait.
12 A bátyjai elmentek Sikem+ közelébe apjuk nyáját legeltetni.
13 Izrael később ezt mondta Józsefnek: „A testvéreid Sikem közelében legeltetik a nyájakat, ugye? Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!” Erre ő ezt mondta: „Rendben.”
14 És Izrael ezt mondta neki: „Kérlek, menj, és nézd meg, jól vannak-e a bátyáid! Nézd meg, minden rendben van-e a nyájjal, és hozz nekem róluk hírt.” Elküldte hát a Hebron-völgyből+, és ő ment Sikem felé.
15 Később, amikor egy mezőn bolyongott, rátalált egy ember. A férfi megkérdezte tőle: „Mit keresel?”
16 Erre ő így felelt: „A testvéreimet keresem. Kérlek, mondd meg nekem, hol őrzik a nyájakat!”
17 A férfi ezt mondta: „Már elmentek innen, mert ahogy hallottam, azt mondták: »Menjünk Dótánba!«” József tehát a bátyjai után ment, és megtalálta őket Dótánban.
18 Már távolról meglátták, és még mielőtt odaért hozzájuk, cselt szőttek ellene, hogy megöljék.
19 Ezt mondták hát egymásnak: „Nézzétek csak! Itt jön az álomlátó!+
20 Gyertek, öljük meg, és dobjuk be az egyik vizesverembe, és mondjuk azt, hogy egy vérengző vadállat falta fel. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.”
21 Amikor Rúben+ ezt meghallotta, igyekezett megmenteni őt, ezért ezt mondta: „Ne öljük meg!*”+
22 Rúben még ezt is mondta nekik: „Ne ontsatok vért!+ Dobjátok be ebbe a vizesverembe, itt a pusztában, de ne bántsátok*!+” Mert meg akarta menteni, hogy visszavihesse az apjához.
23 Amikor tehát megérkezett József a bátyjaihoz, azok letépték róla a köntösét, a különleges köntöst, mely rajta volt,+
24 majd fogták Józsefet, és bedobták a vizesverembe. A verem akkor üres volt, nem volt benne víz.
25 Aztán leültek enni. Amikor felnéztek, látták, hogy egy izmaelita+ karaván jön Gileádból. A tevéik ladanumot, balzsamot és gyantás kérget vittek.+ Úton voltak Egyiptomba.
26 Júda ekkor ezt mondta a testvéreinek: „Mi haszna van, ha megöljük az öcsénket, és titokban tartjuk a halálát?+
27 Gyertek, adjuk el+ az izmaelitáknak! Ne mi legyünk azok, akik bántják őt! Végtére is az öcsénk, a testvérünk.” Ők pedig hallgattak a testvérükre.
28 Amikor a midiánita+ kereskedő férfiak arra jöttek, a testvérei kihúzták Józsefet a vizesveremből, majd eladták az izmaelitáknak 20 ezüstért.+ Azok Egyiptomba vitték Józsefet.
29 Később, amikor Rúben visszament a vizesveremhez, látta, hogy József már nincs ott, ezért megszaggatta ruháit.
30 Amikor visszatért a testvéreihez, így kiáltott: „Nincs meg a gyermek! Most mit tegyek?”
31 Fogták József köntösét, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a köntöst a vérébe.
32 Utána elküldték a különleges köntöst az apjukhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt találtuk. Kérünk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e, vagy sem.+”
33 Ő pedig megnézte, és így kiáltott fel: „Ez a fiam köntöse! Biztos egy vérengző vadállat falta fel és tépte szét Józsefet!”
34 Jákob ekkor megszaggatta ruháját, zsákruhát kötött a derekára, és hosszú napokon át gyászolta fiát.
35 Mindegyik fia és lánya próbálta vigasztalni őt, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: „Fiamat gyászolva megyek le a sírba*+!” És az apja tovább siratta.
36 A midiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó udvari tisztviselőjének,+ az őrök parancsnokának.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „gyönyörű hosszú ruhát”.
^ Vagy: „Ne mérjünk halálos csapást a lelkére!”
^ Vagy: „ne emeljetek rá kezet”.
^ Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.